Ugrás a fő tartalomra

2015/3/11 - Pál származása és elhívása

Nem létezik pálfordulás. Meg amúgy is ez olyan fura, „csinált” szó arra, ha valaki hirtelen, minden átmenet nélkül a visszájára fordítja a meggyőződését. Én még tizenéves voltam a rendszerváltás idején és tényleg elég érdekes volt, hogy a leghangosabb kommunisták hirtelen a legmeggyőződésesebb demokraták lettek és akkoriban gyakran elhangzott ez a kifejezés negatív felhanggal, a köpönyegforgató szinonimájaként. Mert az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra. Márpedig Pállal éppen ez történt. Vagy nem?


Tárzus. Nyüzsgő kereskedelmi és ipari központ, persze az iparit ne úgy értsük, hogy tele volt gyárral, az akkoriban egy csomó képművest jelentett :). Egy igazi, színes és nyüzsgő város, tele érdekes és sokféle emberrel, rengeteg gondolkozásmóddal, sokféle kulturális háttérrel és különböző világképpel. És Pál itt nő fel egy igazi, vérbeli zsidó, sőt farizeus családban, ami egy ilyen közegben halmozottan hátrányos helyzet. Mert amíg a világ körülötte színes, addig neki feketének és fehérnek KELL látnia, mert ő farizeus, vagyis elkülönült. Szóval, nem hiszem, hogy ő volt a legnagyobb partyarc a suliban, de azt el tudom képzelni, hogy az az eminens okostojás volt, akit nem érdekelt a többiek véleménye, mert a mindentudás hűvös magaslataiból szemlélte őket. El tudom képzelni azt a szigort és perfektcionizmust, amiben felnőtt, hogy a jó soha nem elég jó, mert neki tökéletesnek kell lennie. Ő nem olyan, mint mások, mert tanuld meg kisfiam, hogy vagyunk mi, a jók, a szentek, a tökéletesek és vannak az ők, a pogányok, az elveszettek, a bűnösök. Miénk Isten országa, az övék meg a Gyehenna. 
És egy idő után jöttek azok a fránya kérdések. Ahogy egyre többet látott meg a világból és különböző embereket ismert meg, egyre több ellentmondást talált. Miért van az, hogy mi, a szentek is hibázunk és ártunk másoknak, de ők, a pogányok között is vannak jó és kedves emberek? Isten miért követel annyit, de alig ad valamit? Hiába keresem, amikor végre megragadnám, mint a víz, kifolyik az ujjaim közül. És a kérdések és ellentmondások egyre csak gyűltek, valamit tenni kellett velük. Elkezdett hát harcolni. Nem a válaszokat kereste, hanem elnyomta őket. Minél több volt, ő annál inkább küzdött ellenük, mert a helyes úton akart maradni, mert ő farizeus, ő tökéletes és ő üdvözülni fog! És elmegy a leghíresebb rabbi iskolájába és azt is summa cum laude végzi el! Mert ő küzd és harcol és minél nagyobb a vihar ő annál keményebben dacol vele! Itt ez a káromló Jézus! Talán tényleg ő a Messiás? Hát harcol ellene! Senki sem térítheti el az igazságtól! Minden követőjét fel akarja kutatni, egyet kivéve. Azt, amelyik ott lapul mélyen a lelkében.

Találtam egy érdekes fordítást, amelyik nagyon jól adja vissza a damaszkuszi úton történteket:
Ő pedig megkérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. /BHUNNT/
A legtöbb új fordításban nincs meg ez a mondat és a Károli sem adja vissza rendesen: „Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod”. Az ösztöke egy olyan eszköz volt, amivel az ökröket inspirálták a haladásra, na jó, egy hegyes bolt, amivel bökdösték, ha nem, vagy ha rossz irányba ment. Jézus egyszerűen ezt mondja: Pál, tudom, hogy valami böki az oldalad, rengeteg kérdésed van, de te küzdesz ellenük, pedig a helyes irányba visznek. Mert könnyebb mással harcolnunk. mint önmagunkkal. Inkább mások hibáit vesszük észre és mások bűneit gyűlöljük, mint a magunkéit. És Pál egész addig ezt tette, a belső küzdelmét kivetítette másokra. A damaszkuszi úton Pál nem kifordult magából, hanem őszintén szembenézett önmagával. Gondoljatok bele, hogy pár nap múlva a damaszkuszi zsinagógában már Jézusról, mint a Megváltóról prédikál. Nem azért, mert pár nap alatt mindent megtanult róla, hanem azért, mert egész végig ott élt benne, csak harcolt ellene. A találkozással csak összeállt benne a kép, mert hagyta, hogy összeálljon. Mert engedte, hogy Jézus bevilágítsa a szívének minden zegzugát. 
Pál pont ezért volt alkalmas arra, hogy a pogányok apostola legyen, mert minden, amit megtanult és tapasztalt, Tárzus színes forgatagától Gamáliel iskolájának csendjéig, a harcában és megbékélésében, azzá az emberré tette, aki meglátta a mindenféle nyelvű, kultúrájú és gondolkozásmódú emberben a lelkükben munkálkodó isteni kegyelmet. Ezért le tudta választani a szokásokat és beidegződéseket a lényegről, mert mindenki egyénileg éli meg az Istennel való kapcsolatát és, hogy bár mi, emberek sokban különbözünk egymástól, de a Lélek mégis egyesít bennünket, lerombolva a köztünk büszkeségből és önigazultságból emelt falakat. Az őskeresztények úgy mondták, betelt Szentlélekkel, Pál úgy, hogy Kegyelem. Én Békének hívom.
  • Vannak-e kérdéseid, amikre nem mered keresni a választ? Ha nincsenek, miért nem mersz szembenézni velük :) ?
  • Hogyan nézel a máshogyan gondolkozó emberre? Megpróbálod megérteni vagy inkább elzárkózol, hogy ne érjenek káros hatások? 

Jácint

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…