Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  5. Az ítélet jóhíre „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jelenések 14:7) Talán már te is hallottad, hogy a hármas angyali üzenet hirdetése az adventisták egyik legfőbb feladata. Ennek részét képezi a figyelem felhívása Isten ítéletére. Mit gondolsz arról, ha valaki a következőképpen figyelmezteti embertársát Isten ítéletére: „Térj meg, mert különben Isten ítélettel fog sújtani téged!” Hogy látod, vezethet-e jóra az Istentől való félelem? Milyen gondolatok és érzések jelennek meg benned, amikor azt hallod, hogy Isten meg fog ítélni bennünket? Pozitív vagy negatív számodra ez az elképzelés? Miért? Isten ítélete kapcsán sokszor az válik hangsúlyossá, hogy ő elmarasztalja, megbünteti és elpusztítja a bűnöst. Isten egy kegyetlen rendőrnek tűnik, aki csak okot keres arra, hogy megróhasson bennünket. Valóban Isten az, aki hibákat keres és vádol? E kérdés megválas

  4. Féljétek Istent és adjatok dicsőséget neki! „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jelenések 14:7) Mit jelent az, hogy istenfélelem? Mi a különbség a hétköznapi értelemben vett félelem és az istenfélelem között? Miben hasonlítanak és miben különböznek? Hogyan tudnád elmagyarázni egy nem kereszténynek? A válaszban segítenek ezek az igék:  „»Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem« – kiáltotta az angyal.” (1Mózes 22:12) „A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az, akit mindenki tisztel és fél! Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind, akik körülötte vannak!” (Zsoltárok 89:7) „Fiam, fogadd meg szavamat, jegyezd meg jól parancsaimat! Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, szívvel-lélekkel törekszel a megértésre, ha Istenhez kiáltasz a helyes ítéletért, ho

  3. Az örökkévaló evangélium Húsvétot ünnepeltünk néhány napja, Jézus feltámadását (ha április 9-én olvasod ezt a tanulmányt, akkor pont időben vagy). Ő értünk halt meg és kelt újból életre. Ennyit érünk Isten szemében, hisz a mindent adta oda értünk, azért, hogy helyreállítsa azt, amit elrontottunk, és egy örökkévalóságon át együtt élhessünk az újjáteremtett Földön. Ilyen az Isten. Ez az örök evangélium. Nincs is jobb téma, amiről gondolkodhatnánk együtt ezen a héten.  Játsszunk először egy asszociációs játékot! Milyen igék csendülnek fel benned, ha meghallod az evangélium szót? „Ez Jézus Krisztus kijelentése. Azért kapta Istentől, hogy előre megmutassa a szolgáinak azokat, amiknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük. Jézus elküldte angyalát a szolgájához, Jánoshoz, hogy jelképek által közölje vele ezeket, János pedig tanúskodott mindarról, amit látott. Ez az, amit Isten üzent, amit Jézus Krisztus kijelentett Jánosnak. Boldog és áldott, aki felolvassa, s boldogok és áldottak, a

  2. Végzetes pillanat A Jelenések könyve tele van furcsa képekkel. Így van ez a most vizsgált résznél is. A Jelenések könyvének 14. fejezetében találjuk az úgynevezett Hármas angyali üzenet et. Erről fogunk a következő hetekben lépésről lépésre tanulni, de ma próbáljunk átfogó képet alkotni róla. Vannak pillanatok az életben, amik meghatározóak a későbbiekre nézve. Most csukd be a szemed (ne aludj el!), és gondolj bele, milyen történetek tettek azzá aki vagy! Milyen döntések vezettek oda, hogy ma az az ember legyél aki? Jézusnak is alakulnia, fejlődnie kellett. Mondhatjuk, hogy nem úgy, mint neked vagy nekem, de Ő is csecsemő volt, aztán gyerek, és végül felnőtt. Éppen ezért legtöbbször még önmagára is „Emberfia”-ként hivatkozik. János is így tesz a Jelenések könyvében. „Azután ismét láttam: egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az Emberfiához. A fején aranykoszorút viselt, a kezében pedig éles sarlót tartott.” (Jelenések 14:14) Jézus, mint győztes hadvezér ment a mennybe amik