2014/2/8 – Isten törvénye és Krisztus törvénye

„Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg és éljetek ebben a szeretetben! Én mindig engedelmeskedem Atyám parancsainak, ezért állandóan a szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, ti is állandóan a szeretetemben fogtok élni.” (Jn. 15:9-10, EFO)

A társadalomra mindig is jellemző volt, hogy bizonyos követelmények, törvények alapján működjön. A mai országokban is megtalálható ez a rendszer. Viszont mint annyi mindennek a szabályoknak és a törvényeknek is van egy hierarchiája. Elsődleges a kormány által kibocsátott törvények, jogszabályok, amely az ország mindig lakójának kötelezően megtartandó. Ezt követi a tartományi törvények, amelyek egy adott területen élőkre vonatkoznak. Végül a helyi törvények, amelyek egy kisebb egységre vonatkoznak. Minden egységnek jogában áll új szabályokat létrehozni, ám ezek nem ütközhetnek az ország alapvető szabályaival, törvényeivel.

Isten törvénye az egész Világegyetemnek szól. Ám Jézus mikor itt volt a földön, „új parancsolatot” adott. Vajon ez hogyan áll össze Isten törvényével. Esetleg ütközik vele?

Ha ma megkérdezünk egy keresztény embert az utcán, és beszélgetünk vele az Ó- és Újszövetségről, kiderül, hogy sokan külön választják a két részt. Az Ószövetségre mind inkább történelmi feljegyzésre tekintenek, és keresztény példaként inkább az Újszövetséget emlegetik. Sokan úgy tartják, hogy mikor Jézus itt volt a földön, új parancsolatot hozott létre, ez által Isten törvényét átírta.

De valóban így van ez? Jézus törvénye tényleg ütközik Isten örök törvényével? Ha így lenne, akkor a Biblia önmagát cáfolná meg. Pedig a Biblia nem hamis, a Biblia nem ellentmondásos. Egy és szilárd elven alapszik. Jézus parancsolatával nem gyengítette Isten törvényét, hanem ellenkezőleg, megerősítette azt.

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34)

Jézus megerősítette a szeretet törvényét. Az Atya kegyelmével kifejezte szeretetét értünk. Azért élünk, mert szeret bennünket. Szereti a bűnös ember, vétkei ellenére is. Sokszor előítéletekkel fordulunk a többiekhez. Vétkeznek, és mi már rögtön előítéletekkel gondolunk rájuk. Sokszor nem a szeretet vezérli gondolatainkat, hanem az előítélet, pedig Jézus nem erre tanít.

Jézus beszél az ő országáról is. De ki lehet a tagja ennek az országnak? Az, aki igazán az Ő követője, és elfogadja, megtartja parancsolatait.

A világban viszont olyan sok kultúra van, mindegyik más és más, sokszor ezek a hagyományok ütköznek Jézus törvényével. Például vegyük Magyarországot. Itthon nagy hagyománya van a sertés húsevésnek. Tudtátok, hogy ez a hagyomány a török időkig megy vissza? Mégis hogyan álljunk a kérdéshez? Isten azt mondja; ne tedd!

Pál apostol, mikor a különböző népeknek hirdette az evangéliumot, több kultúrát is megismert. Pál nem azt tette, hogy mindent eltörölt, hanem próbálta a kultúrájukba beépíteni az igazságot. Arra viszont igen nagy hangsúlyt fektetett, hogy amely hagyományok, és elvek ütköznek az Isteni törvénnyel, azokat el kell hagyni. Nekünk is érdemes megszívlelni Pál példáját. Csak azért ne vegyünk el a törvényből, hogy „minél többen megkeresztelkedjenek”, hanem aki Isten akarja követni, a szerint éljen. Egy Istenfélő kereszténynek elsődlegesek Isten törvényei, és csak utána az ember alkotta törvények.

Mi adhat erőt, hogy ennyi befolyás közben is Isten igéjét helyezzük előtérbe?

Gondoljunk Jézus áldozatára. Neki többszörösen is kellett áldozatot hoznia. Gondoljunk bele, a legszebb helyen élt, ami létezik a világon. Gyönyörű, csodás, tiszta. Majd itt a mocskos, koszos földön még az Atyától is el kellett válnia, megszakítani vele minden kapcsolatot, és meghalni a kereszten. Jézus ezt megtette értünk. Van hatalma ahhoz, hogy kívánságainkat és bűnös vágyainkat elfojtsa. Higgyünk benne!

Isten törvénye a szeretet törvénye. Ítélet. Sokan lehet, félünk ettől. Ítélet, mintha olyan negatív kifejezés lenne. Mintha ez egy rossz rémálom eleme lenne. Pedig az ítéletnek is a szeretet törvénye az alapja. Ha pedig ez így van, akkor nem hogy félnünk nem kell tőle, hanem a buzgó várakozás tölthetne el minket. Elvégre, ha elfogadjunk az Atyát mint teremtőnket és vezérünket, akkor elfogadjuk az Ő törvényeit is. Ha elfogadjuk a törvényeit, akkor követjük is azokat. Akik pedig az Atya, és Krisztus törvényét követik, ő rájuk méltán mondható az ige szavai:

„és aki igaz, legyen igaz ezután is, és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22:1)

Marosán Bogi