Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

4. Kiállás az igazság mellett (április 27) Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják az Emberfiát is fölemelni, hogy aki hisz benne, az örökké éljen. János evangéliuma 3:14-15 Múlt héten egy túrán voltunk, ahol vak sötét volt. Csak néhány zseblámpa világította meg azt az utat, ami előttünk állt. Persze, ez is épp elég a sötétben. Most is kicsit hasonlóan fogunk kezdeni! Képzeld el a következőt: Az az ember, aki évek óta szerves része az életednek, sőt, aki köré építetted a jövőd, hirtelen elkezd arról beszélni, hogy meg fog halni. Ha elhiszed és felfogod amit mond, borzasztó kilátástalannak tűnik helyzet. Hogy fognak kinézni onnantól a mindennapok? Egész eddig megvolt a rend. Tudtad, hogy mindent rábízhatsz, de most ki tudja, hogyan tovább. A tanítványok olyannyira nem akarták megérteni ezt, hogy amikor Jézus meghalt, teljesen letaglózta őket. Úgy reagáltak, mintha Jézus mindig is arról beszélt volna, hogy nem fog meghalni. Nem értették, és átjárta őket a kétségbeesés

  Fény a sötétben Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság. Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy.” János evangéliuma 12:35 Próbáltál már vaksötétben sétálni? Nem épp a legegyszerűbb dolog. Egy alkalommal elmentem egy láthatatlan színházba (ha jól emlékszem ez volt a neve). Több termen kellett végigmenni egy vak idegenvezető segítségével úgy, hogy útközben akadályok voltak. Egy kitolt szék, egy doboz a földön, lépcső, vagy egy lelógó csillár… Nem tűnik nehéznek, de körülbelül a második terem közepétől már nem igazán tudtam merre megyünk, és meddig tart még a túra. Szinte minden lépésemmel belerúgtam valamibe, vagy lefejeltem valamit, esetleg nem kerültem ki azt, amit ki kellett volna. Amikor a végére értünk, és kinyílt az ajtó, a beszűrődő fényben végre láttam az “akadálypályát”. Egy hosszú, szinte üres termet, ahol itt-ott volt valami letéve. Ami

  A központi kérdés: szeretet vagy önzés? „Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak.” Ézsaiás könyve 41:10 (EFO) Múlt héten a Krisztián által írt Gondolatébresztőben már találkozhattunk azzal a feloldhatatlan kérdéssel, hogyha Isten jó, miért van ennyi szenvedés, fájdalom mégis a világunkban? Hogyan engedheti meg, hogy természeti katasztrófák, terrorcselekmények, háborúk vagy családon belüli erőszak miatt haljanak meg ártatlan emberek? Hidd el, én is nehezen térek napirendre efelett. Van, amikor az segít, hogy az Újföldön Isten megmagyarázhatja nekem mindazt, amire addig nem találtam kielégítő választ. Van, amikor egy másik kérdéssel próbálom más megvilágításba helyezni a dolgot, és a „hol van ilyenkor Isten?” mellett a „hol van ilyenkor az ember?”-en rágom magam. Mert sokat ezek közül az érthetetlen szörnyűségek közül emberek követnek el embertársaik ellen. A gonoszság nem Istentől,

  A minden háborút kiváltó harc Ezután háború kezdődött az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben  A jelenések könyve 12:7-8 (EFO) Kezdjük egy felütéssel: Miről szól a Biblia? Talán nincs annál nehezebb és mélyebbre ható kérdés, mint amit nap mint nap emberek milliói tesznek fel világszerte: Ha Isten létezik, miért engedi meg ezt a sok szörnyűséget, ami szemmel láthatóan történik? Ez a kérdés keres választ arra az önellentmondásra, miszerint ha Isten valóban mindentudó, mindenható és jó, akkor hogyan engedheti, hogy emberek szenvedjenek, háborúk tizedeljék a lakosságot, és a teremtett világ nyögjön a bűn terhe alatt. Noha az eszmefuttatás látszólag elméleti síkon zajlik, a gyökerei mélyre nyúlnak az ember életében, így a válaszok is messzire vezetnek, egészen az ember hétköznapi megéléséig.   Milyen válaszokat ismersz, vagy milyen válaszokat találsz erre a ké