Ugrás a fő tartalomra

2015/1/7 - Küzdelmek között

„Jobb egy falat száraz kenyér békességgel,
    mint a folytonos lakomázás veszekedéssel.”
(Példabeszédek 17:1)
Mikor vacsoráztál igazán jót? Van olyan étkezés, ami igazán emlékezetes lett számodra? Emlékszel még hogy mit ettél akkor?
Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem az ételre emlékeztem vissza. Persze van olyan, amikor olyan finomat sütött, vagy főzött valaki, vagy különlegeset, hogy maga az étel is megmarad, de ez a kevesebb. Emlékeszem olyanokra, amikor körbeültük az asztalt testvéreimmel, szüleimmel, barátokkal, és alig tudtunk egy pár falatot enni, mert annyira nevettünk. Nem ettem különlegeset, de mégis olyan volt a társaság, hogy egy életre megmaradt maga az élmény.

Nagyszerű! Akkor meg is lennénk a leckével! (Gondolod...) Egyszerű a képlet. Olyanokkal kell leülni enni, akikkel jóban vagyunk. Akikkel tudjuk, hogy jó kedvű lesz a beszélgetés! Remek!

Van egy rossz hírem... Ez nem fog menni. Nem az hogy jó társasággal ülsz le, hanem az, hogy mindig ilyen lesz a helyzet. Gondolj csak bele! Mindig vannak feszültségek. Ha két ember soha nem vitatkozik, akkor ott nagy bajok vannak. Hogy miért? Azért, mert akkor vagy tökéletesen egyetértenek mindenben (de ilyen nincs), vagy azért, mert valaki mindig elhallgatja a véleményét.

Ezek szerint kell veszekedni. Na de ez a kettő hogy illik össze? Most akkor jó kedvvel beszélgessünk, vagy veszekedjünk? Igazad van, dönteni kéne. Azt hiszem én a kettő között javasolnék valamit. Minden emberrel valamiben különbözik a véleményünk. Ezzel semmi gond nincs. A lényeg hogy ezt meg tudjuk beszélni. Ne háborút indítsunk, hanem beszélgetést. Nincs tökéletes emberi kapcsolat. Nincs olyan, hogy nincs összezörrenés. A baj az, ha ezt előbbre helyezzük, mint a kapcsolatunkat vele.

Na jó! Tényleg igaz. Ez így szép, de mi van, ha a másik még ártott is nekem? Hajajj... Ez már keményebb dió! Mikor éreztél olyat, hogy a másik bántott, beszólt, keresztbe tett neked, de mégis le kellett vele ülnöd beszélni, esetleg még segíteni is neki?

Mostanában mindkét oldalon voltam ebben a történetben. Voltam az akinek keresztbe tettek, és voltam az aki másnak tett keresztbe. Mikor a barátommal összezörrentünk, eleinte még nehezen beszélgettünk, később többször átbeszéltük a dolgot. El kellett küzdenünk addig magunkat, hogy végre feszengés nélkül el tudunk mondani egymásnak dolgokat. Nem volt könnyű út, nem volt kellemes, de meg kellett tenni.

Akkor végülis mit kell tenni? Egyszerű. Ha valaki ártott neked, beszéld meg vele négy szem közt! Mondd el neki mi bánt, és próbáljátok tisztázni! A lényeg, hogy légy őszinte! Nincs annál rosszabb, mint amikor a barátod nem meri, nem tudja, vagy nem akarja a szemedbe mondani az igazságot. Nem tudom hogy vagy vele, de én nem szeretem amikor nekem hazudnak. Ha viszont nem szeretem, akkor én sem tehetem ezt mással. Mondd el a barátodnak, hogy mi bánt, és beszéld meg vele, hogy ismét jó legyen a kapcsolatotok!

Rendben, de mi van akkor, ha azt láttam ahogy mással tett rosszat az a barátom, nem velem? Mit tegyek, ha egy másik embert károsított meg, bármilyen értelemben?

Mindenek előtt vizsgáld meg a helyzetet, és mérlegeld, hogy bele kell-e szólnod! Ha nem, ha azt látod, hogy ők rendezik, akkor hagyd! Ha közbe kell lépj, a következő lépés, hogy mindkét oldalt kérdezd meg! Ne tudjanak azzal vádolni, hogy elfogult vagy. Nézd meg, hogy melyik oldal mit tett, és csak utána tegyél bármit is! Ha ezt megtetted, és úgy érzed, hogy átlátod a helyzetet, üljetek le ketten, és mondd el neki mit gondolsz! Ez viszont a legkritikusabb pontja a történetnek. Ha azt érzi, hogy támadod, könnyen lehet hogy nem hallgat rád, vagy csak visszavág, csak veszekedni kezd. Ezt te sem akarod, úgyhogy jól válogasd meg a szavaidat! Közeledj szeretettel, segítséget nyújtva, nem pedig kioktatva, tanácsokkal dobálózva! Ha kell, vigyél magaddal egy tanút, aki veled együtt látta a történteket, és próbáljatok ketten beszélni vele! De a lényeg, hogy barátsággal közeledj!

Próbálj ki valamit! Miután beszéltetek, imádkozzatok együtt! Ha túl vagytok rajta, menj haza, és imádkozz esténként egy hétig minden este érte! Isten segíteni fog rendezni a konfliktusokat.

Le is tudtuk az egészet. Elmondtuk a problémáinkat, beszéltünk róla, meghallgatta, megfogadta. Mi a következő lépés? Nem lehet ennyire egyszerű.

Igazad van. Két dolog még hátra van! Lépj tovább, és legyél a barátja!
Két tál étel: 
- Egy bögre béke
- Egy csipet jó kedv
- Két evőkanál barátság 
- Egy hatalmas Isten
Jó étvágyat! :)

Dádi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2015/1/9 - Igaz szavak

Öleld át az igazságot! Sokszor érzem azt a szüleimmel vagy a barátaimmal szemben, hogy én mindent jobban tudok. Lehetséges, hogy valóban nálam van az igazság és vannak is érveim, amik alá tudják támasztani ezt, mégis a Biblia Salamonon keresztül arra szólít fel, hogy hallgassuk meg a másikat, figyeljünk oda arra, amit mond. Ősi bölcsesség, minden vallás és kultúra egyik fő pontja ez. Hiszen akkor vagyunk bölcsek, ha meghallgatjuk a másikat és megfontoljuk a mondandóját, minthogy inkább a saját mellünket verve kiabáljuk az igazságot. Ami persze lehet, hogy nem is az igazság, inkább csak egy hamis nézőpont. Vajon tudhatjuk-e a való igazságot minden esetben? Egyáltalán van-e olyan eset, amikor a teljes igazság birtokában vagyunk?