Ugrás a fő tartalomra

2024/3/4 – Példázatok (július 27)

 


Példázatok


Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.” Márk evangéliuma 4,24-25 EFO


Talán már nektek is feltűnt, de Jézusnak gyakran voltak nehezen érthető mondatai, amik már akkor fejtörést okoztak hallgatóinak. Most, 2000 évvel később, a Biblia olvasóit pedig még inkább zavarba ejtik ezek a megszólalások. Gondoljatok csak az olyan kijelentésekre, mint a fentebbi alapige!


Próbáljátok megfejteni, mit jelenthet ez a mondat önmagában!


A kérdést akár találós kérdésként is feltehetnénk: mi az, amiből ha valakinek van, még többet kap belőle, ha viszont nincs (vagy úgy tesz, mintha nem lenne), akkor a meglévőt is elveszik tőle? Természetesen nehéz megoldást találni egy ilyen gondolatra, különösen ha kiragadjuk azt a szövegkörnyezetéből. Hiszen Jézus mindig valamilyen kérdésre vagy témára reagálva mondta el rejtélyes bölcsességeit, történeteit vagy tette fel saját kérdéseit.


A mértékről szóló gondolat egy öt példázatból álló egység része, amelyet a Bibliában Márk evangéliuma 4,1-34-ben találunk meg. A példázatok az alábbiak: 1) a magvető története (1-20), 2) a lámpásról és a 3) mértékről szóló példázat (21-25), 4) A növekvő mag példája (25-29), valamint a 5) mustármag hasonlata (30-34).


Olvassátok el a teljes szakaszt, és próbáljátok megfejteni, miről szólhatnak a példázatok!


Az elsőnél viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen, mivel a tanítványok sem értették, miről beszél Jézus, mesterük megadta nekik a megoldókulcsot, amit mi is elolvashatunk. A többi példázathoz viszont nem jár megoldókulcs.


Vajon miért nem magyarázta meg Jézus gyakran a példázatait? Nem az volt a célja, hogy az emberek megértsék őt?


Sőt, olvassuk el ismét a 10-12. verseket:


Később, amikor Jézus már egyedül maradt, a körülötte lévők, meg a tizenkét tanítványa odament hozzá, és megkérdezték a jelképes történetekkel kapcsolatban. Így válaszolt nekik: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de másoknak mindent csak példázatokban mondok el, hogy »csak nézzék, nézzék, mégse lássák, csak hallgassák, hallgassák, mégse értsék meg, hogy ne forduljanak Istenhez, és bűneikre ne nyerjenek bocsánatot.«” Márk evangéliuma 4,10-12 EFO


Ezt hogyan értelmezitek?


Első olvasásra úgy tűnik, hogy Jézus szándékosan beszélt kódnyelven: aki megkapta a megoldókulcsot, az érteni fogja az üzenetet, aki viszont nem tartozik ebbe a belső körbe, az hiába találkozik Jézussal, hiába hallgatja Jézust, nem fogja megérteni amit mond, és végérvényesen bűnbocsánat sem jár neki.


Krisztust megismerve biztosan mondhatom, hogy nem ez volt példázatainak a célja. Valószínűleg sokkal inkább arra gondolt, hogy az üzenet értelmezésre szorul, és csak az fejtheti meg annak lényegét, aki valóban meg akarja hallani és érteni; aki hajlandó kimozdulni a komfortzónájából és elismerni, ha változtatnia kell; és aki hajlandó időt tölteni azzal, hogy elmerengjen a megoldáson.


A példázatoknak, természetükből adódóan, nem az a célja, hogy valamilyen ismeretet adjanak át. Ezt különös lehet hallani egy olyan kultúrában, ahol az ismeret a minden, és az iskolában is elsősorban az elméleti tananyag bemagolása szükséges. Ezek a történetek sokkal inkább a megértést szeretnék elősegíteni, pontosabban a nem kézzelfogható dolgok megértését (pl Isten országa, hogyan szeressük Istent és embertársainkat, a törvény követése stb).


Ezért vett elő Jézus is mindig egy gyakorlati példát, képet, amivel az emberek nap mint nap találkozhattak, legyen az a vetés, a mérleg használata, a lámpa, az aratás vagy egy magról felnövő fa. A mester nem várta el, hogy az emberek azonnal megértsék és elsajátítsák az üzenetet. Célja az volt, hogy a példázat meghallgatása után, mindenki menjen a maga dolgára, folytassa a saját életét, és amikor találkozik a példázatban említett hétköznapi helyzettel, akkor gondolkodjon el Jézus szavain. Minél többet találkozik a példázat képével a gyakorlatban, annál inkább elmélyül bennük az, amit Jézus mondott. És talán nem is mindenkinek ugyanúgy, hanem különbözőféleképpen, a Szentlélek munkája szerint.


Ha a példázatoknak ez a fő célja, miért fejtette meg Jézus tanítványainak a magvető példázatát?


Van olyan példázat vagy akár mai történet, aminek a megértéséhez hasonlóképpen több időre volt szükséged? Hogyan jutottál el eddig a pontig?


Távolodjunk el még inkább a szűk szövegkörnyezettől, sőt, egy kis időre Jézus korától is! A mesék, a történetek (gyakorlatilag a példázatok is ezek), mindig is elengedhetetlen részét képezték az emberiség különböző kultúráinak, társadalmainak. Az újabb generációk ezek által értették meg a közösség eredetét, értékeit, elődeik történetét, az élet nagy tanulságait.


"Ha az ember kicsit beleássa magát az emberiség vallásaiba, felismerheti, hogy a legrégibb tanításoktól kezdve a legújabbakig metaforákkal, hasonlatokkal, megszemélyesítésekkel fejezik ki a transzcendensből jövő üzeneteket. Ennek voltaképpen egyszerű a magyarázata: az emberi szó- és kifejezőkészlet rendkívül sekélyes az emberi elme által befoghatatlan világból érkező tanítás közvetítéséhez. A lélek viszont képes a "lebutított" fogalmakat érzés szintjén megőrizni és bizonyos tekintetben értelmezni is. Akinek nyitott, tiszta szellemisége van, az a lélek által tárolt üzenetet képes emberi szinten is hasznosítani. Ezt a nyitott szellemiséget kívánta meg Jézus is a követőitől, akiktől elvárta a tanítása megértését és továbbadását." (A Szentírás és a magyar népmesék, Benke-Szabó Lilla, 2016.11.22., https://www.jelujsag.hu/a-szentiras-és-a-magyar-nepmesek)


Az előbbi bekezdés részlet egy esszéből, amely arról szól, hogy a magyar népmesék célja valójában megegyezik Jézus példázatainak céljával. Sőt, továbbmegyek: a legtöbb mai történet (legyen az regény, film, filmsorozat vagy akár videojáték formájában) ugyanezzel a céllal íródik. A minket körülvevő világ megértését próbálják elősegíteni kézzelfogható formában.


Gondolj legalább egy olyan mai történetre, amelyen keresztül úgy érzed, Isten szólt hozzád! Osszátok meg egymással is gondolataitokat!


Ha visszatérünk Jézus öt példázatához Márk evangéliuma 4. fejezetében, a korábbi gondolatok fényében talán már érthető, miért mondom azt, hogy nem szeretném leírni nektek itt és most a példázatok értelmét. Először is, valószínűleg én sem értem pontosan, teljes egészében azt, amit Jézus át akart adni ezekben a példákban. Másodszor pedig a cél az, hogy ti magatok jöjjetek rá, mit üzen általuk Isten nektek, személyesen. Egyetlen apró segítséget mégis adok kiindulópontnak: mind az öt példázat egy dologról, Isten országáról szól, vagyis arról, hogy milyen az élet Krisztus uralma alatt.


Sok kitartást és izgalmas, eredményes példázatfejtést kívánok!


Ádám


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/4/7 – Boldogok, akik hisznek (november 16)

  Boldogok, akik hisznek (…) boldogok, akik nem látnak és hisznek. János evangéliuma 20:29 János evangéliumában számos egymástól különböző, eltérő hátterű emberrel találkozhatunk, akiknek más volt a hite, a tapasztalata, de mindannyian bizonyságot tettek Jézus kilétéről. „Ímé, az Isten Báránya” (Jn 1:36)! „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1:42). „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya” (Jn 1:50)! „Vajon nem ez a Krisztus” (Jn 4:29)? „…magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője” (Jn 4:42). „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra” (Jn 11:27, ÚRK). „…noha vak voltam, most látok” (Jn 9:25). Meg tudjátok mondani egy-egy megszólalás alapján, hogy ki mondta? Kik voltak ezek az emberek? Beszélgessetek róla, hogy melyik történet ismerősebb számotokra, melyik kevésbé? Melyik szereplő (érzelmi) helyzetébe tudjátok leginkább beleképzelni