Ugrás a fő tartalomra

2016/2/7 - Zsidók és pogányok Ura

„Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe!(Máté 28:19 - EFO)
Amikor a Bibliát olvassuk, egy olyan nép történeteit tartjuk a kezünkben, akikhez valószínűleg semmi más nem köt, mint hogy a történeteiket tanuljuk. Nem vagyok zsidó, így vér szerint nem sok dolog köt a Biblia népéhez. Mégis miért tanulok akkor ebből a könyvből? Beleolvasok, és Jézus maga mondja, önmagáról, hogy „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.” (Mt 15:24). Mégis miért érdekel engem amit benne találok?

Kezdjük az elején. Jézus amikor a földre jött, a zsidók közé született, ő is oda tartozott, de üzenete nem csak nekik szól. Jézus felkészített egy csomó embert arra, hogy elterjesszék az egész világon az Ő üzenetét. A zsidóságot bízta meg azzal a feladattal, hogy a Föld megismerje Jézus megváltását. Most nézzünk pár történetet, ahol Jézus az emberekért dolgozott!

A legnagyobb közös ebédet Jézus rendezte az Újszövetségben. (Mt 14:1-21) Jézus már nagyon rég óta beszél az emberekhez, akik megéheznek, és már nem tudnak figyelni. Alig hallják Jézus szavait a gyomruk korgása miatt, ezért csodát tesz. Öt kenyér és két hal áll rendelkezésére, hogy ötezer férfinak ételt adjon (ebben nincsenek benne a gyerekek, és a nők). Hát nem tudom mekkora kenyerek lehettek, de az biztos hogy nem elég ennyi emberre, kivéve Jézusnak. Szétosztják, és mindenki jól lakik, sőt marad is belőle. Mindenki felismerte, hogy Jézus valami más. Ő csodákra képes. Talán a Messiás, aki kívánságokat teljesít.
Milyen kép él benned Jézusról? Mennyire ismered  őt? Számodra is csak egy „tündér”, aki ha imádkozol, és kérsz tőle, azt megteszi? Ismerd meg Jézust, elvárások nélkül, és hidd el, hogy Ő jobb, mint a legjobb elképzelésed róla!

Na de nincs vége a történetnek. (Mt 14:22-33) Jézus a tanítványokat elküldi, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek ki a vízre. Egyedül hagyják Jézust a parton, és már jócskán eltávolodtak a parttól, amikor vihar támadt. Mindenki kapkod, próbál életben maradni, megmenteni a hajót, és mintha a vihar nem lenne épp elég, szellemet látnak közeledni feléjük. El tudom képzelni, ahogy halálra rémülnek, és rájönnek, hogy nem tudnak semerre elmenekülni. Mikor ezt végig gondolják, meghallják az ismerős hangot, de a „szellemet” még mindig nem ismerik fel. Péter járni akar a víz tetején, mert ha tényleg Jézus az, akkor ha Ő hívja, képes lesz rá. Rálép a vízre, sétál, és csak egy karnyújtásnyira van Jézustól, amikor kétségbeesik, és süllyedni kezd. Jézus kihúzza, és lecsendesíti a vizet.
Gondolkoztál már azon, hogy Isten bármire képes? Gondolj csak bele! Ő teremtette a világot. Bármit megtehet. Mit jelent ez a te életedben? Hányszor álltál kétségbeesett helyzetben? Hányszor nem tudtad hogy mit tegyél, mert szemlátomást nem volt a problémádból kiút?

Találtam egy idézetet, ami nagyon megtetszett: „Ne Istennek mondd, hogy milyen nagy problémáid vannak, hanem mondd a problémádnak, hogy milyen nagy Istened van!” Igaza van! A mi Istenünk nagyobb mint bármilyen probléma. Amikor a testvérem esküvője volt, az interneten mindenhol azt írták, hogy eső lesz. Reggel elmentem a helyszínre, hogy segítsek berendezni az udvart, és ahogy pakolásztunk, éreztem, hogy egy-két csepp eső ráesik a kezemre. Felnéztem, és az égen megláttam egy fekete felhőt. Az udvar tele volt székekkel, a hangszórók fel voltak szerelve, az erősítő ki volt téve, a szőnyegek leterítve, és azon járt az agyam, hogy ha most eleredne az eső, minden elázna, mert nem lenne időnk elpakolni. Pár óra múlva már öltönyben segítettem az érkezőknek a süteményeket letenni az asztalokra, köszöntöttem a rokonokat, szerveztem amire szükség volt. Odalépett nagynéném, és felmutatott az égre. Megkérdezte: „Látod azt a nagy felhőt? Mi lesz ha elered az eső a szertartás közben?” Elgondolkoztam, és annyit mondtam: „A mi Istenünk nagyobb ennél a felhőnél.”
Miért aggódsz, ha egyszer Isten nagyobb mint a problémák? Isten nagyobb a legnagyobb nehézségnél is! Vele bármit képes vagy legyőzni!

Na de ne álljunk meg itt. A történet úgy folytatódik, hogy Jézus gyógyít, aztán vitába keveredik a farizeusokkal. (Mt 15:1-20) Jézust letámadják, hogy a tanítványai nem engedelmeskednek a hagyományoknak, de Ő nem hagyja magát. Lehet hogy mi nem mernénk így visszavágni egy ilyen helyzetben. Lehet hogy a tanítványok nem engedelmeskedtek a hagyományoknak, de a farizeusok nem engedelmeskedtek Istennek, és erre mutat rá Jézus. Nem tűrte, hogy a farizeusok ítélkezzenek, mikor ők maguk semmivel sem voltak jobbak, mint bárki akit elítéltek.
Hányszor vagy a „farizeus”? Hányszor fordul elő, hogy valakit elítélsz azért, mert valamit máshogy tesz, gondol, mint te, de közben legalább olyan hibát vétesz mint ő maga? Ezt hívják képmutatásnak, álszentségnek, és ez az amitől sokszor a legnehezebb megszabadulnunk. Nézz mélyen magadba, és kérd Istent, hogy segítsen ezzel megküzdeni, és utána küzdj ellene!

Vegyünk a következő történetet. Jézus mindezek után elmegy a pogányok közé. (Mt 15:21-28) Ahogy utazik, egy kánaáni nő megy hozzá, hogy gyógyítsa meg a lányát, de Jézus elküldi, kétszer is, nem is akárhogy. Ha mi lettünk volna a nő helyében, valószínű nem küzdöttünk volna ennyit a dologgal, hanem vérig sértve fordultunk volna sarkon, nem túl illő dolgokat mormolva a bajszunk alatt. Jézus gyakorlatilag lekutyázza a nőt, és a lányát, az mégis leborulva könyörög neki. Nem csak arról van itt szó, hogy a nő utolsó esélye Jézus, hogy megmentse a lányát. A nő biztos benne, hogy Jézus meg is tudja menteni. Képes behódolni, és elfogadni a gondolatot, hogy ő csak másodlagos. Képes felfogni, hogy a Messiás izraeli, így elsődlegesen ott van dolga, neki csak a morzsa jut, de tudja hogy az is elég.
Van egy jó hírem! Jézus a kánaáni nő lányát is meggyógyította, azért, mert elhitte, hogy képes erre. Azért mert cselekvő hite volt. Azért, mert mindent megtett volna, hogy Jézus ne menjen tovább addig, amíg csak a morzsát meg nem kapja. Neked is ilyen hited van? Te sem hagyod Jézust elmenni melletted, amíg meg nem mentett?
A történet vége szinte ugyanaz mint az eleje. (Mt 15:29-39) Jézus megtartja a második legnagyobb közös ebédet, most négyezer férfival együtt, és kitudja mennyi nővel és gyerekkel. Megtörténik ugyanaz a csoda, de most máshogy. Jézus a pogányok között van. Ők nem zsidók.
Milyen könnyen hisszük azt, hogy mi vagyunk a kiválasztottak, ezért nincs szükség arra, hogy másokkal megosszuk a hitünket, pedig Jézus nem csak a zsidókért, és a keresztényekért jött a Földre. Jézus minden embert meg akar menteni! Te sem ülhetsz ölbe tett kézzel! Indulj el, és mondd el a hited másoknak! Mutatsd be azt a Jézust, aki mindenkit meg akar menteni! Mutatsd be azt a Jézust, aki egyformán szereti azt aki születése óta ismeri őt, és azt, aki csak tegnap, vagy ma találkozott vele, vagy csak holnap fog!

Legyél te aki bemutatja Őt az embereknek!


Dávid

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…