Ugrás a fő tartalomra

2014/1/9 - A hatalmon lévők tanítvánnyá tétele

A történelem mindig is arról szólt - ezt leginkább a diákok tudják-, hogy a vezetők minél nagyobb területeket foglaljanak el, és , hogy minél nagyobb embertömeget igázzanak le. Ki jogosítja fel ezeket a vezetőket az uralkodásra? Engedelmeskedni kell nekik? Ha nem, miért nem?  Egy sor olyan kérdés, ami mindig is foglalkoztatta az embereket,  és  ma is olyan fontosak, mint 500 vagy 1500 évvel ezelőtt.
„Szükséges, hogy mindenki engedelmeskedjen azoknak, akik a kormányzás munkáját végzik! Mert mindazok, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak, Istentől kapták a hatalmukat. Igen, Isten az, aki az éppen kormányzó hatóságokat hatalommal ruházta fel. Így tehát ha valaki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, akkor Isten rendelkezésével fordul szembe, és ítéletet von magára. A hatalmon lévők nem azért vannak, hogy azok féljenek tőlük, akik rendesen élnek és jó dolgokat tesznek. Féljenek azok, akik valami rosszat művelnek! Ha nem akarsz félni a hatóságoktól, akkor élj tisztességesen, tedd azt, ami jó — és dicséretet kapsz tőlük! Mert ők valójában Isten szolgái a te érdekedben.
Ha pedig valami rosszat teszel, akkor joggal félhetsz tőlük, mert hatalmuk van arra, hogy megbüntessenek, és élni is fognak vele! Isten szolgái ők, hogy Isten haragja szerint álljanak bosszút azokon, akik valami gonosz dolgot tettek. Tehát szükséges, hogy engedelmeskedj nekik, nem csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem a tiszta lelkiismeretért is.
Az adót is ezért fizetitek, hiszen a kormányzat hivatalnokai Isten szolgái mindenkinek a javára, és erre a szolgálatra szánják az idejüket. Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, annak fizessétek meg az adót, akinek a vámmal, annak a vámot! Akinek tisztelettel tartoztok, annak adjátok meg az illő tiszteletet! Akit megbecsülés illet, azt becsüljétek meg!” (Róma 13:1-7 – EFO)
Krisztus korában rendkívüli elnyomás alatt éltek azok a népek, akiket a Római Birodalom leigázott. Kisemmiztek, bebörtönöztek vagy megöltek bárkit.  Jézus mégsem buzdította a zsidókat arra, hogy lázadjanak a hatalom ellen. Mit gondolsz miért? Ezek az emberek gyakran akadályozták az evangélium terjedését, miközben itt azt olvassuk, hogy Istentől kapták hatalmukat. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni?
Jézusnak sok vitája volt a vallási vezetőkkel, ennek ellenére szerette volna őket megmenteni, és szerette volna felnyitni a szemüket.  Nem kereste a vitákat, hanem ami fontos volt számukra arra hívta fel a figyelmüket. .A törvény szeretete és tisztelete fontos volt a farizeusoknak, és azon keresztül próbálta nekik elmagyarázni, hogy a könyörületesség  fontosabb  a szertartásoknál. Könnyű visszanézve értetlenkedni ezeknek az embereknek a vakságán és keménységén. Viszont hogyan győződhetünk meg arról, hogy amikor mi magunk ragaszkodunk valamihez, amiből semmiképpen nem akarunk engedni, akkor ezzel nem zárjuk-e el magunkat az Istentől jövő újabb világosságtól?

Voltak, akik megértették az üzenetet, így például a római százados, aki a zsidókat megszégyenítő hittel bízott, és kapaszkodott Isten Fiába, sokkal nagyobb hittel és alázattal közelített Jézushoz,mint azok a vallási vezetők, akik a vallást gyerekkoruk óta tanulták.
De tudjuk, hogy még sokkal több olyan vezető volt, akik nem hallgattak Jézus vagy az apostolok szavára. A kor vezetői Pilátus, Kajafás, Heródes simán elmentek az üdvösségre szólító utolsó felszólítás mellett. Pedig Krisztus milyen boldog lett volna, ha megtérnek! Mit tehetnek, akik világi és vallási hatalmasságok előtt tesznek bizonyságot, hogy ne csüggedjenek el a gyakori elutasítás miatt? Amikor Krisztus követői nagyhatalmú emberekért munkálkodnak, még kire hat az üzenetük?

Mások is odafigyeltek, amikor Jézus a hatalmasok előtt tett bizonyságot. Közülük némelyek befolyásos helyzetben voltak, mások nem. Ám Nikodémushoz és arimathiai Józsefhez hasonlóan fokozatosan sokan csatlakoztak a hithez a tanult papok közül. Azok közül is többen hitre jutottak, akik tanúi voltak Krisztus és a vallási vezetők vitáinak. A vulkáni tevékenység általában a hegy gyomrában, rejtve zajlik, szemmel nem látható az intenzitása. Speciális műszerek kellenek ahhoz, hogy pontosan mérjék a vulkán működését. Hasonlóképpen Jézus földi szolgálata idején mozgalmának robbanásszerű ereje is rejtve maradt. Feltámadása után azonban Isten országa kitört, amire bizonyítékul szolgált a megtérők hatalmas száma – még a befolyásos emberek között is! A hűséggel végzett magvetés gazdag termést hozott. Mennyire fontos tehát, hogy ne csüggedjünk el, amikor bizonyságtevésünk látszólag nem jár olyan eredménnyel, mint szeretnénk, főként a társadalmi elit körében!

F. Kriszti

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…