„Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.” (1Mózes 1:27)
A mostani tanulmány egy nehéz kérdésről tárgyal. A Biblia
ugyan tele van az erkölcsi parancsolatokkal, vagy tanácsokkal, törvényekkel, de
ezeket ki kell hámozni a történetekből. Most a teremtés történetével
foglalkozva kell ezt megtennünk. Vajon hol szól a teremtés az erkölcsről? Mit
tanácsolhat? Milyen gondolatokkal foglalkozhat?
Mielőtt belemélyednénk a kérdésbe, kezdjük azzal, hogy
tisztázzuk magának az erkölcs szónak a jelentését! Mit jelent? Mit tudtok róla?
Az erkölcs jelentése, az, hogy egy adott társadalomban szükség van szabályokra,
melyek korlátozzák, vagy védik az embert. Így, ezt tisztázva talán kicsit
könnyebb lett a téma.
Mindenhol ahol emberek élnek, léteznek bizonyos erkölcsi
törvények, normák. A legtöbb ember ezt be is tartja, és megpróbál ennek
megfelelni. Ezek azok a jogok, amelyekkel rendelkezünk amint megszülettünk.
Nagyon sok szervezet megpróbálta már ezeket behatárolni, de ez nehéz feladat,
mert különböző társadalmi helyzetekben különböző jogokkal rendelkezünk.
Amikor kisgyerekek voltunk mindannyian rá voltunk utalva a
szüleinkre, elvégre ők voltak azok, akik neveltek, és eltartottak bennünket.
Gondoljatok csak bele. Ádám és Éva Isten teremtményei. Nekik Ő volt az apjuk.
Isten nevelte őket, tanította, és vigyázott rájuk. Azt írja a Biblia, hogy
saját képmására teremtette őket. Ez fantasztikus dolog, de mit jelent ez
pontosan? Tisztázzátok, hogy mit is jelent az a kifejezés, hogy Isten saját
képére formálta az embert!
Isten rábízza az emberre a föld irányítását. Azt kéri tőle,
hogy legyen ő az úr a földön. Ez valami olyasmi lehet, csak sokkal nagyobban,
mint mikor a szülők vesznek a kisfiuknak egy kutyát, és azt mondják: „A tiéd,
de csak ha gondozod, eteted, és játszol vele!” Isten rábízza a földet, hogy az
ember megtanulja azt vezetni, és Istenről tanulhasson. Felelősséggel tartozunk
a Teremtőnek azzal, amit ránk bízott. Mit szólnának a szülők, ha a fiuk egy hét
múlva már nem is foglalkozna a kutyussal? Isten ránk bízta a Földet. A mi
felelősségünk, hogy hogy adjuk vissza annak, aki azt nekünk adta.
Isten
megteremtette, feladattal látta el az első emberpárt, és rögtön törvényt is
adott nekik. Egy egyszerű kérést, amelyet sajnos megszegtünk.
„Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!” (1Móz 2:16-17)
Mit is parancsol Isten Ádámnak? Miért teszi
ezt? Miért nem akarja Isten, hogy Ádám egyen a fáról? Meg is válaszolja a
kérdést. Azért, hogy meg ne haljon. Isten nem pusztán parancsol itt. Ő kér. Nem
akar rosszat Ádámnak. Isten azt akarja, hogy éljen a gyermeke, akit alkotott.
Nem önzésből, vagy rosszindulatból kéri. Azért, mert jót akar nekünk. Isten ma
is kéri tőlünk, hogy hallgassunk rá, és ne együnk a bűn gyümölcséből.
Isten megteremti Ádámot, és ezután teremt
neki egy társat, Évát. Azt a parancsot adja nekik, hogy sokasítsák be a földet.
Ahogy ma látjuk, ez sikerült is. Mindenki, aki ma élő, az Ádám, és Éva leszármazottja.
Mindenki egy helyről származik. Gondolkoztatok rajta, hogy ez mit is jelenthet?
Mi következik abból, hogy minden egyes ember Ádám és Éva leszármazottja? Azt,
hogy mindenki mindenkinek a rokona. Akkor miért olyan ellenszenves sok ember a
másikkal? Egy család a világ összes embere. Ez szerintem egy nagyon szép
gondolat. Gondolkozzatok el rajta, hogy mivel jár ez? Mi a kötelességed, és mit
eredményezhet, ha úgy fogod fel, és úgy viszonyulsz másokhoz, mintha egy család
lennétek?
Már beszéltünk egy kicsit arról, hogy Isten a saját képére teremtette Ádámot, és Évát. Szerintetek miben voltak hasonlóak? Isten az arcukat tette olyanná? Vagy testalkatban voltak egyformák? Szemszínben? Szerintem nem. Szerintem Isten a tulajdonságaikat, a jellemüket tette olyanná. Az összes embert jellemében szeretné a saját képmására formálni. Egy teljes képet szeretne kialakítani bennünk. Egy olyan képet, amely képes uralkodni a Földön, amelyet Ő teremtett nekünk.
Isten egy olyan kapcsolatot szeretne
köztünk, mintha egy család fejeként, az édesapánk lenne. Szeretné, ha hozzá
fordulnánk a problémákkal, és segíthetne megoldani őket, de ugyanakkor el is
vár tőlünk egy-két dolgot. Azonban a legfontosabbakat az újszövetség írja le,
Jézus szavaival:
„Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!... Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!” (Máté 22:37-40)
Dávid
Megjegyzések
Megjegyzés küldése