Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket.
Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat:
Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével. Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, illetve az azzal való bánásmódot, az arról való gondoskodást.
Anyagi javak: A félreértések elkerülése végett, ide tartozik minden tulajdonod, amely tárgyszerű és pénzben kifejezhető értéke van (– hacsak nincs a tulajdonodban egy felbecsülhetetlen értékű Michelangelo festmény, mert akkor azt is nyugodtan számold ide 😊). Ez lehet számítógép, telefon, társasjáték, lakás… Szóval tényleg minden, ami körülvesz téged.
A kereszténység a gyakorlatban nyilvánul meg igazán, a sáfárság pedig mindig valami gyakorlati dolog, és pont ezért nagyon jól meg tudja mutatni, merre húz a szíved, mennyire erős a kapcsolatod Jézussal.
Ebben pedig van még hova fejlődni mindenkinek. Talán még neked is.
Kattints IDE, és töltsd le egyben a tanulmányokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése