Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Képzeld el életed legnehezebb napját: A munkahelyeden a főnököd még több feladatot rótt rád, szinte beletörődve indulsz haza, tudva, hogy ezen a hétvégén is dolgozni fogsz. Szívesen felhívnál valakit, de természetesen a telefonod is most merült le. Ekkor az autód a semmi közepén lerobban – azt az út szélére kormányzod–, és te kétségbeesve gondolsz rá, hogy az utolsó szendvicsed is elfogyott és hosszú-hosszú kilométerekre van a legközelebbi település. Órák telnek el így, és bármennyire is igyekszel, a szokásos optimizmusod kezd cserbenhagyni. Az éjszakát el-elbóbiskolva átaludtad, remélve, hogy csak jár erre valaki és segíteni fog. Nemsokára valóban előbukkan egy autó, majd szép lassan félrehúzódik, és megáll. Kipattansz az ülésről és máris szaladsz, de hirtelen a földbe gyökeredzik a lábad: legnagyobb ellenséged az, és egészen biztos vagy benne, hogy ez nem jelenthet jót… Nagyjából két évezreddel korábban – mobiltelefonok, autók nélkül – volt valaki, aki negyven hosszú na

„Csak egy mellékszereplő vagyok! Nem sokat tudok tenni, hisz nem vagyok olyan jó! Mégis hogy tehetném? Hisz nem vagyok különleges! Nem vagyok képes erre!” Hányszor küzdöttél ilyen gondolatokkal? Hányszor visszakoztál hasonló kifogásokkal Isten hívására, vagy a barátaid kérésére? Ha volt már ilyen, akkor a mostani tanulmány neked fog szólni! A Biblia tele van olyan történetekkel, olyan emberekkel, akik kicsik, gyengék, és ingerültek voltak, mégis Isten hatalmas feladattal bízta meg őket, és végre is hajtották, még akkor is, ha időnként elbuktak. Nézzünk meg pár ilyen történetet! Dávid ( 1Sámuel 17:41-51 és 2Sámuel 11, 12:1-24 ) „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor ma

A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről... Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!

„És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam” (1Mózes 28:15) Egyetlen biztos dologról lehet beszélni a világunk történelme kapcsán, és ez nem más, mint Isten hűsége a teremtményei iránt. Az alapige is arról beszél, hogy Isten mindig betartotta a fogadalmait (ami az emberről már nem mondható el ekkora bizonyossággal). Ennek viszont az egyik alapvető feltétele az, hogy mi hűségesek maradjunk Hozzá. Világunk történelme folyamán Isten sokszor megtehette volna, hogy gondviselését visszavonja az emberiséggel szemben, de nem tette meg. 

„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (I. Mózes 3:15, RÚF) Minden itt kezdődött. Isten megteremtette a világosságot, hogy az ember fényben élhessen. Megteremtette a vizeket, a szárazföldeket, az eget, hogy az embernek meglegyen a helye a világban. Ez az ember lakhelye, a teremtménye ízlésére formálta azt. Ezután megteremtette a növényeket, hogy az embernek legyen mit enni, Megteremtette a különféle csillagokat, a napot, a holdat, hogy az ember mérni tudja az időt, a gyorsaságot, a távolságot, lásson fényt és sötétséget. Megteremtette a vízi állatokat, és a madarakat, megteremtette a szárazföldön élő állatokat, a csúszómászókat, és látta Isten, hogy ez jó az embernek. Ez jó neki. Ezután otthagyta a Mennyet, és a porba térdelt, úgy alkotta meg sárból, a saját kezével az embert. Végre élni fog az, akire annyira vágyik, akit annyira szeret, hogy minden vágya, hogy vele élhessen.

A gravitáció az egyik legjelentősebb azok közül a természeti törvények közül, amelyek meghatározzák az életünket. Soroljatok fel néhány dolgot, ami ebből a tömegvonzás törvényéből következik!  Isten teremtette ezt a világot, és annak törvényeit is. Mit gondolsz, miért van szükségünk ezekre a fizikai törvényekre? Isten királyságának alapja a szeretet törvénye, aminek első kitétele, hogy önkéntes kell legyen. Azért ez furcsa, nem? Képzeld el, ha a gravitáció is ilyen lenne, eldönthetnénk, hogy hasson-e ránk, vagy ne... Csakhogy ennek a törvénynek csakis így van értelme. Parancsra nem lehet szeretni, így ha Isten ragaszkodni akar a saját maga által felállított játékszabályokhoz, akkor ez a törvény egyenes út a szabad akarat törvényéhez, amivel  hatalmas kockázatot vállalt Isten. Ha szabad akaratot ad minden teremtményének, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kilépünk abból a rendszerből, ami a legjobb nekünk (hiszen erre lettünk teremtve), ami egyenes út a pusztuláshoz. Mit ha egy

Amikor Isten megteremtette a világot, harmóniát teremtett benne: Isten, ember és világ kapcsolatának harmóniája valósult meg benne. Tudod mi a bűn? A kapcsolat megromlása. Lucifer volt az első, aki ezt a kapcsolatot megtörte, és aztán sorban az angyalok egy része, és az emberek is. Istennek megoldási javaslattal kellett előállnia. Lehetőségei a következők: MINDENT elölről kezd, hogy ne kelljen senkinek magyarázkodni. Csak a lázadókat pusztítja el, és bízik benne, hogy a többiek megértik (vagy nem mernek szólni...) Isten létére megalázza magát, és bebizonyítja, hogy az őt ért vádak hamisak, illetve megpróbálja vissza szerezni elvesztett teremtményeit. Isten szeretetének legfőbb bizonyítéka, hogy bár gyakorlatilag (emberi szempontból) minden a 3. megoldás ellen szól, tulajdonképpen gondolkodás nélkül azt választja. „ Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott