2014/2/10 – Krisztus, a törvény és a szövetségek

„A törvény azért van, hogy áthágjuk...” A közhelyektől nem idegenkedő forgatókönyvírók előszeretettel szajkózzák ezt a mondatot. De azon túlmenően, hogy elég sekélyes a hangzása, és kisstílűvé teszi az alkotást, az igazságtartalma is megkérdőjelezhető, és egy jó érzésű, tisztes ember nem ehhez tartja magát.

Eddig kilenc héten át Krisztus törvényéről elmélkedtünk, de a címben megjelent egy új szó is: a szövetségek.

Mit jelent a szövetség? Egy ilyen kérdés hallatán akár zavarba is jöhetünk, hiszen a szó jelentése mindenki számára ismert, mégis nehézkes szavakba önteni. Azért próbáljuk meg!

A szövetség talán az egyezség, megállapodás szavakhoz áll a legközelebb. Legtöbbször két fél között jön létre, akik valamilyen oknál fogva egymásra vannak utalva. Ezért együttműködést kezdeményeznek, amelyik mindkettőjük számára előnyökkel jár, ugyanakkor feltételeket is szabnak a másiknak, hogy biztosítsák saját maguk számára az előnyök akadálytalan érvényesülését, illetve erre hivatkozva bontják fel a szövetséget, ha a másik fél viselkedése ezt indokolja.

Ugyanakkor van egy másik fajtája is, amikor van egy kezdeményező fél, aki segítséget ajánl fel a másiknak, és nem biztos, hogy cserébe neki is származik valami haszna ebből a szövetségből.

Törvényünk már a kezdetektől fogva volt, de az inkább jelentett áldást vagy kötelezettséget, mint korlátot. (Lássuk be, hajlamosak vagyunk a törvényeket tilalomnak érezni... :) ) (I Móz 1:28-29, 2:16-17).

Isten előre ismerte a bukás lehetőségét, így B-tervként egy nagylelkű szövetséget ajánlott fel nekünk.

Már a bűnbeeséskor halált érdemelt volna az első emberpár, de Isten kegyelmes, és – bizonyos feltételekkel – engedte, hogy viseljük az engedetlenség következményeit. (I Móz 3:16-17)

Kain és Ábel történetében felfedezel valamit, ami a szövetségkötéssel kapcsolatos? Egyrészt az, hogy ajándékot hoztak, erőteljes szimbolikával bír (I Móz 4:3-4), de azt is olvashatjuk, hogy Isten megbélyegezte Kaint, hogy senki ne törhessen az életére, és élete végéig nem szabadulhatott meg a bűn és halál emlékétől (I Móz4:15). Isten a szövetségben egyszerre kegyelmes és következetes. Jobban szeret minket annál, hogy azt adná, amit megérdemlünk, ugyanakkor mindennek ára van.

Néhány nemzedékkel ez események után a világ bűnei olyan méreteket öltöttek, hogy Isten elhatározta, véget vet világunknak. Nyilván jól ismered Nóé történetét, nem részletezem. Egy valamit azonban kiemelnék: Isten itt már szóban is kifejezte szövetségkötési szándékát. (I Móz 9:8-17)

Fussunk még egyszer át a fenti három példán, és ragadjunk meg egy-egy új részletet!

„Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.” (I Móz 3:21 EFO)„Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.” (I Móz 4:4 EFO)„Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként.” (I Móz 8:20 EFO)

Az áldozatok bemutatása mind-mind Jézusra mutatott, aki halálával fedezi el vétkeinket, és örök életet szerez nekünk. Ugye, már leszögeztük, hogy mindennek ára van. De Ő jobban szeret minket annál, hogy azt adná, amit megérdemlünk. Isten feláldozta az egyszülött fiát, mert szövetségre szeretne lépni veled és velem. Örök életet ajánl, és csak a szívünket, elménket, engedelmességünket szeretné cserébe. Más nem is adhatunk, hiszen a világba sem hozunk magunkkal semmit. De nem is vár el többet.

„Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért.” (I Ján 4:10 EFO)

Magyi