4. Meghallgat és megszabadít az Úr (január 27)
„Aki az Örökkévalóhoz imádkozik, azt ő meghallgatja, és kimenti minden bajából.”
(Zsoltárok könyve 34:17 – Károliban és RÚF-ban ez a 18. versnek felel meg)
Most lépj kettőt hátra, és olvasd el a teljes 34. zsoltárt, az elsőtől az utolsó versig! Ha szeretnéd és/vagy lehetőséged van rá, akkor hangosan tedd meg, hidd el, így sokkal mélyebb, színesebb, összetettebb lesz a kép, mintha csak a fenti igét veszed alapul!
Engem mindig ledöbbent ennek a zsoltárnak az első verse, ami arról tanúskodik, milyen körülmények között születhettek ezek a sorok, vagy legalábbis Dávid melyik életeseményének állítanak emléket.
Isai fiának menekülnie kellett otthonából, mert Saul féltette tőle hatalmát, és több úton-módon már megpróbált végezni hadvezérével – sikertelenül. Dávid végül, felesége segítségével, éjszaka megszökött az otthonából, és Sámuel prófétához futott. Később még titokban visszatért legjobb barátjához, Jonatánhoz, hogy búcsút vegyen tőle, és megkezdődtek a bujdosás évei. Betért Nóbba, ahol akkor valószínűleg a szent sátor állt, Ahimelek pap odaadta neki Góliát kardját, valamint a szent kenyereket, hogy ehessen. Ezért az emberséges tettért azonban Ahimelek, a szentélyben szolgáló papok, családtagjaik, sőt a település lakói is az életükkel fizettek.
Dávid nem látott más kiutat, és Ákishoz, Gát királyához menekült. Őrültnek tettette magát annak érdekében, hogy menedéket kapjon, de Gát városának nem volt szüksége még egy bolondra. „Végül Ákisnak elege lett ebből, és ezt mondta szolgáinak: „Nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide? Nincs elég bolond az országomban, még ezt is idehoztátok, hogy itt őrjöngjön előttem? Be ne engedjétek többet ide!” (1Sámuel 21:14-15)
Így Dávid innen is tovább állt, és végül Adullám barlangjában talált egy időre menedéket.
„A Zsoltárok könyve […] arra hív bennünket, hogy őszintén nézzünk szembe a sötétséggel. Annak ugyanis, hogy ezzel a sötétséggel szembe lehet nézni, sőt, élni is lehet benne, az egyedüli oka az, hogy ott van ő, akihez fordulni lehet.” (Walter Brueggemann) A 34. zsoltár nem egy rózsaszín, problémáktól mentes hívői élet alkotása, hanem egy olyan ember imádsága, aki megjárta élete során, sőt, már egész fiatal korában a mennyet és a poklot egyaránt. De Isten nem hagyta magára őt sem a mélységben, sem a magasságban. Volt, hogy csodás szabadulást hozott életébe, és volt, hogy vele bujdosott a pusztában. Volt, hogy azonnal küldött választ, és volt, hogy Dávidnak várnia kellett, akár éveket is, Isten azonban sosem volt süket barátja szavára.
Szánj pár percet arra, hogy visszaemlékezz olyan tapasztalatokra, amikor Isten szinte azonnal és pozitívan válaszolt a kérésedre! És most gondolj azokra az eseményekre, amikor Isten nem úgy lépett, a dolgok nem úgy történtek, ahogyan te szeretted volna, amikor várnod kellett az Úr válaszára, vagy olyanra, amikor ez a válasz akár el is maradt! Beszélgessetek ezekről tapasztalatokról a csoportban! Milyen érzés, amikor Isten szinte azonnal lép, szabadít, megsegít, és hogyan lehet feldolgozni a nemleges választ vagy a csendet?
Jó dolog ismerni valakit igazán. Amikor a legjobb barátoddal/barátnőddel fél szavakból vagy akár csak egy nézésből is megértitek egymást. Amikor számtalan történetet tudtok felidézni, amit együtt éltetek át, akár jó, akár rossz élményt, de ami közös mindegyikben az az, hogy ott voltatok egymásnak. Ez az ismeret elengedhetetlen feltétele a bizalomnak.
Így van ez Istennel kapcsolatban is. Ahhoz, hogy egyre jobban tudjunk bízni benne, egyre jobban meg kell ismernünk Őt. A Teremtő a saját szüleinknél, testvéreinknél vagy a legjobb barátunknál is jobban ismer minket, tudja, mire van szükségünk, még mielőtt mi ezt képesek lennénk akár csak fejben is megfogalmazni, és mindennél jobban vágyik arra, hogy ez a kapcsolódás kölcsönös legyen. Hogy ne egy kívánságteljesítő automataként tekintsünk rá, aki mindig, minden körülmények között ad, segít, ment, valóra vált, hanem akivel megoszthatjuk az életünket, akivel igazán őszinték lehetünk, aki előtt a negatív érzéseket is fel merjük vállalni, és akiben bízunk akkor is, amikor nem értjük a döntéseit. Ő már megosztotta velünk az életét, mindent megmozgatott azért, hogy azt a kapcsolatot, amit a bűn összetört, helyreállítsa. A kérdés, hogy mi partnerek leszünk-e ebben?
Olvasd el a 91. és a 139. zsoltárokat! Mit mond egyik, illetve másik imádság Istenről, emberről, Isten és ember kapcsolatáról? Milyen hasonlóságokat és különbségeket fedezel fel a két költeményben? Hogyan segíthetnek a zsoltárok (ez a kettő vagy akár az egész könyv) abban, hogy közelebb kerülhessünk a Teremtőhöz, és jobban megismerhessük Őt?
Isten hatalmas, végtelen, felfoghatatlan. Mégis kapcsolatban szeretne lenni velünk, a teremtményeivel, és bármennyire paradoxonnak hangzik is, az a vágya, hogy ismerjük Őt. Több zsoltár is beszél nagyságáról, világrengető tetteiről, és vannak ezek között visszatérő elemek, melyekről újból és újból megemlékezik Izrael.
Milyen visszatérő képeket tudnál felsorolni a zsoltárokból, melyek Isten hatalmas tetteire utalnak vissza? Milyen szövegkörnyezetben találod ezeket? Milyen célból idézik fel ezeket a csodákat a zsoltárokban?
Olvasd el a 114. zsoltárt! Milyen érzést kelt benned ez a dicsőítés? Milyen képet fest Istenről? Vannak az életedben vagy családod életében olyan események, amelyeket behelyettesíthetnél a zsoltárban felsorolt isteni csodák helyébe?
Több panaszzsoltárra alkalmazható egy világos szerkezet, amiben az író megszólítja Istent, elmondja a panaszát, a kérését, megindokolja ezeket, érveket mond Istennek, mint akit meg akar győzni, időnként átkozódik is, és található benne egy törés, egy hangnemváltás, mely után annak bizonyosságát mondja el, hogy Isten meghallgatta őt, fogadalmak teljesítéséről énekel és dicsőíti Istent.
A 143. zsoltár nem ér a szerkezet végére. Kiált Istenhez, de még nem bizonyosodott meg arról, hogy Isten meghallgatta, és nem jutunk el a dicsőítéshez.
Olvasd úgy, mintha ez a te zsoltárod lenne! Milyen történetek jutnak eszedbe az életedből? Milyen helyzetben kiáltod ezeket a szavakat? Milyen válaszra vágysz? És mit lépett végül Isten?
Jó beszélgetést!
Andi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése