Ugrás a fő tartalomra

2014/4/5 - Szeretet és a törvény

„Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.” (Jak. 2:13, EFO)
Az ellentétek tengerében élünk. Van minden, és a minden ellentéte is: a semmi. Van szép és csúnya, jó és rossz, — még ha sokszor elmosódottnak hatnak is a határok, — kegyelem és irgalom, gazdag és szegény… Sőt, mi több, nekünk, keresztényeknek kiegészül a lista a „szenttel” és „profánnal” vagy mondhatjuk „világinak” ez utóbbit, ha a politikai korrektség nem az erősségünk. De kérdem én, minden esetben van különbség?
Vagy kell legyen? Mert lássuk be, ez a kérdés igenis számít.
Mert ha van különbség gazdag és szegény között, vagy magyar és <helyettesítsd be a megfelelő nemzetiséget> között, akkor van különbség aközött is, hogy hogyan viszonyulok az egyikhez és a másikhoz, nem?

Itt van a következő szituáció: sétálok az utcán, és meglátok a Mátyás tér egyik eldugott sarkában egy megvert, vérző hajléktalant…
Hajléktalant? Legyen inkább ügyvéd! Vagy pap!
Legyen a legjobb barátom!
Kihívom a mentőt? Megvárom őket, és kifizetem a kezelést — mert egy hajléktalannak TB-je sincs…
Ja, bocsánat, a legjobb barátomról volt szó… Az már mindjárt más…
Más?
Hogyne lenne más! Hát a barátom azért csak a barátom, nem?
Akkor legyen inkább hajléktalan...
(V.ö.: Lk. 10:30-37)

Egyik gyülekezetbe egyszer ellátogatott egy férfi, akit nagyon érdekelt minden, amiről ott hallhatott. Eljött egyik héten, rövidnadrágban, pólóban, bozontos hajjal. Aztán eljött a következő héten, és azután is. Nagyszerű tapasztalat volt a gyülekezet tagjainak — már akik kívülről látták a dolgot — hogy bekapcsolódott a gyülekezeti körforgásba. Aztán teltek, múltak a hetek, és egy idő után nem látták többet. Elkezdődött a súgdolózás: „Hova lett a vendég?” majd kiderült… Egyik ügybuzgó testvér megemlítette neki, hogy illendő csinos ruhában megjelenni a gyülekezetben, és megfürödve, mert a rövidnadrág nem ide való, és egy kicsit büdös is a bácsi…
Soha többé nem látták.
Megtörtént volna ugyanez egy orvossal, vagy politikussal?
Mit mond erre Jakab (2:1-4) és Jézus (Mk 2:16, Lk 11:43)? Mit jelent az, hogy „Gyere, ahogy vagy?”

Aztán a következő ellentét: gazdagok és szegények…
Nem tudom, ez mennyire jelent problémát a ti gyülekezetetekben, én még nem találkoztam hasonlóval. Aki kevesebbet keres kevesebb pénzt öl a gyülekezet felújítására, aki többet keres, bővebben adakozik, cserébe nem jár szombatiskolára. Ez így természetes és fair. Persze mármennyire is természetes és rendben lévő dolog is ez, ehhez is van egy-két szava Jakabnak.
Olvasd el, mit ír Jakab 2:5-8!

Az egyik legmeghatározóbb ellentét az életünkben a barátok és ellenségek ellentéte. A kérdés a bizalom, ami nem kis kérdés. Van különbség a kettő között!

De tudjátok, a sok-sok ellentét mégsem olyan jelentős, ha jobban belegondolok. Lehet, hogy sokan nem értetek egyet velem, de az, hogy valaki a barátom, vagy az ellenségem, hogy jó, vagy rossz, hogy fekete, vagy fehér, hogy hetero- vagy homoszexuális, hogy drogos, vagy sem… ezeknek a kategóriáknak semmi befolyása nem kellene legyen arra nézve, hogy én hogyan viszonyulok hozzájuk.
Persze mondhatod, hogy attól, hogy nem csípi valaki őket, még nem öli meg egyiket sem, ergó a törvény szerint tesz…

A kérdés nem az, hogy ölök-e, vagy sem. Nem az alapján leszek megítélve a végén, hogy milyen megkötözöttségeimnek tudtam alávetni magam (törvény?). A kérdés az, hogy felismerem-e, miről beszél Jakab a 2:10-13-ban!
Felismerem-e, hogy ha különbséget teszek, és más bánásmódban részesítem embertársaimat, az egész törvény ellen vétkezek…

Más, ha valakit azért nem ölök meg, mert nem szabad, és más az, ha azért nem, mert szeretem, nem?

És ha már ellentét: kötelesség, vagy szeretet?
Azért nem lopok, mert a törvény által kötelezve vagyok rá, hogy a lopást kerüljem, vagy azért, mert szeretem annyira az embertársaimat és Istent (a két legfontosabb parancsolat, ugyebár) hogy nem teszem…

És azt hiszem, itt van az a bizonyos metaforikus kutya elásva:
Szeretet.
A törvény mit sem érne a szeretet nélkül. A szeretet viszont magával hozza a törvényt (lásd fentebb), a törvény az ítéletet, az ítélet pedig visszakapcsolódik a szeretethez, mert volt egy Jézus, aki szeretett bennünket (tudod a sztorit), ez a szeretet pedig kegyelmet hordoz magában.
Törvény = szeretet
De nem erről szól az egész Biblia???

Barátotok, Kiki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…