Ugrás a fő tartalomra

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS.
Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott (ApCsel 9:1-31). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!


1. Nem kell nagy szónoknak lenned, ha missziós munkát szeretnél végezni!
Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten lelki igazságait. Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten. Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől. Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szentlélek ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok! Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.” (1Kor. 2:1-5, EFO)
Pál, bár rendkívül művelt ember volt, nem volt jó szónok. Nem tudott ékesszólással, figyelemreméltó beszédekkel megnyerni, lenyűgözni tömegeket. Megjelenése sem volt megnyerő, erőteljes. Pál abban volt „nagy”, hogy személyes beszélgetésekben vezette el partnereit arra a hitre, hogy valóban Jézus Krisztus az Isten küldötte, a Messiás, aki a bűnbocsánatot szerezte meg minden embernek.
Mi lenne az a három dolog, amit egy beszélgetés során Jézusról szívesen elmondanál bárkinek?

2. Arra figyelj, hogy a másik embernek mire van szüksége, mit tud megérteni!
„Bár én minden embertől független vagyok, mégis mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél több embert nyerjek meg Krisztusnak. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem őket. A Mózesi Törvény alatt élőknek olyanná lettem, mint aki a Törvény alatt él, hogy megnyerjem őket — pedig én magam nem élek a Törvény uralma alatt. A Törvény nélkül élőknek olyanná lettem, mint egy Törvény nélkül élő, hogy megnyerjem őket is — bár Isten törvényét egyáltalán nem utasítom el, hanem Krisztus törvénye szerint élek. A gyengéknek olyanná lettem, mint aki gyenge, hogy őket is megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden lehetséges módon megnyerjek Krisztus számára, akit csak lehet. Mindezt az örömhírért teszem, hogy én is részese lehessek az örömhír által megígért jutalomnak.” (1Kor. 9:19-23, EFO)
Ebben az időben nem számított különlegességnek missziót végezni. Mindennapos jelenség volt az, hogy különböző tanítások, vallások képviselői szervezkedtek, hirdették nézeteiket. A Római Birodalom nem rendelkezett egységes vallással, mindenki abban hitt, amiben akart. Sőt, akár kombinálhatták is a különböző vallási nézeteket... Álljunk csak meg egy pillanatra! Ismerős ez a helyzet? Te hogyan közelítesz a másként gondolkodók felé? Azok felé, akik adott esetben teljes kuszaságban hisznek?
Hogy Pál mit tesz ebben a helyzetben, azt elolvashatod az Apostolok cselekedetei 17:16-30-ban.

3. Ne pénzszerzési lehetőségként tekints a misszióra!

Képzeld el, hogy amikor Pál megérkezett egy városba, bérelt egy szobát, letelepedett, majd azonnal hozzáfogott a sátorkészítéshez, a bőrök válogatásához, varrásához. Akik arra jártak, kíváncsian bekukucskáltak, beszélgetésbe elegyedtek vele. Pál megbecsülése azért sem volt teljes, mert – a társadalmi szokásokkal szemben – nem volt hajlandó anyagilag kiszolgáltatni magát hallgatóságának. Pedig, az a szónok, aki adott magára valamit, elfogadta hallgatóitól az adományokat. Pál – ezzel szemben – tanult szakmájából kívánt megélni.
Mit gondolsz Pálnak erről a módszeréről? 

4. Tarts fontosnak a közösséget!
Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. (1Korinthus 12:27, EFO)
Nagyon fontosnak tartotta, hogy a friss hitűeket közösségbe irányítsa, vagy ha még nincs, közösséget, gyülekezetet szervezzen belőlük, mert tudta, ez megtartó erő a hívő életében.Fontos megemlíteni Pálról, hogy nem pályázott egyéni babérokra. Igyekezett maga köré munkatársakat szervezni, s ezt a munkatársi kört tágítani.

5. Legyen egy megtervezett útvonalad!

A missziói utak irányát nem bízta a véletlenre, gondosan eltervezte. Nem a kis falucskákat járta, hanem a nagyobb településeket, a kereskedelmi utak mentén kialakult csomópontokat érintette. A városok, ahol járt, mind provincia-fővárosok voltak. Ez már stratégia volt: így tudta elérni, hogy sokan „belebotoljanak” tanításába. (Aki Pál missziói prédikációjával szeretne találkozni, figyelmébe ajánlom a Thesszalonikaiakhoz írt első levelét.)
Te tudod, hogy kiket szeretnél elérni? Mit gondolsz, miért fontos, hogy határozottan tudd, kikért dolgozol?
6. Legyen célod! 
„Tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat. Úgy fussatok hát, hogy győzzetek! Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él, hiszen meg akarja nyerni a versenyt, hogy megkapja a győztesnek járó koszorút. Az a koszorú azonban nem marad meg örökké, hanem elhervad. Mi ellenben olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad. Ezért hát, ami engem illet, úgy futok, hogy a biztos célt mindig a szemem előtt tartom. Úgy küzdök, mint az ökölvívó, aki pontosan eltalálja ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem és szolgámmá teszem hát a testemet, mint egy sportoló, mert nem akarom, hogy miközben az örömüzenetet hirdetem, engem kizárjanak a versenyből.” (1Kor. 9:24-27, EFO)
Pál célja mindig az emberek elveszettségből való kimentése volt. Nem tömegeket mentett, hanem mindig az egyes ember volt számára fontos. A misszió célja ma is az egyes ember kell hogy legyen. Célkitűzése volt még az is, hogy az evangéliumot a föld végső határáig vigye.
Neked van missziós célod? Ha igen, mi az?

Az akkor ismert világ végső határa Hispánia volt. Amikor Pál Rómában szervez gyülekezetet, ezt a mentő szeretet mellett azért is teszi, hogy a római keresztyének „hídfőállásként” szerepeljenek Hispánia felé. A ma ismert világ sokkal tágabb, szélesebb a látókörünk, többet tudunk és ismerünk. De feladatunk és célunk ma sem lehet más, mint Pál apostol idejében volt. Az embermentésre odaszánt élet, a missziói lelkület – páli módszerekkel – mindig időszerű marad.

Felhasznált forrás: Gémes István stuttgarti lelkész előadása Pál apostol missziói stratégiájáról

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…