Ugrás a fő tartalomra

2013/1/6 - A teremtés és a bűneset

„Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?” Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk, csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.” De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni! Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.” Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle. Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra. Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?” „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám. „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten. „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám. Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?” „A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony. Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt: „Átkozott legyél, mivel ezt tetted! Átkozottabb leszel, mint a többi vadállat! Egész életedben hason csúszva járj, és a föld porát egyed! Ellenségeddé teszem az asszonyt, téged pedig az ő ellenségévé teszlek. Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai folytonosan harcolni fognak egymással. Az asszony leszármazottja a fejedre tapos, te pedig a sarkába harapsz.” (1. Mózes 3:1-15 - EFO)

Éva azért szakított a tiltott gyümölcsből, mert kételkedett abban, hogy Isten valóban a legjobbat akarja neki. Azt hitte, hogy Isten ki akarja hagyni valami jóból és úgy döntött, ő majd intézkedik, „besegít” egy kicsit neki. Érezted már azt, hogy Isten megtagad tőled valamit, amit szeretnél, vagy amire úgy gondolod, hogy szükséged lenne? Hogy korlátoz abban, hogy jól érezd magad? Hogy keresztényként nem tehetsz meg bizonyos dolgokat, amiket mások tesznek? Mintha csak valaki azt kérdezné tőled: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy semmi olyat nem tehetsz, ami örömet okoz neked?”

Abban a pillanatban mikor Ádám elfogadta a gyümölcsöt, jobban szerette Évát, mint Istent, neki akart megfelelni, nem akarta elveszíteni. Előfordul, hogy csak azért teszel valamit, mert mindenki más a környezetedben azt teszi? Volt már olyan, hogy tudtad, mi a helyes, de a barátaid társaságában valahogy mégis az ellenkezőjét tetted? Esetleg hogy a barátod vagy szerelmed kedvéért tettél olyat, ami Isten szerint nem jó?

Éva esetében az „én” került Isten helyére, Ádám esetében egy másik ember. Valamit Isten helyére állítani azt jelenti, hogy bár tudom, hogy Isten nem ért vele egyet, mégis megteszem valaki vagy valami kedvéért. De az a valaki vagy valami nem tudja olyan bölcsen irányítani az életünket, mint ahogy Isten! Milyen dolgok vannak még, amiket időnként Isten helyére teszünk? Lehet ilyen a vallás is?
„Mivel Krisztussal együtt ti is meghaltatok, ezért felszabadultatok a világot uraló hatalmasságok alól. Akkor miért viselkedtek úgy, mintha még mindig ehhez a világhoz tartoznátok? Miért követtek olyan szabályokat, amelyek ezt követelik: „Ne vedd a kezedbe!” „Ne egyél ilyet!” „Még csak hozzá se érj!” Hiszen ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek elhasználásra valók és nem maradnak meg sokáig. Ha ilyen szabályokat akartok betartani, akkor csak emberek tanításait és parancsait követitek, és nem Isten gondolatait. Ezek a szabályok bölcs dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodást szolgálják, amelyre a hamis alázatosság és a test gyötrése jellemző. Ezeknek azonban semmi hasznuk sincs, mert csak a régi emberi természet kívánságainak kielégítését szolgálják.” Kolossé 2: 20-23.
Mi a baj a szabályokkal? Minden szabály rossz? Hogyan tudunk különbségeket tenni jó és rossz szabályok között? Miben különbözik Isten törvénye az emberek által kitalált törvényekről?

Isten úgy látta jónak, hogy Ő legyen az életünkben az első helyen. Ezt nem önzésből akarta így, hanem mert nekünk így jobb. Milyen galibákat okozhat az életünkben, ha más embereket vagy dolgokat, esetleg egy vallást helyezünk Isten elé?

Képzeljétek el, hogy visszakaphatjuk az édeni állapotot, azt a helyzetet, amiben az első emberpár volt. Én ezt teljesen komolyan gondolom! Persze nem tudjuk visszahozni az azóta kihalt állatokat, a friss, szennyezetlen levegőt és vizeket, de az Éden legfontosabb része minden nap a miénk lehet. Isten minden este meglátogatta Ádámot és Évát, beszélgetett velük, tanította őket. Teljesen fesztelenül társalogtak, az emberpár bármit kérdezhetett tőle vagy elmondhatott neki, nem volt semmi, ami miatt távolságtartóan vagy természetellenesen kellett volna viselkedniük Istennel. Ez a lehetőség számunkra is nyitva áll! Isten már az első emberpárnak elmondta, hogy lesz egy leszármazottjuk, aki majd a kígyó fejére tapos. (1. Móz. 3:15.) Ő  Krisztus, aki azért halt meg, hogy nekünk ne kelljen. Ha megbánjuk a bűneinket, Isten úgy tekint ránk, mintha el sem követtük volna őket, mert Jézus már megbűnhődött értük. Így bármikor őszintén és közvetlenül beszélhetünk vele, elmondhatunk neki bármit, ő meg fog hallgatni és válaszol az imáinkra!

Zsuzsi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2015/1/9 - Igaz szavak

Öleld át az igazságot! Sokszor érzem azt a szüleimmel vagy a barátaimmal szemben, hogy én mindent jobban tudok. Lehetséges, hogy valóban nálam van az igazság és vannak is érveim, amik alá tudják támasztani ezt, mégis a Biblia Salamonon keresztül arra szólít fel, hogy hallgassuk meg a másikat, figyeljünk oda arra, amit mond. Ősi bölcsesség, minden vallás és kultúra egyik fő pontja ez. Hiszen akkor vagyunk bölcsek, ha meghallgatjuk a másikat és megfontoljuk a mondandóját, minthogy inkább a saját mellünket verve kiabáljuk az igazságot. Ami persze lehet, hogy nem is az igazság, inkább csak egy hamis nézőpont. Vajon tudhatjuk-e a való igazságot minden esetben? Egyáltalán van-e olyan eset, amikor a teljes igazság birtokában vagyunk?