Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„ Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. ”   (Zsid. 10:21-22 EFO) Világ életemben izgattak azok a helyek, ahova nem szabad bemenni. A Parlament elzárt zugai, egy templom hátsó ajtajai, vagy egy vár díszes tervei, amik el vannak zárva a látogatók elől. Valami mindig vonzott, meg akartam nézni, mit rejt az  „ Idegeneknek belépni TILOS! ”  tábla, hogy elrejtett kincseket, kékszakálli borzalmakat, vagy üres termeket találok.

Szegedi Kovács György: Epilógus Az első drámaíró műve ma sem ért véget. Főszereplő fia, mint színész-rendező, úgy ígérte, ha majd kijön meghajolni Nap-fehér ruhában, s magasba emeli két lyukas tenyerét a legfelső erkélyen helyet foglaló Szerző felé (akit a közönség még soha nem látott), akkor lesz vége. És megtapsoljuk majd együtt az erkélyen fölállót. Ő hatalmas, bánat-szántott tenyerével visszamutat fiára — hangrobban a dicsőítés — majd miránk is, mintha nekünk is járna némi elismerés. Szárnyas lények sokasága már nekünk tapsol, s csodálkozva vesszük észre, hogy a lyukas kezű ruhája rajtunk ragyog.

„Minden hitvalló keresztény közül a hetednapi adventistáknak kellene elöl járniuk abban, hogy bemutassák Jézust a világnak. A harmadik angyal üzenete a szombat igazságának hirdetésére szólít fel. Ezt az igazságot az üzenetben szereplő többi fontos igazsággal együtt hirdetnünk kell; de mindennek középpontját, Jézus Krisztust nem szabad kihagyni bizonyságtételünkből.  A kegyelem és az igazság Krisztus keresztjénél találkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnösök tekintetét a Golgotára kell irányítani, hogy egyszerű gyermeki hittel bízzanak a Megváltó érdemeiben, igazságát elfogadva, kegyelmére hagyatkozva” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156-157. o.) Mi, adventisták, nagyon sok bibliai ténnyel tisztában vagyunk. Tudjuk, mik lesznek a jelei Jézus visszajövetelének, tudjuk, hogy melyik napot kell Isten szerint ünnepelni és tudjuk azt is, hogy mi jellemzi Isten maradék népét.

Amikor megláttam, hogy milyen témáról kell írjam a gondolatébresztőt, első pillanatban felállt a szőr a hátamon. A végidő talán a legfélelmetesebb gondolatainkat hozz fel, hiszen abban nőttünk fel, hogy a próféciákat magyarázták nekünk, vagy legalábbis sokat hallottuk ezeket. Mindig valami negatív érzés párosult hozzá, és félelem, mert az üldözésről, és a katasztrófákról szólnak ezek a előadások, elmélkedések. Most egy kicsit szeretnék belemerülni veletek ebbe a témába, más oldalról megnézve. „ Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Mert a Sátán néhányat közületek börtönbe fog zárni, hogy próbára tegyen titeket, és szenvedni fogsz tíz napig. Maradj hűséges mindhalálig, és neked adom az örök élet koszorúját!” (Jelenések 2:10) Nem tudom hogy vagy vele, de ez az ige valahogy nem nyugtatott meg. Amikor először elolvastam, egyáltalán nem éreztem tőle jobban magam, sőt... Még börtönbe is csukhatnak, szenvedni fogok, és ki tudja mi lesz még velem. Hát ez nem hangzik valami kellemes

Egy kis nosztalgiára invitállak. Gondolj vissza a gyerekkorodra! Ismerős az a szituáció, amikor egy rosszul végződő csínytevés után alaposan elnáspángolnak a szüleid? Gondolok itt arra például, hogy a nappaliban focizás közben eltalálod A Vázát, ez pedig azonnali fizikai szankciókat eredményez, ami fáj ugyan, de a jogosságát meg sem kérdőjelezed... Vagy az az eset, amikor a szavaiddal vagy viselkedéseddel okozol csalódást nekik, és azt kívánod, bárcsak kapnál egy kijózanító nyaklevest, de ehelyett csak egy szívszorítóan csalódott tekintetű Apuval és Anyuval állsz szemben? És most nem a „tiltott alma a legédesebb” dologgal szeretnék foglalkozni, vagy a csábítással, önuralommal, stb., hanem azzal a ténnyel, hogy tudtad a szüleid álláspontját az összes huncutságoddal kapcsolatban, vagy ki tudtad következtetni, hogy mi lesz az ítélet, és azzal is tisztában voltál, hogy következetesen és igazságosan „jutalmaznak meg”. De mégis megtetted, és vállaltad a következményeket. Most pedig itt v

Az előző tanulmányokban a mennyei szentélyről és az engesztelésről tanultunk, múlt héten pedig Jézus értünk hozott áldozatáról. De Jézus feladata nem ért véget ott, hogy meghalt és feltámadt, hanem ebben a pillanatban is végzi a szolgálatát értünk. Ma azt fogjuk végiggondolni, hogy mit jelent az, hogy Jézus most, ebben a pillanatban is közbenjár értünk. Mikor fél évvel ezelőtt albérletet kerestem, végignéztem egy csomó újsághirdetést, az összes apróhirdetéses portált a neten és minden olyan lakáshoz tartozó telefonszámot felhívtam, ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet. Tudtam, hogy milyen bérleti díj az, amit megengedhetek magamnak, és mik az igényeim a lakással szemben, de valahol mindig kilógott a lóláb. Vagy túl drága volt, vagy bútorozatlan, vagy rossz környéken… Már-már azt gondoltam, a kívánságom lehetetlen, vagy irreális elképzeléseim vannak, és olyan lakás nem is létezik, amilyet szeretnék.

Ésaiás könyvében az 52 . és 53. fejezetekben csodálatosan és egyértelműen tárul elénk a Megváltó küldetése. Egyértelműen bizonyítja, hogy halála engesztelés volt. Jézus másokért szenvedett. Magára vette betegségeinket, fájdalmainkat, bűneinket, vétkeinket. Áldásokat tartogat nekünk: békességet, gyógyulást, megigazulást. Isten terve, akarata volt, helyettünk szenvedjen. Jézus igaz volt, bűntelen. Bűnért való áldozat, engesztelő áldozat volt.

„ Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak.Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire. Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára. ”   (Zsidók 2:16-18 EFO)    Mi a különbség a bűnbocsánat és a bűntől való elfordulás között?

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Pt 1:18-19). A Bibliában több helyen olvasunk a bűnről, és annak következményéről. „A bűn zsoldja a halál…” – így írja a Biblia. Tehát ha bűnt követünk el természetszerűleg meg kell halnunk.  Miért van mégis az, hogyha rosszat teszünk, nem esünk össze? Miért van az, hogy még mindig élünk és Isten számon tart bennünket? A válasz a kérdésekre az áldozat, amely a bűnös helyett veszti életét.

Neked mennyire egyértelmű az, hogy akárhol vagy, akármit teszel, kapcsolatban vagy Istennel? Mennyire próbálod életed középpontjába állítani Őt és jelenlétét? Az én teljesítményem elég hullámzó, de a biblia embere sem volt ezzel másképp. A kedvenc igei részemben Dávid káprázatos módon önti szavakba Isten közvetlenségét ( Zsolt 139:5-12 ). Péter a megdicsőülés hegyén egy gyermeki, aranyos ötlettel próbálja meg időben kiterjeszteni a minden bizonnyal megkapó pillanatot ( Mt 17:4 ). Pál apostol pedig több helyen is rávilágít arra, hogy egyáltalán nem kell messzire mennünk, ha Isten közelségét keressük ( 1 Kor 3:16 , 6:19 ). De vajon mennyire van tudatában Isten jóakaratának egy olyan nép, amely már emberöltők óta elnyomásban él? A héten arról elmélkedünk, hogyan szelídítette magához a Mindenható a szabadsággal éppen ismerkedő Izraelt.

Egész negyed évben, köztük ezen a héten is olyan dolgokról beszélünk, ami hitünk és vallásunk egy-egy fontos helyszíne és része. Az a célunk, hogy amikor a mennyei szentélyről beszélünk, vagy hallunk tanításokat, megérthessük azt, hogy mi a szerepe a mostani életünkben. Múlt héten arról gondolkodtunk, hogy Isten hogyan szeretne velünk lenni, hogy aztán mi is vele lehessünk. Jézus saját keze által készít nekünk helyet. Aha… szóval akkor mennyi is ott 1 fő /éj? Neeem. Tudjuk nagyon jól a választ: hát ez Ingyen van! Mint aki foglalkozik üzleti tudományokkal, tudom, hogy az ingyen fogalma kicsit átértékelődött a fejünkben sajnos (Chris Anderson: Ingyen című könyvét ajánlom). Várj, akkor ezért áldozatot kell hozni, hogy megkaphassuk? Hmm, nézzük mit is tudunk felajánlani. Amikor ezen gondolkozunk, egy egyszerű példa jut eszembe, hogy az ilyen hozzáállásunk mire hasonlít. Ha valakinek van egy óriási sivatagja, hány marék homokkal kell őt megajándékoznunk? Mennyire lehet szükséges? Sze

Mit gondolsz, miért van az, hogy az Istennel való találkozás mintha mindig egy kiválasztott területhez lenne köthető? „Az a szolgálat azonban, amelyet a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy amikor Mózes a Szent Sátor felállítására ké-szült, Isten így figyelmeztette: »Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a he-gyen mutattam neked!«” (Zsid. 8:5 EFO) Mi egy templom funkciója?

„ Kérlek, akkor majd hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről könyörgésüket, és segítsd meg őket!" (I. Kir. 8:49) Nézz körül a szobádban! Régóta élsz itt? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel — amennyire a lehetőségeid engedik — igyekeztél a saját ízlésed szerint kidíszíteni, berendezni, igaz? Ez általában így van. Szeretünk olyan környezetben élni, amit mi magunk készítünk, vagy legalább is a saját stílusunkban lett berendezve. Éppen ezért gyakran, ha jól ismered a másikat, meg tudod tippelni, hogy Star Wars-os plakát van-e a szobája falán, vagy egy csomó plüssállat az ágyán.

Egy újabb negyedév kezdetéhez érkeztünk, és már mindenki a kezében foghatja az új tanulmányt, ami ezúttal a mennyei szentélyről és arról, hogy mit ír a Szentírás Isten uralkodásának központjáról. Lehet, hogy Adventistaként nőttél fel, lehet, hogy már ezredszer hallod azt a kifejezést, hogy  „ mennyei szentély”, lehet, hogy már kívülről tudod görögül az összes igeszakaszt, ahol megtalálható… Egy viszont biztos: a szentély tana és maga a mennyei szentély nagyon fontos szerepet tölt be az Adventista hívő életében. Ez az a hely, ahol Isten meghallgatja imáinkat, ahol Isten trónol, és ahova Isten igérete szerint mi is bejuthatunk Krisztus vére által. Hogy még mi mindenről lesz szó? Az kiderül a következő negyedévben! Isten áldja meg a tanulmányozásodat, hozza elő a kérdéseidet, és adja meg a válaszokat! A Sci-fi vezető

 „Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső megöntözi a földjét. Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön!” (Jak. 5:7-8) Egész negyedévben arról beszéltünk, hogy hogyan és miért kell elérjük az ébredést, és hogy mi az a reformáció, ami segítségével végre nem várjuk a sült galambot, hanem teszünk is valamit a dolog érdekében. De van egy hatalmas probléma. Több nap, mint kolbász. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy kevesebb nap, mint ahány ember, ha a következő egyenletet használjuk: Jézus hamar eljön, és addigra a világ minden részére el kell jusson az ő örömhíre, erre pedig mi vagyunk felkérve. Te és én. Olvasd el Máté 28:18-20. verseit, és megérted, hogy miről beszélek. Mi lehet az egyetlen reménységünk ebben a reménytelen helyzetben? Erre is ugyanebben a szakaszban kapod meg a választ.

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között. Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fej

Az életünkben minden kicsiben kezdődik – a kicsi és a nagy is –, és ha tápláljuk, akkor lesz naggyá.  Ez mindenre érvényes: a negatív és a pozitív fogalmakra egyaránt. A mi felelősségünk az, hogy eldöntsük, melyiknek engedünk teret a gondolatainkban, melyiket tűrjük meg az életünkben. Vajon helyes gondolatokat, és szokásokat gyakorlunk a mindennapjainkban? Vagy reformációra szorulunk ezen a téren? Akkor történik reformáció, ha a Szentlélek összhangba hozza gondolatainkat Krisztuséival. Ezt követni fogják a tetteink is. Gondolatainkat az alakítja, amivel foglalkozunk, amire az időnket fordítjuk. Nem maradhat az ember ugyanaz, ha Jézusra figyel. Ha az Ő gondolataival foglalkozunk, akkor csak egy vágy vezérel, az hogy akaratát cselekedjük.

„Isten azonban egyre nagyobb kegyelmet ad nekünk. Ezért mondja az Írás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.” Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek!” (Jak 4:6-7) Szereted a változásokat? Nem tudom hogy vagy vele, de néha jó érzés, ha minden ugyanúgy megy egy darabig. Ha minden a megszokott, nem kell gondolkozni, hogy mit csinálj, csak tenni azt, amit mindig is. Ez olyan egyszerű. Néha erre vágyunk, de mi van akkor, ha ez már megy egy hete, egy hónapja, vagy talán évek óta? Minden nap ugyanúgy telik. Ha sokáig ugyanazt csinálod, bele is őrülsz. Megunod, eleged lesz, inkább világgá szaladnál, nehogy még egyszer meg kelljen tenni, még egyszer arra kelljen sétálni, még egyszer meg kelljen enni azt a valamit, amiből már eleged van. Az Istennel való kapcsolat is ilyen. Meg lehet unni, és akkor szükség van a változásra. Most erről fogunk gondolkodni kicsit.

Jó reggelt (vagy napot, estét, ami tetszik). Ma is felkeltünk. És most mi következik? Lehet, hogy már ébredés után azon járt a fejed, hogy ma mit kell csinálni. Milyen feladatok várnak, esetleg munkába mész. Így a nyár vége felé sokszor gondolunk a szeptemberi változásra. Sok elhatározás,  „ nem fogom az utolsó napra hagyni a tanulást idén ”  stb. Próbáljuk meg most egy kicsit a gondolatainkat is felébreszteni és kívülről nézni a helyzetet. Lehet, hogy most éppen a buszon utazva olvasod ezt, lehet, hogy épp a szombati alkalomra készülve. (Ahhoz, hogy a végén legyen eredménye, próbáld meg a kérdésekre a választ legalább 1 mondatban, írásban összefoglalni.) Miért olvasod a gondolatébresztőt? Beszéltél-e már a Jó Istennel? Mikor? Miért?

„Látod, Örökkévaló, mennyire szeretem utasításaidat, eleveníts meg hűséges szereteteddel! Kezdettől fogva minden szavad megbízható és állandó, minden ítéleted igazságos és örökre érvényes.” (Zsolt 119:159-160) Gondolkoztál már azon, hogy vajon te jól hiszel-e? Foglalkoztál már azzal, hogy vajon jó helyen vagy-e? Hogy amit teszel, az jó, vagy mindig ugyanazokat a hibákat követed el újra, és újra? Ha eszedbe jutottak ezek valaha, akkor ez a tanulmány neked szól. Sok embertől hallottam olyan mondatokat, hogy mivel ezt, meg azt csinálom, ez azt jelenti, hogy valami nincs rendben velem. Előfordult, hogy elmondtam valakinek, hogy milyen zenét hallgatok, ő rám meredt, és értetlenül kérdezte tőlem, hogy én még nem tértem meg, és mégis megkeresztelkedtem. Vagy elmondtam, hogy iszok tejet, és nem értették, hogy Istenhívő emberként hogy tehetek ilyet. Ilyenkor mindig egy kérdéssor kavargott a fejemben. Igaza lehet, és velem van baj, vagy nem csináltam rosszat, de akkor ő miért gondolja

EGY MINDENKIÉRT, MINDENKI EGYÉRT! Az egész negyedévi tanulmányunk a lelki ébredésről szól, és az előző hetekben arról beszélgettünk, hogy milyen módokon tud Isten kapcsolatban lenni velünk, hogyan tud ébredésre ösztönözni minket, és mi hogyan tudunk válaszolni az Ő hívására. Próbáljátok meg felsorolni az előző tanulmányok témáit emlékezetből!   Ma pedig arról fogunk gondolkodni, hogy az egymással való kapcsolatunk, a köztünk levő egység miért fontos a lelki ébredés szempontjából. De mit is jelent az egység?

Újév fogadására készülődtek a cári Orosz Birodalomban. Ez az ünnep a legtöbb ember lelké-ben a „tiszta lap”, egy új esély, egy új élet reményeként jelenik meg. Nem úgy a teremben, ahova a cár éppen belépett. Ma valaki kegyelmet kap. A többiekre halál vár. Az uralkodó megállt az előtérben és vett egy mély lélegzetet. Tudta, gondterhes percek várnak rá. Amikor úgy érezte, kellőképpen kitisztultak a gondolatai, megindult a folyosó felé. Kétoldalt rácsok, a zárkák közt hideg kőfalak. A foglyok szinte csüngnek a rácsokon a köze-ledő léptek hallatára. Mindenki arra készül, hogy a lehető legjobb benyomást tegye az uralko-dóra, ha kell csak egy mondatban is. A cár megadja a szót, hallgatja sorban a történeteket. Ahogy közeledik a folyosó végéhez, azon tűnődik, hogy ha a siralomház tele van igaz emberekkel, akkor kik rohangálnak odakint a város utcáin? Már az utolsó zárka foglyait is meghallgatta, és éppen visszavonulna, de ehelyett közelebb lép a rácshoz, és belekémlel a sötétbe. Las

A kezeim remegtek, bedagadtak és tele lettek karcolásokkal. Miért? Mert engedelmes voltam… Az akác- és bodza cserjék által benőtt régi temetőt tisztítottuk. Sokan abba-abba hagyták a munkájukat, de én csak azért sem pihentem. Nem bírom elviselni, amikor nincsenek megelégedve a munkámmal, ezért robotoltam. Engedelmes voltam. Büszke voltam magamra. Az e-heti tanulmány arra szeretne minket megtanítani, hogy mi az igazi engedelmesség. Egy olyan fajta engedelmességre buzdít, amelyet nem az EGO irányít. Nem az elismerésért való küzdelemre, hanem az Isten számára tetsző, kedves dolgokra oktat bennünket.

Mi jutott eszedbe először a cím olvasásakor? Milyen érzés lesz úrrá rajtad, ha az első szavával találkozol? Felvillanyozódsz, vagy inkább bezárkóznál a szobádba? Ha esetleg idegenkedsz a dologtól, közelítsük meg más oldaláról a kérdést. Melyik bibliai személlyel tudsz a legjobban azonosulni? Meglehetősen nagy a választék, így nem valószínű, hogy pont Mózes lenne az illető, de hidd el, több közös vonás lehet kettőtök életében, mint elsőre gondolnád. Legalábbis én felismerek olyan motívumokat a sajátomban, amilyeneket Mózesről is olvashatunk. OK, elismerem, születésemkor senki nem tört az életemre, és édesanyámnak nem kellett nádkosárban rejte-getnie a Maros partján. Nem láttam még égő csipkebokrot, meg aztán a vízzel sem jöttek össze azok a „trükkök”, amik Mózesnek meg igen. De akkor mi a hasonlóság? Mózes élete harmadán, befolyása és ereje teljében, az utóbbit részesítette előnyben egy olyan szituációban, amikor nyilvánvalóan az előbbivel is érvényesült volna, gondolok itt

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.” (Mt. 24:14 - EFO) Ma már ritka ugyan, hogy szerelmes leveleket írjanak az emberek egymásnak – vagy bármilyen levelet is kézzel -, de most próbáljuk meg elképzelni a helyzetet. Lányok, ha a párotok írna nektek egy levelet, amiben azt taglalná, hogy mennyire szeret titeket, hogy mi mindent megtett értetek, hogy mik a tervei a jövőtökre nézve, mennyi ideig bírnátok ki, hogy ne olvassátok el? Nyilván nem porosodna egy hétig, de még egy napig sem, ugye?

„És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” Egy kérdést szeretnék feltenni: A mai napon mennyit imádkoztál? És miért? (Mielőtt még válaszolnál – vagy válaszolnátok a csoportban – gondolkozzunk az őszinteségről. Minden kapcsolat megtartó ereje az őszinteség; ha egy barátságban nem tud a két fél megnyílni egymás előtt és a gondolatokat feltárni, annak eltávolodás, konfliktus, meg nem értés, fájdalom és a kapcsolat megszűnése lesz a vége. A szeretetünk legfontosabb jele a másik iránt az őszinteség, mert ezáltal nyitjuk meg a saját lényünk kapuját a másik előtt, hogy kapcsolatba léphessen velünk.)

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel. 3:20) Szeretem, amikor csengetnek az ajtón, mert tudom mindig, hogy valami izgalmas vár a másik oldalon: a postás, egy kölyök, aki azt hiszi, vicces, ha csengetés után rögtön elszalad, egy rendőr, aki a szomszédokról érdeklődik, vagy épp egy kedves vacsoravendég. Képzeld el a következő szituációt: a legjobb barátod csenget az ajtódon, jönne vacsorázni hozzád, te pedig olyan mélyen alszol, hogy nem ébredsz fel. Képzeld el, hogy a vendég Jézus. Nem átvitt értelemben, nem képzeletben. Az ajtó pedig a gyülekezetedé. A lakásodé. A szívedé. Nem átvitt értelemben. Na jó, a le gutolsó egy kicsit.

Soha nem könnyű dolog az ébredés.Én személy szerint a következő módszert használom: Tegyük fel, hogy 8:00-kor feltétlen ki kell kelnem az ágyból, és le kell gurítanom valami élénkítőt a torkomon, (egy pohár hideg víz mindennél többet ér) hogy a nap ne essen szét, vagy hogy odaérjek a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban.  Ehhez beállítom az órámat 7:30-ra, hogy még fél órára visszafekhessek, majd 8-kor úgy érezhessem „Na, jól átvertük a rendszert, nyertem fél órát…” Holott nyilván nem erről van szó. Felébredhetnék fél nyolckor is, akkor még egy kis olvasás is beleférne, nem csak a rohanás. De ez van, ezt kell szeretni. Kényszer-ébredek. Ezzel a hozzáállással soha nem leszek miniszterelnök, de lehet, hogy rendes munkahelyre se vesznek fel. Ahhoz ez kevés. Nem egyszerűbb a helyzet a gyülekezetekben sem. Képesek vagyunk átaludni az életünket, és napról napra „átverni a rendszert”, nyerni „fél órát”, amit alvással tölthetünk. Nem kell aktivizáljuk magunkat, nem kell ébren lennünk. Ny

„ Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal. 3:16, KAR) Egész negyedévben kaptuk a lelki gyomrosokat a Biblia  „ kisprófétáitól” akik, mint kiderült, sokkal több helyrerakással szolgálhatnak, mint azt előre gondoltuk. Remélem, legalábbis, hogy Te is így gondolod. Viszont minden jónak egyszer vége szakad, — mindamellett, hogy tudjuk, hogy ez nem igaz ;) — de mielőtt a sarokba vágnánk ezt az állkoppantóan (tudod, a padlón) nagyszerű tanulmányt, mint kisiskolás a táskát a nyári szünet előtti utolsó tanítási nap délutánján (apropó! :D VAKÁCIÓ!) olvassuk el a könyvet, ami kemény négy fejezetével a két Szövetség közti szakadék szélén bal felé fekszik! Ez a könyv pedig nem más, mint Malakiás próféta könyve.

Ezen a héten folytatjuk Zakariás könyvének olvasását. Mivel ismételten egy hosszabb részt kell átnézzünk, megint csak az lenne a kérés, hogy olvasd el a 8-14. fejezeteket , itt pedig pár fontosabb részt nézünk csak meg. Tudod, a Biblia központi üzenete a leggyönyörűbb történet, ami valaha elhangzott: Fia személyében a Teremtő Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, hogy megmentse az emberiséget a bűntől és a haláltól. Zakariás könyvének második fele az erre előre mutató próféciákról szól. Isten egy olyan korban adta ezeket az ígéreteket, amikor Izrael népe fogságban volt. Gondolj bele! Egy idegen uralkodó fennhatósága alatt, egy lerombolt városban élsz… Ekkor jön egy ember, aki a szabadítóról beszél, aki majd elhozza a béke, biztonság és bőség korszakát. Jól hangzik, nem?

Erre a hétre a feladatunk Zakariás könyvének első négy és 7. fejezetének áttekintése. Ha van rá időd, érdemes elolvasni az egészet, hogy jobban megértsd, de a gondolatébresztőben csak néhány verset ragadunk ki közös megbeszélésre. Lássuk hát az első fejezetből, mi Zakariás próféta legfontosabb üzenete: „ Mondd meg hát népednek, Zakariás, hogy ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok! ”  (Zakariás 1:3.)

Jártál már úgy, hogy az iskolapadban ülve, csengetés előtt két perccel a homlokodra ütöttél, mert akkor jutott eszedbe az a házi dolgozat, amit egyébként a kedvenc órádra kellett volna elkészíteni? És hogyan érintett az a tény, hogy nem is lett volna túl idő- és munkaigényes dolog lekörmölni azt a két oldalt? Nyilván attól sem érezted jobban magad, hogy nem tegnap adták ki a feladatot, hanem két és fél hete... Amikor megkaptad a témát, lelkes voltál és egyből azon törted a fejed, hogy melyik lexikont ütöd fel, honnan szeded össze az anyagot, ami alapján elkészíted. Gondolatban már a képeket válogattad, amelyekkel színesebbé teszed majd a prezentációdat. Hazafelé talán még egy írószerboltba is betértél valami különleges papírért, mert azért egy ilyen volumenű esszét mégsem spirálfüzetből kitépett lapon adunk be, ugye? Aztán hazaértél, a táska berepült a sarokba, te pedig fáradtan elfogyasztottad az ebédet, és meggyőzted magad, hogy pihenésképpen csekkolod a Facebook-ot, aztán p

Isten hatalmas erővel bír, az egész teremtett világ remeg előtte, nem tűri meg örökre a bűnt és egyszer türelmének vége szakad. „...az Úr harajának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll” (Zof 2:2) „Félelmesen lép fel velük szemben az Úr, semmivé teszi a föld minden istenét. Akkor az Úr előtt borulnak le az emberek mindenütt...” (Zof 2:11) Zofóniás e szavakat használja az Isten ítéletének napjára, mikor az Úr véget vet a bűn történelmének.

„De az Örökkévaló dicsőségének megismerése betölti a földet, ahogy a víz megtölti a tengert!” (Hab 2:14) Képzeld el, ahogy állsz a szobád közepén, odalépsz az ablakhoz, és azt látod, hogy ami mozog, ami körülvesz, minden látszólag ellened van! Képzeld el, ahogy ekkor imádkoznál! Azt hiszem, ilyen helyzetben nem jön ki kedves szó a szánkon Isten felé. Ebben a tanulmányban egy olyan prófétáról fogunk gondolkozni, és rajta keresztül Istenről, aki pont egy ilyen helyzetben van. Habakuk épp gondolkozik, körbenéz, és csak azt látja, hogy a népe, a családja, az egész világa, amit kiépített magának, romokban van. Folyamatosan támadják őket a népek, és emiatt kétségbeesik. Az egyetlen dolog amit tehet, az az, hogy Istenhez szól, de még abban sem talál nyugalmat.

Mikeásnak nehéz dolga volt. Bármerre nézett, szinte mindenhol gonoszságot látott maga körül. De Isten tudta, hogy a legsötétebb sötétségből élőknek van igazán szükségük a meleget adó fényre.  Az Úr igaz prófétái, köztük Mikeás is, szenvedett attól, hogy a nép elpártolt Istentől. Látta a hitehagyás borzalmait és annak következményeit a nép életében. Lelki gyötrelmeket élt át, és szenvedett. Biztos, hogy félt is megfeddni, figyelmeztetni a népet, hogy hagyjanak fel a bűnös útjukkal. Pl.: Illés is azt írja, hogy a prófétákat fegyverrel ölik, meg akik megróják a népet. ( 1Kir. 19:14 ) Gondoljunk csak saját környezetünkre! Milyen hatással van ránk az, ha az ismeretségi körünkben nem követik az Úr útját? Beállunk a sorba? Vagy fel merjük emelni a szavunkat?

Jónás története talán a Biblia egyik legismertebb része. Már csak azért is, mert az egyik legnagyobb magyar írónk is feldolgozta. Babits Mihály művét is megéri végigolvasni ( itt ), de mi most nézzük meg az eredeti, bibliai leírást! Olvasd el az egész könyvet , nem hosszú :) Ha jobban belegondolunk, ez egy elég fura történet, nem? Nézzük csak meg a szereplőket! Adott egy engedetlen, és végül „csődöt mondó” próféta, aztán egy csomó bűnbánatra kész pogány, és végül egy körülményes, a döntését megbánó Isten… Nem mindennapi felállás, ugye? Nézzük meg egyesével őket!

Nagyon sajnálom ön AIDS-es. Az orvos lényegre törő, kertelés nélküli szavai hallatán Lucia ledermedt…  Sikeres jogász volt – szolid és udvarias nő, aki hozzászokott, hogy minden féle problémával találkozik. Ettől a hírtől azonban teljesen elvesztette hidegvérét, és úgy futott ki a rendelőből, mint aki megtébolyodott. Képzeld magad egy percre a helyzetbe!  Mit tennél, ha a fenti mondat neked szólna? Lucia jogászként arra szentelte életét, hogy másokon segítsen. Karrierje csúcsán állt, szép lakása volt, megbízható barátai. Miért érte ez a katasztrófa? Addig rohant, amíg kiért az óceán partjára. Kislánykorában szeretett mezítláb sétálni a parton, de most ez egyáltalán nem nyugtatta meg. „Nem lehet!” – sikoltotta. Nem akart sírni, de a szíve olyan volt, mint egy kitörni készülő vulkán, a fejében végtelen örvény kavargott, és szeméből patakzott a könny. Kétségbeesett kiáltásait lemosták a hullámok az óceán fenekére. Fel-le sétálva zokogott, úgy érezte, mintha már meghalt volna

A múlt héten talán sikerült közelebb jutnunk ahhoz, hogy lássuk, Isten hogyan tud menedék lenni az életünkben. Történt veletek az elmúlt héten olyan, amikor ezt megtapasztaltátok? Meg is osztjátok velünk? :) Ezen a héten egy elég nehéz témáról beszélgetünk. Arról próbáljuk felébreszteni a gondolataikat, hogy a JóIsten hogyan érez azok iránt a bűneink iránt, amiről egyértelmű utasítást adott számunkra. Ámos próféta könyvében találhatunk a Bibliában erre példákat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem többek között Ámos könyve is azok közé tartozik, amelyik nem a legkönnyebben érthető és nehéz kiszűrni belőle a tanulságot. A nélkül, hogy bármiről is beszélnénk, olvassátok el az első két fejezetet ! Mit mond nektek?

Biztos Te is sokszor érezted már magad úgy, hogy semmi nem stimmel… összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Én nagyon is sokszor voltam már így. A problémák az életünkben gyakran túlélhetetlennek tűnnek. Én a stresszelés világbajnoka vagyok, de biztos vagyok benne, hogy mindenki szokott azért aggódni. Mindig az adott probléma az „eddigi legnagyobb gond, amivel eddigi életemben szembesültem” típus dolog, ügye?! Érettségizőknek az érettségi, vizsgaidőszakban a vizsgák, majd a munka. A mókuskerék mindig csak forog és forog és forog és forog és forog és forog. Ha akadály van az életünkben, azt gyakran Isten büntetésének tekintjük. Keressük magunkban a hibákat, bűneinket. Vagy egy rosszabb reakció: vádoljuk Istent, mert minden ok nélkül büntet. Jóel korában a sáskák voltak ezek az akadályok. Mikor rálépsz az egyikre, máris ott ugrik a következő. Belegondoltunk már valaha is abba, hogy egy sáska is lehet szép, menthet életet, ha a pusztában egy eltévedt keresztelő tápláléka? Ritkán ford

BIZALOM ÉS BIZALMATLANSÁG: AZ EMBER DILEMMÁJA „ Efraim is olyanná lett, mint egy ostoba galamb. Milyen értelmetlenek, hiszen Egyiptomot hívják segítségül, és Asszíriához küldenek követeket! De akárhová futkosnak, hálót feszítek eléjük, s megfogom őket, mint a repdeső madarakat. Megbüntetem őket, mivel idegenekkel szövetkeztek. ”   (Hóseás 7:11-12.) Képzeld el, hogy Izrael egyik vezetője vagy, ami két nagyhatalom, Egyiptom és Asszíria között terül el. Ha tőlük függetlenül vezeted az országot, kiszolgáltatod Izraelt az esetleges támadásoknak. Ha viszont szövetséget kötsz velük, békén hagynak, sőt még támogatnak is, néhány feltétellel. Például fogadd el az isteneiket. Hóseás azt írja, hogy ez ostobaság. Ez a történet eléggé távolinak tűnik, de ha jobban belegondolunk, talán mégsem az. Voltál már olyan helyzetben, hogy egy dolgozat vagy vizsga előtt ahelyett, hogy tanultál vagy imádkoztál volna, inkább puskát készítettél vagy azon gondolkodtál, hogyan lehet megúszni a dolgot

„ Én pedig újra megszaporítom népemet. ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: Nincs kegyelem, és annak is, akit így neveztek: Nem vagytok népem. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: Istenem, én Istenem! ”   (Hós. 2:23. EFO) Egy valamit szögezzünk le már a legelején: Isten szeretete SOHA nem változik. Pedig aztán a világon nagyjából semmi olyan nincs, ami változatlan volna. Nem olyan régen olvastam, hogy bajban van a kilogramm, mert a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi hivatalban őrzött platina-irídium etalon, amit a mértékegység alapjának tekintenek (tehát ez alapján döntik el, hogy pontosan mennyi egy kilogramm) a sok rárakódott szennyeződés miatt már mikrogrammokkal nehezebb, mint kellene. Ami azt jelenti, hogy ha most kalibrálnák a szobamérleget, örömmel szállnék le róla még én is. Isten szeretete nem ilyen! Az övé pontosan ugyanolyan most, mint volt a teremtéskor, vagy Hóseás idejében. És nincs is jobb

Biztosan találkoztál már vele, hogy nagyon sok irodalmi műben, novellákban, regényekben és színdarabokban is, sokszor a történet tanulságának kimondását a mű legjelentéktelenebb, legkisebb, legvisszahúzódóbb, legszótlanabb, vagy épp a legalacsonyabb beosztású szereplője mondja ki. Valahogy így lesz ez ebben a negyedévben is. Van, tudod, az a szakasz a Bibliád háromnegyedénél, közvetlenül az izgalmas részek (Újszövetség) előtt, ahol csupa mókás nevű emberek (Habakuk?... Ugyan, kérlek!) írnak mindenféle teljesen fura dologról. Isteni csapásokról, emberekről, akik eltávolodtak Istentől, és megoldásokról, amik olyan távol állnak tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől, majdnem szó szerint, lévén, hogy mindez annak az Izraelnek íródott, akik nem mi vagyunk, közünk sincs hozzájuk, teljesen más problémákkal küzdünk, és nem is voltunk soha a helyzetükben. Ugyan, kérlek! Vagy talán mégis? Lehet, hogy az a 12 “kispróféta”, — akiknek a mondanivalója biztosan nem, de talán a termetük se volt kics

„ Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni. ” (2.Péter 3:13 - EFO) A múlthéten eldöntöttem, hogy új gitárt szeretnék magamnak. Félre ne érts, van már gitárom, egy szép vajsárga Telecaster, de hiányzik róla ez-az: tremolókar, még egy plusz hangszedő, érted mire gondolok. Ki is néztem magamnak, hogy milyet vennék, és találtam is egy eladót, egész jó áron. Ezt a gitárt már 16 éve építették valahol Taiwanban, de a gazdája rendszeresen karbantartotta, mondhatni tökéletes állapotban volt a kora ellenére is. A leírás szerint legalábbis. Új húrok, szépen beállított nyak, öröm rajta játszani. És minden megvan benne, amit szeretnék. Még nem tudtam, hogy mikor mehetek érte, de már nagyon vártam, mert biztos voltam benne, hogy szerelem lesz első látásra. Ez a gitár csak engem várt, hogy végre birtokba vegyem, és örömömet leljem benne.

Gondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent az, hogy 'evangélium'? Persze... a legtöbben rá tudjuk vágni, hogy örömüzenet, jó hír vagy valami hasonló. De jó hír az is, ha átmész egy vizsgán, jól sikerül a dolgozatod, eljutsz a következő szintre a játékban, megkapod azt, amire régóta vágytál, meggyógyul egy ismerősöd vagy megnyered az ötös lottót. Annyiféle jó hír van, ezeket mégsem szoktuk feltétlenül 'evangéliumnak' nevezni. Mi az a jó hír, amit viszont igen? És az hogyan kapcsolódik a teremtéshez? Képzeld el, ahogyan Isten teremti a Földet! Mindent előre eltervez, aztán megalkotja, és ő, a tökéletes Isten, aki soha nem hibázik, még minden egyes nap végén ellenőrzi, hogy jó-e az, ami aznap elkészült. Nem adta ki másnak a feladatot, hanem ő maga, elejétől a végéig megcsinálta. Azért, mert már akkor szeretett, és a lehető legtökéletesebb és legszebb életteret akarta biztosítani nekünk. Azután képzeld el azt is, hogy milyen érzés lehetett neki, mikor Ádám és Éva ettek

„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.” (2Móz 31:13) Isten megteremtette a világot, berendezte növényekkel, állatokkal, és végül belehelyezte az embert ebbe a térbe. Betette egy kész műbe, ahol minden az ember javára szolgál. Fantasztikus dolgot vitt végbe Isten ezzel, de még mindig nem volt kész a mű. Létezett tér, fény, sötétség, talaj, víz, és minden, amire szükség volt, de Isten ajándékkal készült. Hat napot dolgozott az emberért, és úgy döntött, hogy a hetediket megáldja. Ez a pihenés, a nyugalom napja.

Előző héten arról tanulhattunk, hogy a házasság Isten első ajándékai között volt számunkra. Ám a többi ajándékhoz hasonlóan ezt sem kaptuk feltétel nélkül. Tudnunk kell, hogyan éljünk vele. Srácok, sikerült megértenünk, hogy nem a férfi a teremtés koronája, hanem ketten együtt? Mit gondoltok erről? Ez azt jelenti, hogy mindig udvarias? Férfi és Nő, együtt egy egész. Mit gondoltok a múlt hét óta, hogyan tudtok erre a feladatra felkészülni fiatalon? Lányok, mit jelent számotokra ebben a korban társnak lenni? A Jó Isten nem csak a másik embert, a barátod, a kedvesed bízta rád, hanem a világot is, amiben élsz. Ahhoz, hogy eljussunk e heti gondolatunk „felébresztéséhez”, nézzük meg egy kicsit a teremtés történetét felülről. „ Az Örökké való Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját.” ( 1Mózes 2:15 -  EFO)

„Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”  (1 Móz 2:18) Értékeld 1-től 10-ig terjedő skálán, hogy mennyire fontos neked a házasság (1 – egyáltalán nem fontos, 10 – nagyon fontos)! 1      2      3      4      5      6      7      8      9      10

Mit gondolsz, hogyan van jelen Isten a mi világunkban? Egyáltalán van arra szükség, hogy bármennyire is foglalkozzon vele? Esetleg ő maga is valamilyen módon a teremtett világ része? Az évek során nagyon sok furcsa elképzeléssel álltak elő erre nézve az emberek. A legismertebbekről talán már te is hallottál: Deizmus: Isten megteremtette az önmagát irányítani képes világot, majd magára hagyta, hogy további isteni tettek nélkül fejlődjön tovább. Panteizmus: Isten és a világ azonosítása, vagyis ez a felfogás a világot isteni mivoltúnak tekinti. Panenteizmus: A világ Isten része, mintha a saját teste volna, vagyis Isten részben azonos a világgal, részben túlhaladja azt.

Fiatalos beszélgetésfonalak Forrás: Bibliatanulmányok , Tükör által homályosan.   Az én életem, az én testem! „Mit törődsz velem? Azt teszem, és akkor, amikor akarom! Ne korlátozz!” Neked már megfordultak a fejedben  ezek a gondolatok? Tegyük fel, hogy veszélyes expedíción kell részt venned a Himaláján. Egyszer csak beomlik alattad a jég, de még sikerül fél kézzel megkapaszkodnod, mielőtt a mélybe zuhannál. Nem bírod sokáig, egyre húz a mélység…

„Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?” Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk, csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.” De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni! Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.” Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle.

„ Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.”    (1Mózes 1:27) A mostani tanulmány egy nehéz kérdésről tárgyal. A Biblia ugyan tele van az erkölcsi parancsolatokkal, vagy tanácsokkal, törvényekkel, de ezeket ki kell hámozni a történetekből. Most a teremtés történetével foglalkozva kell ezt megtennünk. V ajon hol szól a teremtés az erkölcsről? Mit tanácsolhat? Milyen gondolatokkal foglalkozhat? Mielőtt belemélyednénk a kérdésbe, kezdjük azzal, hogy tisztázzuk magának az erkölcs szónak a jelentését! Mit jelent? Mit tudtok róla? Az erkölcs jelentése, az, hogy egy adott társadalomban szükség van szabályokra, melyek korlátozzák, vagy védik az embert. Így, ezt tisztázva talán kicsit könnyebb lett a téma.

"Minden igazi szeretet a Földön Isten műve, s csak annyiban a miénk, amennyiben a szeretet bennünk az Övé." (C. S. Lewis) "Az nem lehet, hogy ezen a planétán Őt valami ne érdekelje. Engem egyes állatok teljesen hidegen hagynak, nála ez kizárt dolog. Annyira gyenge az ítélőképessége, hogy egyáltalán nem tud különbséget tenni. Minden állatnak egyformán örül, mindegyiket kedveli, és minden új állatot szeretettel üdvözöl. Amikor a hatalmas brontoszaurusz a kertünket taposta, úgy tekintett rá, mint egy remek új szerzeményre; nekem úgy rémlett, hogy ez valóságos sorscsapás, ő meg csak nevetett. Íme, ez tipikus példája annak, hogy nézeteink mennyire különböznek. A szörnyeteget meg akarta szelídíteni. Én át akartam engedni neki a földünket, mindent ott akartam hagyni. Ő meg azt reméli, hogy szép szóval meg tudja szelídíteni, és azután aranyos játékszerünk lenne. Mondtam neki, hogy egy hét méter magas és huszonnyolc méter hosszú állat nem éppen ölebnek való, és küllemben se