Ugrás a fő tartalomra

2014/1/8 - Gazdagok és híresek

„ Az Örökkévaló szemében gazdag és szegény egyforma: ő teremtette mind a kettőt.” (Péld. 22:2 – EFO)
Mit kezdenél az életeddel, ha hirtelen rád szakadna mondjuk 10 millió forint és bármire költhetnéd? Most nem kell jó keresztényként azt válaszolnod, hogy a szegények megsegítésére vagy az országos misszió céljaira adományoznád, csak abba gondolj bele, mennyiben változna meg az életed. Ki lennél Te 10 millió forinttal a zsebedben? Megoldaná ez a pénz azt a dolgot, ami a legtöbb problémát jelenti neked mostanában?
A Bibliában talán Salamon adja a legtömörebb összefoglalást arról, hogyan kellene viszonyulnunk a gazdagsághoz: „Ne törekedj a gazdagságra! Legyen eszed és meg se próbáld!” (Péld. 23:5 – EFO). Huhh, ez így elég kemény, de ő biztosan tudja miről beszél, hisz korának egyik leggazdagabb embere volt. De mi a baj azzal, ha valaki szeretne gazdag lenni?

Nézzük meg, mit ír róla Pál:
„Akik arra vágyakoznak, hogy meggazdagodjanak, csapdába kerülnek, és kísértések veszik körül őket. Ostoba vágyaikat követik, és maguknak ártanak vele, a vesztükbe rohannak, s végül elpusztulnak. Pénzimádatukból sokféle baj és gonoszság származik. A pénz utáni sóvárgás már letérített a hit útjáról egyeseket, akik ezenfelül még rengeteg szenvedést is okoztak saját maguknak.” (1Tim. 6:9-10 – EFO)
Ezek alapján szerintetek Isten rossz szemmel nézni, ha valakinek sok pénze van? Feltétlenül bűn a gazdagság? Gondoljátok végig Jób életét. Így kezdődik a története:
„Élt egy ember Úz földjén, akit Jóbnak hívtak. Tökéletes és igazságos volt, akit senkit nem vádolhatott bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledett Istenhez, és gyűlölettel fordult el a gonosztól. Jóbnak nagy családja volt: hét fia és három leánya született. Igen nagy volt a gazdagsága is: 7000 juh és kecske, 3000 teve, 500 pár igavonó ökör, 500 szamár és sok szolga. A keleti országokban ő volt a leggazdagabb.” (Jób 1: 1-3 – EFO)
Ahogy látjuk, Jób egyszerre volt dúsgazdag és tökéletes jellemű ember. Mi történt ezután vele? Miért vesztette el a vagyonát? Vajon ezzel büntette őt Isten valamiért? (A választ az első fejezet 6. versétől találod.) Hogy viselkedett, miután elvesztette mindenét? Olvassuk el a történet végét is, mert nagyon szép:
„Az Örökkévaló pedig megáldotta Jóbot, még inkább, mint azelőtt. A nyájai annyira megszaporodtak, hogy 14000 juha és kecskéje, 6000 tevéje, 1000 pár igavonó ökre és 1000 szamara lett. Jóbnak ismét gyermekei születtek: hét fia és három leánya. [Lányai] olyan szépek voltak, hogy nem akadt párjuk az egész tartományban, és apjuktól ugyanolyan örökséget kaptak, mint fiútestvéreik. Ezek után Jób még 140 esztendeig élt, és meglátta gyermekeit és azoknak leszármazottait is négy nemzedéken keresztül. Életével megelégedve, idős korában halt meg Jób.” (Jób 42: 12-13, 15-17 – EFO)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem ez a történet mindig nagyon fellelkesít. Jób volt a leggazdagabb ember a környéken, majd miután mindenét elvesztette, megbetegedett, de mégis hű maradt Istenhez, mindenből pontosan kétszer annyit kapott vissza! Ráadásul Isten adott neki egy nagyon fontos ígéretet a meghalt gyerekeivel kapcsolatban. Találjátok ki, mi volt az, és hogyan adta tudtára Isten! Szerintem ez a történet csúcsa!

Mi képezi a te vagyonodat ebben a pillanatban? Mid van neked és mi az, ami bár papíron nem a tulajdonod, de használhatod? Mik azok a dolgok, amiket eddig nem tekintettél vagyonnak, de kicsit belegondolva mégis az? Vedd sorra őket, segítek pár szemponttal: Készpénz és bankszámla, lakás, otthon és annak berendezése, ruhák, cipők és kiegészítők, könyvek és e-könyvek, elektronikus szórakoztató eszközök, az iskola ahova jársz, a munkád. Az egészséged, a képességeid, a kapcsolataid, a befolyásod, szerető családtagok, barátok, akik melletted vannak a nehéz időszakokban, a gyülekezeted, és a legfontosabb, egy olyan Isten, aki mindig minden körülmények között a legjobbat akarja neked, és Akitől az összes többit kaptad.

Pál leírja, hogyan érdemes élni a gazdagsággal:
„A gazdagoknak, akik a mostani világban sok vagyonra tettek szert, mondd meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban bízzanak! Sokkal inkább Istenben bízzanak, aki bőségesen megad mindent, amire szükségünk van. Parancsold meg nekik, hogy a jó tettekben legyenek gazdagok! Legyenek nagylelkű adakozók, szívesen osszák meg másokkal, amijük van! Ha ezt teszik, kincseket gyűjtenek maguknak a Mennyben. Ez lesz a jövőjük biztos alapja, és képessé teszi őket, hogy megragadják a valóságos életet.” (1Tim. 6:17-19 –EFO)
A gazdagságnak az az igazi veszélye, ha elfelejtjük, kitől is származik. Pál szerint azzal, hogy ezen a földön gyűjtünk egyre több mindent, ahelyett, hogy megalapoznánk, veszélybe sodorjuk a jövőnket. Hogy is van ez? Mi az a „valóságos élet”?
„Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.” (Wass Albert: Te és a világ – részlet)
Zsuzsi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…