Ugrás a fő tartalomra

2013/2/12 - A menny legdrágább ajándéka (Zakariás)

Ezen a héten folytatjuk Zakariás könyvének olvasását. Mivel ismételten egy hosszabb részt kell átnézzünk, megint csak az lenne a kérés, hogy olvasd el a 8-14. fejezeteket, itt pedig pár fontosabb részt nézünk csak meg.
Tudod, a Biblia központi üzenete a leggyönyörűbb történet, ami valaha elhangzott: Fia személyében a Teremtő Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, hogy megmentse az emberiséget a bűntől és a haláltól. Zakariás könyvének második fele az erre előre mutató próféciákról szól. Isten egy olyan korban adta ezeket az ígéreteket, amikor Izrael népe fogságban volt. Gondolj bele! Egy idegen uralkodó fennhatósága alatt, egy lerombolt városban élsz… Ekkor jön egy ember, aki a szabadítóról beszél, aki majd elhozza a béke, biztonság és bőség korszakát. Jól hangzik, nem?
A Jézusra előremutató próféciák olvashatóak párhuzamosan az evangéliumokkal:
„Teljes szívvel örülj, Sion leánya! Ujjongj Jeruzsálem népe, örvendezve kiálts! Nézd, Királyod jön hozzád! Győztes Királyod jön, az Igazságos. Mégis alázatos és szelíd, szamárháton ül, nem lovon. Szamárcsikón jön, teherhordó állat csikóján.” (Zakariás 9:9 EFO)
Emlékszel, mikor Jézus szamárháton bevonult a templomba? Az emberek ismerték ezt az ígé-retet, és meg is értették, hogy Jézusra vonatkozik. De emlékszel arra is, hogy mi történt kicsit később? A Gecsemáné kertjében illetve utána…

Mi hogyan állunk a Bibliában található ígéretekkel? Ismerjük őket, eddig rendben. De az az igazság, hogy mi is hajlamosak vagyunk a saját elgondolásunk szerint várni a be-teljesedésüket. És ha mégsem úgy lesz? Akkor Istennel van a probléma? Volt már veled olyan, hogy vártál valamit Istentől, és nem azt kaptad, amit „kellett volna”?

Nos, szerin-tem azok az emberek, akik a dicsőséges bevonulás után azt várták, hogy Jézus királlyá koronáztatja magát, hasonlóan érezhettek, mint akkor te. Pedig Jézus pont akkor foglalta vissza a Földet az idegen hatalom uralma alól, mikor a zsidók végleg elveszítették a reményt. Ez pedig reményt ad arra, hogy a neked adott ígéret sem felejtődött el. Csak éppen, ahogy egy másik tanulmányban már szó volt róla, meg kell látnod Isten megoldását, ahelyett, hogy csak a tiédre fókuszálnál.
Ha már az ígéretek teljesedésénél tartunk, akkor fontos azt is tudnunk, hogy itt szerepelnek olyan ígéretei is Istennek, amik feltételhez kötöttek voltak, és nem teljesedtek be. Hogy is van ez? Akkor az isteni ígéretek nem is olyan biztosak?
Biztos neked is tettek ígéretet különböző dolgokra a szüleid. Megígérték, hogy ha kész lesz a házid, akkor bekapcsolhatod a TV-t (persze, ha nem készítetted el, arra az esetre is volt egy ígéretük), vagy hogy ha jól viselkedsz a vendégek előtt, akkor másnap kapsz a maradék süti-ből… Isten olyan mint egy szülő. Neki is vannak ilyen „ha…, akkor…” ígéretei. De a szüleid azt is biztos mondták, hogy mindig szeretni fognak, hogy segítenek neked elérni valamilyen célt, amit kitűztél magad elé, meg egyáltalán, tettek olyan ígéreteket is, amikhez nem járult semmiféle elvárás. Érted már? Isten ígéretei is így működnek.

Biztos hallottad már ezt: „Az ígéret szép szó, ha megtartják: csoda.” Egyetértesz vele, hogy így van? Mit gondolsz, miért születhetett ez az átírása az eredeti mondásnak? 

Zakariás könyvében az első és a második adventre vonatkozó ígéretek szorosan összefonód-nak egymással. Mivel mi a kettő közötti korszakban élünk, és tudjuk, hogy a kettőt egymástól több mint 2000 év választja el egymástól, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyire nem választhatóak ezek szét egymástól. Mit gondolsz, mi az, ami mégis összeköti ezt a két eseményt?

A két adventnek semmi értelme egymás nélkül. Ezt könnyű belátni, nem? Ha Jézus anélkül, hogy eljött volna megváltani minket, egyszer csak megjelenne, és magával akarna vinni min-ket, nem tehetné meg, mert a bűneink következménye az, hogy meg kell halnunk. Ha viszont
csak megváltott volna minket, de utána hagyná, hogy minden menjen tovább, megint csak logikátlan lenne a történet, ugye? Szóval mindenképpen szorosan összetartozik a kettő.

Isten teljesítette a legnagyobb ígéretének az első felét, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy a másodikat is fogja. Ez az ígéret egészen biztosan nincsen feltételhez kötve. Az ígéret egy másik része viszont így szól:
„Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János 3:16 EFO)
Isten sosem kér lehetetlent. De a döntést meghagyja neked. Ha nem kérsz az ígéreteiből, akkor nem fogja azokat rád kényszeríteni. Te szeretnéd, ha teljesülnének az életedben az isteni ígéretek? Akkor indulj el, és vedd el őket! Hidd el, Isten alig várja, hogy minden ajándékát rád zúdíthassa.
Elhiszed?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2015/1/9 - Igaz szavak

Öleld át az igazságot! Sokszor érzem azt a szüleimmel vagy a barátaimmal szemben, hogy én mindent jobban tudok. Lehetséges, hogy valóban nálam van az igazság és vannak is érveim, amik alá tudják támasztani ezt, mégis a Biblia Salamonon keresztül arra szólít fel, hogy hallgassuk meg a másikat, figyeljünk oda arra, amit mond. Ősi bölcsesség, minden vallás és kultúra egyik fő pontja ez. Hiszen akkor vagyunk bölcsek, ha meghallgatjuk a másikat és megfontoljuk a mondandóját, minthogy inkább a saját mellünket verve kiabáljuk az igazságot. Ami persze lehet, hogy nem is az igazság, inkább csak egy hamis nézőpont. Vajon tudhatjuk-e a való igazságot minden esetben? Egyáltalán van-e olyan eset, amikor a teljes igazság birtokában vagyunk?