Ugrás a fő tartalomra

2015/3/7 - Jézus, a misszió Mestere

A heti tanulmányhoz olvasd el János evangéliuma 4: 1-42 verseit. (EFO / KAR)
Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.” (János 20:21, KAR)
A bűneset óta Isten egyik legnagyobb feladatának tartja az elbukott emberiség megmentését. Erre a feladatra hívta el minden benne hívő gyermekét, akiknek az Ő Lelkét is adja, hogy ezt a munkát a legnagyobb sikerrel vihessék véghez.

Krisztus utolsó szavai (misszió parancs) is erre a missziós lelkületre, illetve indíttatásra utalnak:
„Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:18-20, KAR)
1. Miért fontos az, hogy mielőtt misszióra szólitja fel a mindenkori követőit, Jézus előbb Békességre inti őket? mit tanulhatunk ebből?

Jézus látta a tanítványok lelkivilágát, ami sajnos máig nem változott. Látta, hogy a világi dolgok, amelyek televe vannak bírvággyal, lekötik szinte minden erejüket és idejüket. Jézus azt is tudja, hogy, amikor az Ő békessége hat a szívünkre, akkor másképpen látjuk magunkat és a körülöttünk lévő világot is. Nem feltétlenül a magunk hasznát fogjuk keresni, hanem igyekszünk másokért élni, mert ez egy kriszusi alapelv, amelyet mindenki megkap, ha Őt választja és az Ő békességét. 

2. Hogyan látod az ige értelében az evangélium fontosságát?
„Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra! Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!” (5Mózes 32: 2-3, KAR)
Kevés ennyire szép és találó ige van, ami ennyire ki tudja fejezni a valódi értékét az isteni tanításnak. Az ige ezen kijelentései is, csak Krisztus és az Ő követeinek életbén látszik igazán. Jézus mindig úgy időzített, hogy a tanítása valódi áldás legyen minden Őt hallgató számára. Az igében lévő hasonlatok mind Krisztus jellemére, beszédére, és egész életére utalnak, valamint azon emberekére is, akik követik Krisztust az ő Mesterüket.

3. Az előbb idézett ige alapján mennyire szabd tolakodni, vagy elzárkózni az evangélium hírdetésével kapcsolatban? 

Az Evangélium szó jelentése: Örömhír. Mivel örömhírről van szó, ezért az erőszakos közlés, vagy hogy egy klasszikust idézzek „tukmálás” (Hoffi G.) szóba sem jöhet, mert különben nem lenne örömhír.
Az elzárkózás ugyanolyan rossz mintha tolakodnánk.
„Jézus csatlakozott az ünnepségen megjelent társasághoz. A világiasság, könnyelműség a leghalványabb árnyékot sem vetette magatartására, jelenléte által megszentelte az összejövetelt.
Krisztus minden korszak híveinek azt tanítja ezzel, hogy ne zárkózzunk el a társaságtól. Ne szakítsuk meg a társas érintkezést, ne igyekezzünk visszavonulni embertársainktól. Ha meg akarjuk szólítani őket, ott kell találkoznunk velük, ahol elérhetők, hiszen maguktól ritkán keresnek meg bennünket. Az emberek szívét nem csak a szószékről érinthetjük meg az isteni igazsággal. Krisztus felébresztette az érdeklődésüket azáltal, hogy a javukat akarva ment közéjük. Megkereste őket mindennapi munkájuk közben, és önzetlen érdeklődést tanúsított irántuk. Tanításait bevitte a nép otthonába, és egész családokat nyert meg isteni jelenlétének befolyása által.”  (The Signs of the Times, 1887. november 22.)
Meg kell értenünk Jézus életéből és tanításaiból egy alapelvet és pedig a MIKOR? MENNYIT? HOGYAN? alapelvet. Erre Jézus beszélgetései a legnagyobb és legjobb példák. Ilyen a János evangélumának 4. fejezetében feljegyzett beszélgetés egy Samaritánus nővel, amiből rengeteg tanulság szürhető le. 

4. Kivel kezdeményezett beszélgetést a Mester? 

Mi emberek úgy gondolkodunk, hogy egy jó dolgot olyan emberekre bízunk, akiknek jó erkölcsük van a mi meglátásunk szerint, de ennek a nőnek nem sok köze volt a jó erkölcshöz. Az isteni alapelv szerint Jézus sem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem azt ami a szívben van, illetve, amit ki tud hozni az emberből, ha Vele egyetértésben van. 

5. Hogyan beszélt Jézus a vallási különbségekről az asszonnyal („ti itt imádkoztok, mi meg ott imádkozunk... ti nem ismeritek, mi meg ismerjük...”) Kik az igazi imádók?

Nagyon fontos kérdések voltak ezek mind a zisdók, mind a samaritánusok részére, mert innen eredeztették hitüket, ami kezdetben közös volt az ábrahámi leszármazottság miatt.
Jézus a megfelelő pillanatban jelentetteki, hogy kik az igazi imádók, mert Istenben, eltünnek a származási és mindenmás különbségek. Mert akik az Istent imádják azoknak szükséges őt lélekben és igazságban imádni, ami sokkal többet jelent, mint bármilyen emberi hagyomány. 

Miután Jézus sok titkos dolgot jelentett ki a nő életéből, a nő lelkiismerete felébredt és engedett a Szentlélek befolyásának, Aki rögtön elkezdte benne az átalakító munkát. Ennek következtében megláthatta Jézusban a Messiást, aki ezután a mindent jelentette számára.

6. Mi történt az asszonnyal, miután felismerte a Messiást?
„Akkor az asszony otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek: Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Vajon nem ez a Krisztus?” (János 4:28-29, KAR)
Az igazi misszionáriusok nem tudják magukban tartani a jóhírt. Azonnal szeretnék megosztani embertársaikkal, mert nagyon nagy jelentősséget tulajdonítanak neki. Bátorítanak másokat is, hogy jöjjenek és lássák meg saját szemükkel Krisztust és győződjenek meg maguk a valódiságról, ami nincs elrejtve senki elől. 
7. Mi lett az asszony missziójának a következménye?
„Kijöttek azért a városból, és odamentek hozzá. (...) és mondták is az asszonynak: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője.” (Ján 4: 30, 42, KAR) 
Gondolkodjatok el azon, hogy mennyire tudna felhasználni titeket Isten a misszió munkában, ha olyan lelkületetek lenne, mint ennek a megtért asszonynak, akinek még a nevét sem említi a Biblia!
Gondolkodjatok el azon, hogy mi az, amit esetleg közösen tudtok tenni a közösségért amiben benne vagytok, és osszátok meg egymással a gondolataitokat erről!

Jerry

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…