Az életünkben minden kicsiben kezdődik – a kicsi és a nagy is –, és ha tápláljuk, akkor lesz naggyá. Ez mindenre érvényes: a negatív és a pozitív fogalmakra egyaránt. A mi felelősségünk az, hogy eldöntsük, melyiknek engedünk teret a gondolatainkban, melyiket tűrjük meg az életünkben. Vajon helyes gondolatokat, és szokásokat gyakorlunk a mindennapjainkban? Vagy reformációra szorulunk ezen a téren? Akkor történik reformáció, ha a Szentlélek összhangba hozza gondolatainkat Krisztuséival. Ezt követni fogják a tetteink is. Gondolatainkat az alakítja, amivel foglalkozunk, amire az időnket fordítjuk. Nem maradhat az ember ugyanaz, ha Jézusra figyel. Ha az Ő gondolataival foglalkozunk, akkor csak egy vágy vezérel, az hogy akaratát cselekedjük.
„Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” (Filippi 4: 7-8. EFO)
Hogyan lehet egy ilyen állapotot elérni? Egyszerű ténymegállapítás, hogy nem tudunk, elmélyülni lelki témákban, ha erőszakkal, erkölcstelenséggel, anyagi szemlélettel töltjük meg a gondolatainkat. Elménk kapui az érzékeink. Figyeld meg saját magadon, hogy mikor vagy leginkább nyitott arra, hogy Istennel töltsd az idődet! Az ember lelkiállapota akkor egészséges, ha fizikai, lelki, szellemi szinten egyaránt egyensúlyban van.
Pál apostol erre buzdít az I. Korinthus 10:31-ben: „Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”
Ez mit is jelent pontosan? Hogyan tudunk olyan hétköznapi dolgokat is Isten dicsőségére tenni, mint az evés és az ivás? Az egész lényege abban áll, hogy meg kell változtassuk a gondolkodásunkat. A kereszténységünket nem csak egy alkalmi, ünnepi dolognak tekintsük, hanem a mindennapjaink szerves részének.
Ez mit is jelent pontosan? Hogyan tudunk olyan hétköznapi dolgokat is Isten dicsőségére tenni, mint az evés és az ivás? Az egész lényege abban áll, hogy meg kell változtassuk a gondolkodásunkat. A kereszténységünket nem csak egy alkalmi, ünnepi dolognak tekintsük, hanem a mindennapjaink szerves részének.
Sátán a testünkön keresztül akarja uralni a gondolatainkat, Jézus pedig a gondolatainkon keresztül akarja uralni a testünket. Vagyis Sátán kihasználja a testi vágyainkat, a bűnös hajlamainkat, amelyeken keresztül uralni akarja a gondolatainkat. Hogy időt szakítsunk ezekre, hogy vágyjunk ezekre, és dédelgessük magunkban ezeket a szokásokat. Jézus viszont a megtért ember tiszta gondolatain keresztül akar uralkodni. A döntés megint csak a mi kezünkben van.
Jézus hív, hogy legyünk mások, mint a világ! Ebben az önző, egoista világban törődjünk másokkal. Jézus hív, hogy az élvezetek mámorát hajszoló világban magas normákhoz, az Ő normáihoz szabjuk szórakozásainkat. Jézus hív, hogy a káros szenvedélyekkel teli világban egészséges életmódot folytassunk. Jézus hív, hogy az erkölcstelen, parázna világban maradjunk erényes, erkölcsileg tiszta keresztények.
„Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim! — mondja az Örökkévaló. — Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.” (Ésaiás 55: 8-9. EFO)
Az egész Menny várja, hogy Isten népe az Ő jellemét mutassa be a világnak.
Kinek az oldalán állunk? Kié a szívünk? Kinél időznek gondolataink? Kiről szeretünk beszélgetni? Ellen White ezt írja: „Minden lélek kiváltsága, hogy élő csatornaként továbbítsa Isten kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát.”
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése