Ugrás a fő tartalomra

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:
 „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35)
Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. Az egész fejezet tulajdonképpen konfliktusokról szól. Hogyan próbáltak felülkerekedni ezeken az első keresztények?
Az apostolok idejében, sőt, az apostolok között is voltak félreértések: emlékeztek arra a történetre, mikor Péternek el kellett mennie Kornéliusz házába? Abban az időben még nem volt egyértelmű Krisztus követői számára, hogy kiknek is kell pontosan hirdetni az evangéliumot: csak a zsidóknak, vagy a nem zsidóknak is? És mikor ez tisztázódott, újabb kérdések merültek fel: körül kell-e metélkedniük a megtért pogányoknak? Vagy gondoljunk arra, mikor diakónusokat kellett kijelölni, mert az apostolok nem tudták volna végezni a munkát, ha állandóan a gyülekezetben felmerülő ellentétek megoldásával foglalkoznak. Ellentétes vélemények és nézetek, konfliktusok tehát mindig voltak, és lesznek is. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk.

Ha egyházunk egészére gondolunk, vajon mi az, ami leginkább hátráltatja azt a fajta ébredést és reformációt, ami az eredményes missziómunkához szükséges? A probléma csakis bennünk van, egymás közti kapcsolatainkban, a kicsinyes irigységekben, civódásokban, önzésben, törtetésben és még egy sor egyéb dologban. Miért kell neked, igen, neked, nem a szomszédodnak, a lelkésznek, hanem személyesen neked kérni a Szentlélek erejét, hogy meghozza az életedben azokat változásokat, amelyek az egész egyház ébredéséhez és reformációjához szükségesek?

Most nézzük meg, hogy hogyan tudjuk helyreállítani vagy egyensúlyban tartani a kapcsolatainkat!

A jelen problémáinak megoldása: változtasd meg a viszonyítási alapodat!
A korinthusi gyülekezetben sok probléma volt. Az emberek folyton egymáshoz hasonlítgatták magukat, mindegyik jobb akart lenni a többieknél. (I.Kor. 3:5-11, 12:1-11 és 2Kor 10:12-15)
Ismerős a történet? A tanítványok ugyanezt tették Jézus mellett… Ha máshoz méred magad, annak kétféle végeredménye lehet: vagy elbizakodottá válsz, vagy elcsüggedsz. Harmadik út nincsen. Ha viszont a Krisztus által ránk bízott hatókörön belül végezzük a feladatunkat, abban örömöt és megelégedettséget fogunk találni. Erőfeszítéseink kiegészítik a többi tag munkáját, és Krisztus egyháza hatalmas lépésekkel fog előre haladni.
Voltál már elkeseredett, hogy más mennyivel jobb vagy több ajándékot kapott Istentől nálad? Vagy éreztél már olyat, hogy a te ajándékod mennyivel fontosabb mint valaki másé? Ha igen, akkor most gondold át, hogy Isten mire hívott el téged! Viszonyítsd magad az ő mércéjéhez, és akkor sem túl magasra, sem túl alacsonyra nem fogsz kerülni!

A múlt problémáinak megoldása: bocsáss meg!
„Ezért soha többé ne hazudjatok! „Mindig igazat mondjatok egymásnak”, hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk! „Még ha haragudtok is, de ne vétkezzetek!” Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól! Ne adjatok helyet magatokban a Sátánnak, ne adjatok neki semmi lehetőséget!  Aki eddig lopott, többé ne lopjon, hanem dolgozzon! Saját kezével végezzen hasznos munkát, hogy még a szegényeknek is adhasson valamit! Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő! Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást! Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef. 4:25-32. EFO)
A megbocsátás azt jelenti, hogy már nem kárhoztatom a másikat, mert Krisztus sem kárhoztat engem többé. Szó sincs arról, hogy ez igazolná a másik viselkedését. Azért békülhetünk meg valakivel, aki ártott nekünk, mert bűnös létünkre Krisztus bennünket is megbékéltetett magával. Azért bocsáthatunk meg, mert Isten nekünk is megbocsátott. Azért tudunk szeretni, mert Isten szeret minket. A megbocsátás választás kérdése. Dönthetünk úgy, hogy megbocsátunk a másik tettei és magatartása ellenére is. Ez az igazi jézusi lelkület.
Érezted már azt, amikor megbocsátasz valakinek, és utána olyan könnyűnek érzed magad, mint egy lufi? Addig talán észre sem vetted, hogy milyen hatalmas teher volt rajtad… Végtére is a haragod jogos volt. A másik megérdemelte… De mikor nem csak szóban, hanem tényleg meg tudsz bocsátani neki – esetleg anélkül, hogy elnézést kért volna tőled –, akkor valami egészen különleges jó érzés lesz úrrá rajtad. Nem arról beszélek, amikor azt mondod, hogy lám, én mennyivel különb vagyok nála, mert én megbocsátottam… Az igazi megbocsátás nem ilyen. Az helyre állít (re-formál) és békét hoz az életedbe.
És ha te bántottál meg mást? Mit gondolsz, hogyan tudnád rendbe hozni? Emlékezz Zákeus történetére! (Lk. 19:1-10) Zákeus azt mondja, hogy négyszeresen fizeti vissza a kárt, amit okozott. Sajnos ezt mi nem mindig tudjuk megtenni. Gondolkozz el azon, hogy mit tehetsz te azokért, akiket Zákeushoz hasonlóan megkárosítottál!

Jó tanács a jövőbeli problémák kezelésére: harag helyett igyekezz a békességre!
„Ha az Isten családjába tartozó testvéred vétkezik ellened, menj oda hozzá, négyszemközt figyelmeztesd, és mutass rá arra, amit rosszul tett! Ha hallgat rád, akkor sikerült elérned, hogy testvérek maradjatok. Ha nem hallgat rád, újra menj el hozzá, de ezúttal vigyél magaddal egy vagy két embert! Így mindent két, vagy három tanú bizonyíthat. Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek! Ha még a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy bánj vele, mint egy hitet-lennel vagy vámszedővel!” (Mt. 18:15-17. EFO)
Jézus azt tanította, hogy a konfliktust igyekezzünk a lehető legszűkebb körben lerendezni. Mit gondolsz, miért fontos ez? Titkolnunk kéne a világ előtt, hogy nekünk is vannak problémáink? Ha nem ez, akkor mégis mi az oka Jézus kijelentésének?

Amint a viszályba bekapcsolódók száma nő, úgy dagad a probléma. Mindenki valakinek az oldalára áll és kirajzolódik a harcvonal. Amikor viszont a keresztények arra törekszenek, hogy a lehető legszűkebb körben és a keresztényi szeretet és a kölcsönös megértés szellemében rendezzék el vitás kérdéseiket, létrejön a megbékéléshez szükséges légkör. Persze, lesz olyan, amikor szükséges még embereket bevonni, hogy meg lehessen oldani a konfliktust. De ne felejtsük el a sorrendet! A második lépés mindig az elsőt kövesse, és csak akkor menjünk tovább, ha muszáj!
Az emberi kapcsolataid fogják megmutatni mások számára az Istennel való kapcsolatod minőségét. Kész vagy rá, hogy az életednek ezt a területét is megreformáld?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…