JEREMIÁS ELHÍVÁSA
„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél. (...) Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből! (...) Saját szavaimat adtam most a szádba! Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.” (Jeremiás 1:5-10 - EFO)
Jeremiás az elhívását fiatalon kapja Istentől, olyan 15-20 év közötti lehetett. Az életében még nincsenek olyan tapasztalatok, amelyre ráépíthetné a szolgálatát, hiszen még a mai szempontok alapján is túlságosan fiatal volt.
Milyen előnye lehet a szolgálat vonatkozásában egy fiatalnak? Milyen jellemtulajdonsággal rendelkezik egy fiatal, amely alkalmassá teheti őt a szolgálatra?
Talán őszinteség, tanulékonyság, tisztaság az erkölcsi élet vonatkozásában. A megbocsátás képessége is sokkal erősebb, mint az idősebb korosztálynál, ugyanakkor a gyorsaság és rugalmasság, valamint az előítéletek még nem váltak dominánssá egyéniségében. Hajlamos gyorsan elsajátítani az új ismeretlent, a kihívásokat fiatalosan kezeli, kialakul benne a „nem adom fel” lelki ajándék. Nem politizál, hogy elérje a céljait, hanem tanítható és nevelhető.
Jeremiásnak olyan „fronton” kellett megvívnia a maga harcát, ahol a szembenálló próféták mind az idősebb korosztályhoz tartoztak, hatalmas tapasztalatokkal rendelkeztek és erős közösséget alakítottak ki, ellenben Jeremiás – emberileg nézve – egyedül volt.
Voltál már hasonló helyzetben, hogy kis kezdő fiatalként kellett megállnod a helyed olyanokkal szemben, akik igen tapasztalattal rendelkeztek? Mit tanultál ebből a helyzetből? – mondd el a többieknek!
JERMIÁS CSALÁDI HÁTTERE
Jeremiás abba a családba született, akik Áron nemzetségéhez tartoztak, tehát papok voltak, és akik több mint háromszáz éve nem gyakorolhatták hivatásukat, mivel Salamon királlyal szemben politizáltak. Jeremiás azonban az Isten hívása miatt változtatott az életén. Bizonyára igen jelentős ellenállást váltott ki egész családja részéről az, amikor bejelentette, hogy próféta lesz. A sok érv ellenére az ifjú nem tágított elhatározásán, elhagyta a biztos családi otthon melegét a teljesen kiszámíthatatlan prófétai hivatásért.
Voltál már olyan helyzetben, amikor Isten hívását érezve és tudva mást úton kezdtél el járni, mint ahogy a családod tanácsa irányított? Mi lett a következménye?
Isten Jeremiást egy korrupt világba küldi el, hogy üzenetét mindenkivel tudassa. Jeremiást is megkísértette a hatalom, a pénz, a világ... , de ő ellenállt.
JEREMIÁS ÉS A PRÓFÉTÁK
A hamis próféták szerették volna a „csapatukba” bevenni a kis kezdő fiatalt, hogy majd ők tanítsák meg, miként kell prófétálni, hogyan kell a körülményeket úgy alakítani, hogy abból ők járjanak a legjobban. Azonban Jeremiás nem fogadta el a felkínált lehetőséget, nem kívánt közösködni a hamis prófétákkal, mert az a hivatása végét jelentette volna.
Voltál már hasonló próbában, kísértésben, amikor nem tisztességes eszközökön keresztül tudtál volna előnyökhöz jutni? Milyen érzés elfogadni? És visszautasítani?
Ezekben a körülményekben vált prófétává Jeremiás! Az elhívás – bár az isteni szándékot jelezte –, mégis a korrupt helyzetek teljes visszautasítását követően lett Jeremiás prófétává. Van, amikor nehéz az életben minden körülmények között az Úr által kijelölt keskeny ösvényen haladni, mert az ellenfelek széles autópályákon előznek meg bennünket, hogy ismét megnehezítsék a holnapjainkat.
„A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket, olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég! De ez a jellem nem a véletlen műve, nem is tulajdonítható a Gondviselés különleges kegyének. A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, úgy alakul ki, ha az ember az alacsonyabb rendű természetét a magasabb alá rendeli – ha énjét Isten és ember szolgálatára, a szeretet szolgálatára rendeli.” (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 55. o.)
Tokics Imre
Megjegyzések
Megjegyzés küldése