2014/4/11 - Felkészülés az aratásra

Mindent elsöprő reménység

Milyen jó is lesz, mikor Jézus visszajön! – gondoljuk néhanapján. Ezek után a mondatok és gondolatok után általában két féle reakció létezik. Van, akinek a szemében csillan a remény, a vágy, a sóvárgás, a várakozás. És van, aki megtorpan egy pillanatra. Aztán még jobban… valahogy fennakad a gondolatban. Jézus visszajön…

- Jó, jó. Visszajön. Eltörli a bűnt, a gonoszságot. Ez tényleg nagyon jó. Csak tudod, mit érzek? Bűnös vagyok és gonosz. Minden nap élő valóságként élem meg azt, hogy elbukok, elesek, megbotlok. Annyira úgy érzem, hogy nem vagyok még kész. Nem tudok így örülni ennek, hogy nem vagyok kész.

Azt hiszem sok féle blog olvasó van. Vannak azok, akik még 5 éve nem vétkeznek, és tökéletesek (vagy legalább is azt gondolják) és vannak azok, akik tudják, hogy sokszor bizony elesnek, és a padlóval való kapcsolatuk igencsak szorossá vált. Vannak a rossz emberek, tudod. Ők igazán képesek érezni, mennyire nincsenek még készen arra, hogy szívükben teljes, önzetlen, önfeláldozó szeretettel fogadják Jézust, amikor visszajön. Ha ebbe a csoportba tartozol te is, akkor üdv a klubban.

Viszont van egy olyan dolog, ami az utóbbi időben igencsak felkeltette a figyelmemet. Mikor Jézus itt járt a földön, akkor valahogy nem az tűnik fel, hogy milyen tökéletes emberek vették volna körül. Akik Jézus mellett ültek azok paráznák voltak, vámszedők, „egyebek”, egyszóval bűnösök. Leprások. De mégis, ezekből a számkivetettekből lettek Jézus hűséges követői. Nézték Őt, aki értékeli az elesettet, a szerencsétlent, a bénázó bűnöst, amint botladozik. Nézték Őt, akiből az isteni szeretet feltartóztathatatlanul áramlott a legbűnösebb iránt is, aki értékelte a bűn terhe alatt meggörnyedt szegény lelket. Nézték Őt, és a látvány teljesen lebilincselte őket. Még soha senki nem értékelte emberi méltóságukat úgy, mint Ő. Még soha senkinél nem érezték azt, hogy bizony méltó arra, hogy szívük minden hódolatát neki adják, és hogy mindenestül rá tudnák bízni magukat. De Nála, valahogy mindez másképp volt. Ő csak Velük foglalkozott, az Ő érdekeiket tartotta szem előtt, pedig bűnösök voltak! Bűnösök! És ez a férfi mégis végtelen szeretetet, megértést, együttérzést, sóvárgó vágyakozást fejezett ki irántuk. És lám, az ördöngös, akiben egy légiónyi démon volt, valahogy teljesen megváltozik. Élete - ami méltán látszott egy teljesen legyőzött életnek, hisz mikor ránézett bárki is, látta az őrület szikráját a szemében, látta bozontos haját, csupasz testén a mély kővel vágott sebeket, látta, hogy már egyáltalán nem emberi – egyszer csak egy hihetetlen, mindent felülmúló győzelem élete lesz. Hogy lehetséges ez? Talán ismert valami különleges relaxációs módszert, hogy megváltozott, és többé nem lett olyan… nos, ördöngös? Talán agykontrollra járt, hogy megtanulja, hogy kell pozitívan gondolkozni? Elkezdett sportolni, hogy lekösse a gondolatait valami mással? Vagy összeszedte minden akaraterejét, ami elég volt ahhoz, hogy megküzdjön egy légiónyi démonnal és győzzön? A válasz: egyik sem. A válasz: Jézus!

Jézus volt az, aki felemelte Őt. Igen Őt, aki biztosan azt érezte, hogy nem méltó rá. De vajon Jézus azért emel fel bennünket, mert méltók vagyunk? Nem! Azért, mert szeret. Szerette ezt a légiónyi gonosz angyallal megszállt szerencsétlent is, akinek az élete talán szó szerint katasztrófa volt… amíg nem jött Jézus! De jött! Jött, és lehajolt, hogy kifejezze azt, hogy Isten teljes szívéből vágyakozik a botladozó bűnös után, hogy haza vigye, hogy biztonságos, boldog otthonba juttassa, mert Ő úgy fogad el, ahogy vagy. Szeretne karjába venni, bekötözni sebeidet, meggyógyítani. Szeretne magához ölelni, mint elveszettet, aki megtaláltatott, és soha többé ki nem engedni téged, mert nagyon, nagyon szeret téged, úgy, ahogy vagy. És mindez ingyen van mindenkinek. Nincs lejárati dátuma, nem csak bizonyos nevekre szól, hanem mindenkinek, így még neked is, aki ugyan úgy botladozol, mint a tanítványok a Jézussal töltött 3 év után, teljesen, tökéletesen ingyen.

Hogy mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk készen, és Jézus második eljövetele hallatán elkezd izzadni a tenyerünk? A válasz: Jézus! Ő a mi egyetlen, mindent elsöprő reménységünk. Ő akinek a szeretete minden hegyeknél nagyobb, és hűsége végtelen, aki bár végtelen hatalmas dicsőségben lakott, lejött a földre, hogy lehajoljon egy elesett bűnöshöz és fölsegítse, örömmel, békével, szeretettel töltse meg. És ha újra elesik? Neki nem megaláztatás újra lehajolni, hiszen szíve öröme az, ha adhat. Ő eljön ma hozzád is, hogy fölemeljen. Szíve végtelenül, sóvárogva vonzódik hozzád. Hozzád, akiért akkora áldozatot, hozott, amekkoránál nagyobbat már nem tud hozni.

Ne magadra nézz! Ne azt nézd, hogy milyen vagy, vagy milyen nem vagy. Vagy, hogy milyennek kellene lenned, vagy, hogy milyen voltál, fejlődsz-e, vajon megütöd-e már a mércét. Nem! Ne erre nézz!
Ne is oldalra nézz! Nagy a vihar. Az élet vihara ijesztő. Csak elbátortalanít, megfélemlít, eltereli a figyelmed. Ne erre nézz!
Jézusra nézz! Szemléld minden nap azt a szeretet, ami Isten Fiában megnyilvánult a bűnös, elesett emberiség felé. Szemléld Őt, aki Szent, aki méltó minden dicséretre. Őt, aki érted él minden nap, legyél bárki is, jöjj bárhonnan is, tettél bármit is. Ő még mindig vágyik arra, hogy olyan bizalmi barátságot alakítson ki veled, amiben teljesen Rá támaszkodhatsz. Arra vágyik, hogy megismerd Őt személyesen, hogy Ő vezethessen olyan utakon, amiket valódi csodákat élhetsz meg, ahol megélheted, hogy szeretsz és szeretve vagy – nagyon! Arra hív, hogy fektesd minden erődet abba, hogy megismerd Őt. 

Benne nem fogsz csalódni. Lépj Vele élő, bizalmi közösségbe ma! Koncentrálj végtelen szeretetére! Ha ezt teszed, és nem adod fel, nem lesz kérdés, hogy kész leszel-e. Ő megígérte, hogy Ő elkészít. Nem kell magadra nézned, hogy kész vagy-e már. Kész leszel és pont. Barátság Jézussal, az emberiség egyetlen reményével: ez az amire hívlak most! Gyere!
Zsombi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések