Ugrás a fő tartalomra

2013/4/2 - "Menny" a földön

Mit gondolsz, miért van az, hogy az Istennel való találkozás mintha mindig egy kiválasztott területhez lenne köthető?
„Az a szolgálat azonban, amelyet a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy amikor Mózes a Szent Sátor felállítására ké-szült, Isten így figyelmeztette: »Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a he-gyen mutattam neked!«” (Zsid. 8:5 EFO)
Mi egy templom funkciója?
Mikor Isten megteremtette a világunkat, és benne az embert a saját képmására, akkor a menny egy kis darabkáját is megalkotta idelent. Készített egy elkülönített (vagyis megszentelt) helyet arra, hogy Ádám és Éva találkozhassanak vele. Ezt a helyet nevezzük mi Éden kertnek, és tulajdonképpen ez volt az első templom a földön.
Keressetek párhuzamokat a Szentély és az Éden között!


Miután az első emberpár bűnt követett el, nem csak egy szép kertet kellett elhagyniuk, hanem már nem lehettek Isten közvetlen jelenlétében, és meglehetősen sok időnek kellett eltelnie addig, míg felépült az új szentély, mégpedig a mennyei képmására, ahogy azt a tanulmány elején láttuk is. Először a szent sátor, majd a salamoni templom, végül pedig a babiloni fogság után felépített templom volt ez a hely, de emlékszel még mi történt Jézus kereszthalálakor? (Mt. 27:51)

Jézus földre születésével valami megváltozott. János evangéliumának egyik központi üzenete pont ez a változás:
„Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik.” (Jn. 1:14 EFO)
Jézus önmagát hasonlítja a templomhoz:
„Jézus ezt felelte: »Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!« Erre azok így válaszoltak: »Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!« De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt.” (Jn. 2:19-21 EFO)
Mi lehet ennek a hasonlatnak az alapja? Mi az a szerepkör, ami eddig a templomhoz tartozott, de aztán Jézus vette át?

Miután Jézus felment a mennybe, hogy főpapként szolgáljon a mennyei szentélyben, a földi templom pedig elvesztette szerepét, az egyház, vagy a gyülekezet vette át azt a szerepet, hogy az embereknek segítsenek találkozni Istennel. Sőt! Nem csak a gyülekezet kapta meg a templom szerepét:
„Nem tudjátok, hogy ti Isten Temploma vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek? Ha valaki pusztítja Isten Templomát, azt Isten is el fogja pusztítani. Mert Isten Temploma szent — és ti vagytok ez a Templom!” (1Kor. 3:16-17 EFO)

„Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. (…) Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.” (1Pt. 2:5, 9 EFO)
Mi egy pap feladata? Gyülekezetként hogyan tudnánk ezt a feladatot jól ellátni?


Azt láttuk eddig, hogy a templom végig azt a pontot jelöli, ahol a menny és a föld összeér, ahol az emberek kapcsolatba tudnak lépni Istennel. Éden – szent sátor/templom – Jézus – egyház/hívők… Vajon mi ennek a folyamatnak a csúcspontja?
„Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában, és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket, mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.” (Jel. 7:15-17)
Olvasd el a Jelenések könyvének 21. fejezetét! A 22. versben azt olvassuk, hogy János nem látott ott templomot. Miért is?

Hasonlítsuk össze az új Jeruzsálemet a templommal:
  1. Mindkettő szent és mennyei eredetű.
  2. Semmi tisztátalan nem léphet be oda.
  3. Mindkettő négyzet alapú.
  4. És a legfontosabb: Isten ott van.
Az új Jeruzsálem tehát az Istennel való egészen szoros kapcsolatot jelenti. Olyan ez, mint ha a szentek szentjébe költöznénk be, Isten közvetlen jelenlétébe. Belegondoltál már, hogy milyen lesz az univerzum leghatalmasabb lényének szomszédjában élni?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2015/1/9 - Igaz szavak

Öleld át az igazságot! Sokszor érzem azt a szüleimmel vagy a barátaimmal szemben, hogy én mindent jobban tudok. Lehetséges, hogy valóban nálam van az igazság és vannak is érveim, amik alá tudják támasztani ezt, mégis a Biblia Salamonon keresztül arra szólít fel, hogy hallgassuk meg a másikat, figyeljünk oda arra, amit mond. Ősi bölcsesség, minden vallás és kultúra egyik fő pontja ez. Hiszen akkor vagyunk bölcsek, ha meghallgatjuk a másikat és megfontoljuk a mondandóját, minthogy inkább a saját mellünket verve kiabáljuk az igazságot. Ami persze lehet, hogy nem is az igazság, inkább csak egy hamis nézőpont. Vajon tudhatjuk-e a való igazságot minden esetben? Egyáltalán van-e olyan eset, amikor a teljes igazság birtokában vagyunk?