Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  Az emberek szeretik a reménytelen helyzetekben győzedelmeskedő hőstörténeteket. Ezért figyelünk fel a történelem nagy alakjaira, ezért írunk megannyi történetet, nézünk filmeket az esélytelen hősökről. A mostani tanulmány egy ilyen „esélytelen” győzelmet mutat be. A világ egy háború közepén van jelenleg is. Egy láthatatlan, és alig észrevehető háború közepén, amit nem pokolgépekkel és pisztolyokkal vívnak. A győztes nem az, akinek nagyobb a serege. Az esélyek nem a politikai, gazdasági, vagy harcászati tényezőkön múlnak, hanem egyetlen életen. Erről beszél a Jelenések könyve 12. fejezete. Nézzünk bele kicsit jobban együtt! „Ezután háború kezdődött az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobtá

  A mai napig tisztán emlékszem rá, mikor először hallottam. Mivel adventista családban nőttem fel, és minden héten jártunk gyülekezetbe, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a legelső alkalom, de az biztos, hogy ez volt az első, amikor nem csak körülöttem beszéltek róla, hanem meg is hallottam a szavakat: fenevad, menyasszony, bélyeg, pecsét, angyalok, trombiták, Babilon. Nyilvánvalóan semmit nem értettem belőle. Az előadó előre-hátra ugrált a Bibliában (Dániel és Jelenések könyve között) és csak a képek mentették meg a helyzetet – az egyiken mindenféle undorító állatok, sárkányok, szarvak és sebek. A képek jobban emlékezetembe égtek, mint a szavak, és emlékszem, hetekig újra, meg újra felsejlett álmaimban az a bizonyos kicsi, de nagyszájú szarvacska. Teltek-múltak az évek, és tizenévesen újra előadást hallottam róla. Közben volt sok másik, és mire ezt az említettet elmondta volna az előadó, már jelentős háttérismerettel bírtam a Jelenések könyve képeit illetően. Az előadónk Isten pe

12. tanulmány, március 18-24. Jó, de megéri? — teszik fel sokan a gyakorlati kérdést, mikor egy döntéshelyzetben találják magukat. Megéri ezt tanulnom? Megéri elmenni a gyülekezetbe? Megéri hűségesnek lenni a házastársamhoz? Megéri befektetnem ebbe, vagy abba? Megéri korán kelnem? Megéri arra fordítanom az erőmet és időmet, hogy elolvassam a Gondolatébresztőt? A haszonelvűség (vagy utilitarizmus) egy 19. századi angolszász életfilozófia, amely szerint az emberek célja a boldogság maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. Az éri meg, ami a lehetőségekhez mérten a legtöbb boldogságot nyújtja a jelen pillanatban, és a legkevesebb fájdalmat és szenvedést. Tehát attól függően, mit tartunk a legnagyobb boldogságnak, arra törekszünk: a barátokkal és a családdal töltött önfeledt percek, újabb tudományos, művészi siker, siker a sport világában, siker a munka világában, több pénz és egyéb javak, egészség és hosszú élet, vagy más, dopamin hormont termelő tevékenység. Sáfárként Te

11. tanulmány, március 11-17. Gazdálkodni nehéz időkben Tökéletlen világban élünk. „A tanú” egy olyan 1969-es film, amit több évre betiltottak a szocializmusban. Az IMDB-n 8,7-es osztályozást kapott 10-ből, ami elég szép teljesítmény. Sokak szerint egy olyan magyar kultúrkincs, ami szervesen beépült a magyar nyelvbe. Egy zseniális filmről van szó, ami „fekete humorral mutatja be a kommunista diktatúra fából vaskarika kirakatvilágát.” Ebből a filmből erednek ilyen, talán általad is ismert mondatok, mint: „A nemzetközi helyzet fokozódik!” „Az élet nem habos torta!” „Nehéz... nagyon nehéz!” Lehet, hogy ezekhez a rövid mondatokhoz anélkül is tudsz kapcsolódni, hogy a filmet láttad volna. Egy biztos: nincs tökéletes emberi találmány, és ez alól az egyház, a párt, a gazdasági rendszer sem kivétel – nem említve világunk más aspektusait, ahol úgyszintén kijut a „jóból”, a természeti csapásokból, járványokból, bűnözésből. Az ilyen dolgok azt érzékeltetik velünk, hogy gáz van – ezért érdemes

  10. tanulmány, március 4-10. Mit adhatunk vissza? Tudom, most nem az a legfontosabb kérdés a számodra, hogy milyen lesz majd az életed a hatvanadik év túloldalán — lehet, hogy úgy érzed, a nyugdíjas kort te már nem igazán fogod megtapasztalni, és a gyártósor (íróasztal) mellől tesznek majd a sírba, de hidd el nekem: már most tehetsz azért, hogy ez ne így legyen. Egész negyedévben a pénzkezelésről beszéltünk eddig is, és az egyik fontos gondolat, ami minden pénzügyi döntésed hátterében jelen kell legyen, az az elv, amit valahogy így fogalmazhatunk meg nyersen: A koporsón nincsen farzseb. Vagy ahogy a Példabeszédek bölcse fogalmazza meg ugyanezt: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.” (Zsoltárok 49:17-18 – RÚF) Milyen terveid vannak idős korodra? Ha most belegondolsz, hogyan fogsz élni 40-30-20 év múlva, milyen képet látsz magad előtt? Mi volna az ideális, és mi a reális a számodra? Bárhogy

  9. tanulmány, február 25. – március 3. Jézus egyszer a következő példázatot mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott. Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára. Végül így határozott: »Lebontom a raktáraimat, és nagyobbakat építek a sok gabona, meg a többi termény számára. Akkor majd így szólok a lelkemhez: Látod, lelkem, sok évre elegendő vagyonod és gazdagságod van! Egyél-igyál hát, és élvezd az életet!« De Isten megszólította: »Milyen ostoba vagy! Még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor, amit összegyűjtöttél?« Így jár az, aki csak magának gyűjt kincseket, és nem Isten mértéke szerint gazdag!” (Lukács 12:16-21 – EFO) Szerinted mit tett rosszul a példázatban említett ember? Elítélendő az, hogy ha valakinek sok termése lett, gondoskodik arról, hogy legyen, ahova elraktározza? Mit kellett volna másképp tegyen? Te mit tettél volna? Hogyan értelmezed a példázat utolsó mondatát? A heti tanulmány alapszövegét,