Útjelzők
Jézus nagyon sok csodát tett a tanítványai szeme láttára. Ezek közül azonban sok nincs leírva ebben a könyvben. Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.
János evangéliuma 20:30-31 (EFO)
Ritkán fordul elő, hogy egymást követő két negyedévben is hasonló témával foglalkozik a felnőtt bibliatanulmány, de az idei év utolsó felében pontosan ez történt: a ránk maradt négy kanonikus evangéliumból kettőt – ráadásul a legkorábban és legkésőbb keletkezett evangéliumokat – egymást követően tanulmányozzuk. Noha mind Márk, mind János evangéliuma ugyanazzal a mindent felforgató (és –helyreállító) eseménnyel, Jézus Krisztus életével, halálával és feltámadásával foglalkozik, mégsem érezzük azt, hogy feleslegesen ismételgetnék egymást.
Míg Máté és Lukács evangéliuma részben Márk szöveganyagából merít, és ezért úgy tűnhet, hogy hasonlóan látják Jézus életének történéseit (innen a “szinoptikus” megnevezésük), addig János többnyire saját anyagból dolgozik. Filozofikus gondolatmenete és Isten természetfeletti származásának hangsúlyozása jellemző az evangéliumra, ami tele van szimbólumokkal, párhuzamokkal, ellentétekkel és igazán elgondolkodtató szakaszokkal. A szövegben újra, meg újra felbukkannak azok az izraeli hitvilágból és történelemből merített motívumok, melyek Jézus Krisztusban új értelmet nyernek, és egy konkrét céllal, egy konkrét tényre mutatnak.
Vajon mi lehetett a célja Jánosnak azzal, hogy megírta saját evangéliumát? Mit akart az olvasók tudtára adni? (Olvasd el újra a mai alapigéinket, János evangéliuma 20:30-31-et!)
Egyre gyakrabban találkozom a közösségi médiában azzal az állítással, hogy Jézus a Bibliában sehol nem állítja magáról nyíltan, hogy ő Isten volna. (Itt elismerem, hogy valószínűleg az algoritmus másnak nem feltétlen dobja fel ugyanezeket a bejegyzéseket, de hidd el nekem, gyakran előkerül ez az állítás!) Abban az esetben, ha a négy kanonikus evangéliumból csak a három szinoptikus maradt volna ránk, néhány ködös utalástól eltekintve valóban lehetséges, hogy úgy érezzük, ez a tény konkrétan nem hagyta el Jézus száját. János azonban kimondottan erre hegyezi ki az evangéliumát (erről majd a 3. tanulmányban bővebben fogunk beszélni). Jézus = Isten, és efelől nincs kérdés: nézd csak meg a csodáit!
Az e heti tanulmányunkban három olyan történetet fogunk röviden megnézni az evangéliumból, melyek mind Jézus isteni természetére utalnak, csodálatos eseményeken keresztül. (A szakaszok bővebb tanulmányozását rád és a beszélgetésben résztvevő csoportodra bízom.)
A három történet:
- A kánai menyegző (János evangéliuma 2:1-11)
- A királyi tisztviselő fia (János evangéliuma 4:46-54)
- Csoda Bethesda tavánál (János evangéliuma 5:1-9)
Kezdjük a kánai menyegzőn történtekkel! Olvasd el a szakaszt! (2:1-11)
Hetednapi adventista körökben a kánai menyegző csodája több olyan pontot is tartalmaz, melyeken szeretünk fennakadni, legyen szó a borról, ami Jézus közbenjárása során vízből, csodálatos módon keletkezett (vajon alkoholos volt-e, vagy sem) vagy legyen szó Jézus Máriához intézett kérdéséről ("Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?” Jn 2:4a).
Ha azonban az evangélium egészének fényében nézzük a történetet, három momentumon érdemes elgondolkodni: 1) Jézus válaszának második felén (“Nem jött még el az én órám.” Jn 2:4b); 2) Mária szerepén (ő az, aki Jézus visszakozása ellenére is azt mondja a szolgáknak, hogy kövessék fia utasításait); és 3) a csoda természetén. (Beszélgessetek közösen erről a három pontról!)
Képzeld el a helyzetet! Jézus korában Izraelben a menyegzők nem csak néhány órán, hanem napokon keresztül (sokszor egy egész héten át) tartottak, ami nem kis anyagi befektetést követelt az ifjú pártól. Itt is ez történt, ám valószínűleg a pár büdzséjéből nem telt több borra, ami komoly szégyent jelentett volna, ha kitudódik. Mit gondolsz, miért pont ezt a csodát tette először Jézus a földi szolgálata során?
A második történet a királyi tisztviselő fiának meggyógyítása. Olvasd el! (4:46-54)
Talán a történet egyik legizgalmasabb pontja Jézus első felszólalása a tisztviselő kérésére: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." (4:48) Nyilvánvalóan itt nem az apához szól csupán, hiszen ő hitből kereste fel a Mestert, hanem sokkal inkább azokhoz a vele lévőkhöz, akik azért futottak össze, hogy csodát lássanak. Jézus azonban ezeket a csodákat (és ez jellemző módon az evangéliumban újra, meg újra előkerül) jeleknek is hívja. Mit jeleznek azok a csodák, amiket Jézus tett? Miért fontos, hogy ezek nem csak bűvésztrükkök voltak?
A harmadik történet a Bethesda tavánál fekvő béna ember meggyógyítása. (5:1-9) Olvasd el a történetet!
A béna ember, aki a tó mellett feküdt, nem látott Jézuson semmi különlegeset – valószínűleg a korábbi csodák hírei sem jutottak el hozzá. Jézusnak nem lett volna probléma otthagyni őt és visszatérni hozzá másnap, hiszen nem a beteg ember kérte őt a gyógyításra – különösen, hogy a csoda pont szombaton történt. (10. vers) Sokat lehetne beszélgetni a csodáról magáról, kielemezni a részleteit (meg is tehetitek a csoportban) de az utána történő, belőle fakadó események még izgalmasabbak: a zsidók Jézus ellen fordulnak, mert 1) szombaton gyógyított (10. vers) és mert 2) egyenlővé tette magát Istennel (17-18. vers).
Miért fontos, hogy rögtön az evangélium elején leszögezi János a tényt, hogy Jézus = Isten? Miben más ez, mint az előző negyedévben olvasott Márk evangéliuma? Mit jelent számodra, hogy Jézus nem csupán próféta, vagy bölcs tanító (ahogy más vallások is elismerik) hanem maga Isten?
János evangéliuma nyíltan kinyilatkoztatja számunkra, hogy Jézus nem csupán jó ember, vagy nagyszerű tanító volt, hanem maga Isten. Ezzel kezdődik, és a csodák és jelek is mind erre hegyezik ki az eseményeket – így pedig még nagyobb katarzis lesz az utolsó momentum, mikor Isten meghal. De addig még el kell jutnunk. Kívánom, hogy ez a negyedév is sok áldást rejtsen a számodra! Találkozunk a jövő héten!
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése