Ugrás a fő tartalomra

2014/2/6 – Krisztus halála és a törvény

„Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket.” (Róma 7:4)
Ismét belevágunk egy kemény dióba. Most egy olyan témáról fogunk közösen gondolkozni, ami a törvénnyel foglalkozik. Mi az a törvény? Egyáltalán jó dolog a törvény? Volt már, hogy foglalkoznotok kellett a törvénnyel, akár világi, akár bibliai okból? Én előfordult, hogy gondolkoztam rajta, vagy megpróbáltam letisztázni magamban a dolgokat, és be kell vallanom néha elég nehéz ügy, az hogy mi számít törvényszegésnek, és mi nem.
Egy éve gépészeten tanultam, és amikor második félév végén megláttam, hogy nincs elég kreditem, hogy bent maradjak az egyetemen, nagyon elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mindennek ára van. Annak, hogy én nem fejezhettem be a tanulmányaimat, nagy ára volt. Mivel nem kaptam belőle diplomát, az állam visszakérte a támogatást, a tandíjat, amit addig nem kellett kifizetnem. Ez elég magas összeg. Elkeseredtem, és igyekeztem keresni valami kiskaput, hogy ne kelljen fizetnem, vagy legalább csak egy részét engedjék el, de nem volt rá lehetőség. Amikor már semmi más nem maradt, imádkoztam. (Rossz sorrend!) Alig álltam fel, hazaért anyu, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy a munkahelyén egy nagyobb összeget kap, valamilyen kártérítéses ügy miatt. Ez a pénz bőven elég volt, hogy kifizessük az egyetemet.

Tudom hogy először kellett volna imádkozni, de sajnos nem az volt az első gondolat, mégis Isten meghallgatta. Valami ilyen a törvény is. Megszegted már? Nem kell hangosan kimondani, de gondolkodj egy percig rajta, hogy a Tízparancsolat melyik részét nem tartottad be legutóbb! Én végiggondoltam, és tízből jó párat megszegtem az utóbbi pár hónapban. Mit ne mondjak, szégyellem is magam miattuk.

Mit lehet tenni? „Bűnös vagyok, nem tehetek róla!” Hallottad már ezt, vagy valami hasonló mondatot? Mennyire van igaza szerinted? Tehetek róla ha bűnt követek el? Tehetek ellene? Egyáltalán mi az a bűn? Mielőtt továbbolvasod gondold át ezt a kérdést! Te mit tartasz bűnnek?

Hallottam valakitől egy nagyon érdekes gondolatot a bűnről. Azt mondta ez a valaki, hogy a bűn nem az, amikor megszeged a parancsolatokat. Az már csak tünet. Az igazi bűn az, hogy valahol megszakadt a kapcsolat Isten és közted. „Na várjunk egy percet! Akkor a törvények nem is olyan fontosak?” – gondolhatod most magadban. Dehogy nem. A törvény fontos, de kicsit máshogy kell használni, mint azt mi gondoljuk. A törvény valójában egy mérce. Onnan látjuk, hogy épp milyen a kapcsolatunk Istennel. Ha gyengék vagyunk, elbukunk, akkor valami nem stimmel, és tenni kell ellene. Meg kell javítani a kapcsolatot. Na de ezt hogy csináljam? Hogy javítasz meg egy olyan kapcsolatot, ahol nem tudsz a másik szemébe nézni? Valaki olyannal, akivel közvetlen nem tudsz beszélgetni?
Na itt a fantasztikus rész a történetben. Már meg lett javítva. Már kifizették a tandíjat, nem kell aggódnod miatta. Isten és ember között valahol elromlott a telefonhálózat. Nem úgy működött mint kellett volna. Ezért Jézus megjavította. Meghalt azért, hogy újból tudj beszélgetni Istennel. De mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy az a lényeg, hogy jóban legyek Istennel? Tulajdon képen igen. Javítsd meg a kapcsolatodat Istennel! Lépj egyet Jézus felé, hogy jobban értsd amit mond! Ne azért tartsd be a parancsolatokat, mert nem szabad, azért tedd, mert az, akivel már beszélgethetsz, mert van lehetőséged rá, hogy jóban legyetek, Ő kér erre! Azért tartsd be, mert egy barátod ezt kérte!

Hívd fel, és mondd el neki, hogy innen még jobban igyekszel követni Őt! :)

Dádi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…