Ugrás a fő tartalomra

2015/4/1 - Jeremiás próféta elhívása

JEREMIÁS ELHÍVÁSA
„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél. (...) Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből! (...) Saját szavaimat adtam most a szádba! Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.” (Jeremiás 1:5-10 - EFO)
Jeremiás az elhívását fiatalon kapja Istentől, olyan 15-20 év közötti lehetett. Az életében még nincsenek olyan tapasztalatok, amelyre ráépíthetné a szolgálatát, hiszen még a mai szempontok alapján is túlságosan fiatal volt. 
Milyen előnye lehet a szolgálat vonatkozásában egy fiatalnak? Milyen jellemtulajdonsággal rendelkezik egy fiatal, amely alkalmassá teheti őt a szolgálatra?

Talán őszinteség, tanulékonyság, tisztaság az erkölcsi élet vonatkozásában. A megbocsátás képessége is sokkal erősebb, mint az idősebb korosztálynál, ugyanakkor a gyorsaság és rugalmasság, valamint az előítéletek még nem váltak dominánssá egyéniségében. Hajlamos gyorsan elsajátítani az új ismeretlent, a kihívásokat fiatalosan kezeli, kialakul benne a „nem adom fel” lelki ajándék. Nem politizál, hogy elérje a céljait, hanem tanítható és nevelhető.

Jeremiásnak olyan „fronton” kellett megvívnia a maga harcát, ahol a szembenálló próféták mind az idősebb korosztályhoz tartoztak, hatalmas tapasztalatokkal rendelkeztek és erős közösséget alakítottak ki, ellenben Jeremiás – emberileg nézve – egyedül volt. 
Voltál már hasonló helyzetben, hogy kis kezdő fiatalként kellett megállnod a helyed olyanokkal szemben, akik igen tapasztalattal rendelkeztek? Mit tanultál ebből a helyzetből? – mondd el a többieknek!

JERMIÁS CSALÁDI HÁTTERE

Jeremiás abba a családba született, akik Áron nemzetségéhez tartoztak, tehát papok voltak, és akik több mint háromszáz éve nem gyakorolhatták hivatásukat, mivel Salamon királlyal szemben politizáltak. Jeremiás azonban az Isten hívása miatt változtatott az életén. Bizonyára igen jelentős ellenállást váltott ki egész családja részéről az, amikor bejelentette, hogy próféta lesz. A sok érv ellenére az ifjú nem tágított elhatározásán, elhagyta a biztos családi otthon melegét a teljesen kiszámíthatatlan prófétai hivatásért. 

Voltál már olyan helyzetben, amikor Isten hívását érezve és tudva mást úton kezdtél el járni, mint ahogy a családod tanácsa irányított? Mi lett a következménye? 

Isten Jeremiást egy korrupt világba küldi el, hogy üzenetét mindenkivel tudassa. Jeremiást is megkísértette a hatalom, a pénz, a világ... , de ő ellenállt.

JEREMIÁS ÉS A PRÓFÉTÁK

A hamis próféták szerették volna a „csapatukba” bevenni a kis kezdő fiatalt, hogy majd ők tanítsák meg, miként kell prófétálni, hogyan kell a körülményeket úgy alakítani, hogy abból ők járjanak a legjobban. Azonban Jeremiás nem fogadta el a felkínált lehetőséget, nem kívánt közösködni a hamis prófétákkal, mert az a hivatása végét jelentette volna. 
Voltál már hasonló próbában, kísértésben, amikor nem tisztességes eszközökön keresztül tudtál volna előnyökhöz jutni? Milyen érzés elfogadni? És visszautasítani?

Ezekben a körülményekben vált prófétává Jeremiás! Az elhívás – bár az isteni szándékot jelezte –, mégis a korrupt helyzetek teljes visszautasítását követően lett Jeremiás prófétává. Van, amikor nehéz az életben minden körülmények között az Úr által kijelölt keskeny ösvényen haladni, mert az ellenfelek széles autópályákon előznek meg bennünket, hogy ismét megnehezítsék a holnapjainkat. 
„A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket, olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég! De ez a jellem nem a véletlen műve, nem is tulajdonítható a Gondviselés különleges kegyének. A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, úgy alakul ki, ha az ember az alacsonyabb rendű természetét a magasabb alá rendeli – ha énjét Isten és ember szolgálatára, a szeretet szolgálatára rendeli.” (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 55. o.)
Tokics Imre 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…