Ugrás a fő tartalomra

2013/4/13 - Bátorító szó a szentélyből

Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. (Zsid. 10:21-22 EFO)
Világ életemben izgattak azok a helyek, ahova nem szabad bemenni. A Parlament elzárt zugai, egy templom hátsó ajtajai, vagy egy vár díszes tervei, amik el vannak zárva a látogatók elől. Valami mindig vonzott, meg akartam nézni, mit rejt az Idegeneknek belépni TILOS! tábla, hogy elrejtett kincseket, kékszakálli borzalmakat, vagy üres termeket találok.
Most, hogy egy negyedéve már a földi és a mennyei szentélyekről tanultunk, néhol egyértelműen kijött elmélkedésünkből, hogy milyen gyakorlati hatása van a szentélynek az életünkre nézve, de fontos, hogy lássuk, ez nem egy tőlünk független dolog, nem légüres térben vagyunk, a szentély fontos szerepet tölt be mindnyájunk életében.

Ezen a héten Zsid. 10:19-25 szakaszát fogjuk tanulmányozni, ahol egy hatalmas bátorítást olvashatunk a hitéletünkre nézve.

Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a templom legfontosabb, legszentebb részének, a Szentek Szentjének ajtaján (kárpitján) is egy nagy Idegeneknek belépni TILOS!” tábla díszelgett, és Izrael népe közül senki nem léphetett be, csak aki ki volt erre jelölve.
Mit olvasunk ezzel szemben a Zsid. 10:19-21. verseiben? Miért léphetünk be mi mégis a mennyei Szentek Szentjébe?

Mint ahogyan a király, vagy miniszterelnök elé se lehet bemenni sáros utcai ruhában, még akkor sem, ha meghívást kaptunk, az Istenhez való járulásna is feltételei vannak. No persze nem az öltözet… Milyen feltételek mellett léphetünk be Isten színe elé? Sorolj fel 4-et a Zsid. 10:22. verséből!

Még milyen fontos dolgokat találunk ebben a szakaszban azzal kapcsolatban, hogy milyen lelkülettel kell Isten elé mennünk? (Segítséget adhatnak a következő versek: Zsid 3:6, 3:14, 4:14, 6:18.)
Nagyon fontos, hogy soha nem szabad elveszítenünk a bizalmat, hogy aki hívott bennünket, ott is vár a Szentek Szentjében. Bíznunk kell benne, illetve az üdvösségünkben.

Még egy dologra hív bennünket a szakasz:
Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! (Zsid. 10:24 EFO).
Isten országába egyenként fogunk bekerülni, más nem tudja kiérdemelni helyettünk. Viszont bátoríthatjuk, sőt, bátorítanunk, támogatnunk kell egymást, hogy mind oda jussunk.
Képzeld el, hogy meglátogatod a miniszterelnököt az irodájában, és senki nem állít meg az ajtó előtt, sőt, amikor belépsz, a neveden szólít és örül neked!
Most képzeld el, hogy Isten magához hívat a mennyei Szentek Szentjébe, az ajtóra ki van írva, hogy Belépés csak megváltottaknak!” te pedig bátran nyitod ki az ajtót! Isten arca felragyog, neveden szólít és leültet maga mellé…

A kettő között csupán annyi a különbség, hogy a második meg fog történni.

A Sci-fi vezető

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…