2013/2/7 - Az Úr népe (Mikeás)

Mikeásnak nehéz dolga volt. Bármerre nézett, szinte mindenhol gonoszságot látott maga körül. De Isten tudta, hogy a legsötétebb sötétségből élőknek van igazán szükségük a meleget adó fényre.  Az Úr igaz prófétái, köztük Mikeás is, szenvedett attól, hogy a nép elpártolt Istentől. Látta a hitehagyás borzalmait és annak következményeit a nép életében. Lelki gyötrelmeket élt át, és szenvedett. Biztos, hogy félt is megfeddni, figyelmeztetni a népet, hogy hagyjanak fel a bűnös útjukkal. Pl.: Illés is azt írja, hogy a prófétákat fegyverrel ölik, meg akik megróják a népet. (1Kir. 19:14)

Gondoljunk csak saját környezetünkre! Milyen hatással van ránk az, ha az ismeretségi körünkben nem követik az Úr útját? Beállunk a sorba? Vagy fel merjük emelni a szavunkat?

Ne süssük le a szemünket, hanem lássuk meg, hogy a betegeknek orvosságra van szükségük! Mikeás idejében az volt a nagy baj, hogy a vezetők voltak azok, akik rossz példát mutattak a népnek. A fejedelmek, a próféták és a papok mind bálványimádókká lettek. Tévútra vezették a népet. Viszont a sötétségben van a legnagyobb szükség a világosságra. Mikeás erre használta fel az Úr.

Megjövendölte a Messiás születését, ami reményt és új célt ad Izráel számára. Ugyanúgy, mint nekünk. A mi életünkben is felragyog az új élet reménye, és általunk azok életében, akikhez eljuttatjuk ezt az örömhírt. Gondoljunk abba bele, hogy milyen csodálatos az, ha eszközzé válhatunk a Teremtő kezében. Isten perbe száll Mikeás által a néppel és számon kéri az elpártoltakat. Azt kérdi: „hogy mit vétettem ellened? Tégy vallást ellenem!” (Mik6:3) Mi az oka annak, hogy elfordultak és idegen isteneket imádtak? A 8-as igeversben pedig elmondja, hogy mit kíván tőlük: igazságot cselekedjenek egymással és alázatosan járjanak az Istennel. Isten várta Izráelt.

És minket is vár. Csodálatos következetesség figyelhető meg a jó mennyei Atyánkban. Hiszen a büntetés után mindig kegyelem jön, és a szenvedés után mindig ott van a remény! És ebbe bele kell kapaszkodni.

Kriszti