2013/4/11 - Prófétai üzenetünk

„Minden hitvalló keresztény közül a hetednapi adventistáknak kellene elöl járniuk abban, hogy bemutassák Jézust a világnak. A harmadik angyal üzenete a szombat igazságának hirdetésére szólít fel. Ezt az igazságot az üzenetben szereplő többi fontos igazsággal együtt hirdetnünk kell; de mindennek középpontját, Jézus Krisztust nem szabad kihagyni bizonyságtételünkből.  A kegyelem és az igazság Krisztus keresztjénél találkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnösök tekintetét a Golgotára kell irányítani, hogy egyszerű gyermeki hittel bízzanak a Megváltó érdemeiben, igazságát elfogadva, kegyelmére hagyatkozva” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156-157. o.)

Mi, adventisták, nagyon sok bibliai ténnyel tisztában vagyunk. Tudjuk, mik lesznek a jelei Jézus visszajövetelének, tudjuk, hogy melyik napot kell Isten szerint ünnepelni és tudjuk azt is, hogy mi jellemzi Isten maradék népét.

Kérlek, most olvasd el a Jelenések könyvének 10. fejezetét (csak 11 vers:) !

A parancsnak engedelmeskedve János megette a könyvet, ami a szájában édes volt, gyomrában viszont keserű. A próféta azokat jelképezi, akik megértették Dániel próféta könyvét. Hisszük, hogy ez a prófécia a XIX. század első felében, a Miller-mozgalommal teljesedett, amikor világszerte nagy érdeklődéssel tekintettek a végidei eseményekre. Bemutatja azoknak a keserű csalódását is, akik megértették ugyan, hogy a Dániel próféta könyvében található, hosszú időre szóló prófécia az ő korukban teljesedik, csak éppen nem úgy, ahogyan először gondolták. A 2300 este és reggel nem Krisztus visszajövetelére mutat, hanem a 7. fejezetben említett ítélet kezdetére. Közvetlenül a keserű tapasztalat után az angyal ezt a parancsot adta Jánosnak:

 „Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől” (Jel 10:11).

Hirdetni Isten üzenetét nem csak azt jelenti, hogy néhány szombat délután missziózunk az ifivel, vagy elhívjuk egyik ismerősünket egy keresztény koncertre, nem. Az egész lényünknek tükröznie kell Istent. Bárhova megyünk, bármit teszünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy bennünk él Krisztus, és rajtunk keresztül szeretne bemutatkozni másoknak.

A jelenések könyve középpontjában Isten tisztelete áll. Miközben a sárkány, a tengerből feljövő fenevad és a földből feljövő fenevad (amit gyakran „hamis háromságnak” neveznek) egyesítik erőiket, hogy a világot egyként saját imádatukra kényszerítsék, Isten az emberiséget a Teremtő imádatára hívja (Jel 14:7). Aki nem imádja „a fenevad képét”, földi életét kockáztatja (Jel 13:15). Aki viszont imádja a képmást, az örök életét veszíti el (Jel 14:9-11). Óriási a tét!

„Vajon így van még? Hogyha néped kér,

Fent megnyílik az ég, hatalmad elér.

Vajon így van még? Hogyha néped kér,

A vak látást nyer, a holt újból él,

Én elhiszem, és teljes szívvel a Tiéd vagyok.

Látni fogom, ahogy átformálod a világot.

Látni fogom, ahogyan Te népedet használod.

Látni fogom, Hozzád rohanok

Tiéd vagyok, Tiéd vagyok!

Igen, így van még, ha feláll a nép,

Igazságodban jár és tüzedben ég,

Megtört szívűek újjá születnek,

Megváltoztatod történelmüket.

Én elhiszem és teljes szívvel a Tiéd vagyok!”

Anna Ráhel