Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...

“Krisztus pedig mint jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.”  (Zsidók 9:11) A mai témában is hasonlóakat fogunk feszegetni, mint az elmúlt hetekben. A törvényről, a szövetségről és a kivonulást átélő izraelitákról gondolkodunk, hogy még mélyebben kibonthassuk a történetet, és igazán megértsük, mit is akar Isten üzenni ma számunkra ezzel a robosztus és oly jelentőségteljes Bibliai mérföldkővel.  Azt már taglaltuk, hogy mit jelentett Isten szövetségkötése, mikkel járt és miért is voltak szükségesek, sőt fontosak és életmentőek az ezzel járó törvények. Most abból az irányból szeretném megközelíteni a témát, hogy ez kapcsolati szinten miket hordozott magában. A zsidó nép, aki egész eddig rabszolgaként élt, megfosztva eredeti identitásától, szabadságától és emberségétől, most, a pogány elnyomásból kiszakadva, szemtől szemben állt teremtő Istenével. Furcsa pillanat lehetett, hiszen újra meg kellet...