Öleld át az igazságot!
Sokszor érzem azt a szüleimmel vagy a barátaimmal szemben, hogy én mindent jobban tudok. Lehetséges, hogy valóban nálam van az igazság és vannak is érveim, amik alá tudják támasztani ezt, mégis a Biblia Salamonon keresztül arra szólít fel, hogy hallgassuk meg a másikat, figyeljünk oda arra, amit mond. Ősi bölcsesség, minden vallás és kultúra egyik fő pontja ez. Hiszen akkor vagyunk bölcsek, ha meghallgatjuk a másikat és megfontoljuk a mondandóját, minthogy inkább a saját mellünket verve kiabáljuk az igazságot. Ami persze lehet, hogy nem is az igazság, inkább csak egy hamis nézőpont. Vajon tudhatjuk-e a való igazságot minden esetben? Egyáltalán van-e olyan eset, amikor a teljes igazság birtokában vagyunk?
Elég gyakori eset azonban, hogy a veszekedéskor nem hallgatjuk meg a másikat. Nem egyszer jártam úgy, hogy egy vitánál annyira felhevült a beszélgetés, hogy nem hallgattuk meg egymást, hanem csak egymás személyiségét, jellemét ócsároltuk egy idő után. Aztán mikor végighallgattuk végre a másikat és higgadt fejjel végiggondoltuk, hogy mit mondott, sokkal többet látunk meg, mint amit az elborult aggyal megláttunk.
Az igazi bölcsesség, amiről ez a fejezet beszél, az felvértezi a lelkünket, szívünket és elménket. Ez a bölcsesség türelmes, higgadt és mások érdekeit, személyiségét is értékesnek tartja, ez a bölcsesség a Mester tanításain alapszik, aki maga a Szeretet.
Bölcsességünk akkor nyilvánul meg, ha tudunk Krisztusra nézni és átadni a harcot a hitünk harcában. Ugyanis ekkor döntéseink, tetteink Jézus-központú lesz, és személyiségünk inkább hasonlít a Mesterre, mint az előző életünk énjére. Így döntéseink bölcsek lesznek, hiszen a Megváltóra fog hasonulni.
Tehát még egyszer: Miben nyilvánul meg a bölcsesség?
Az lehet bölcs, aki azt hiszi, bölcs? Kicsit csavaros kérdés, de a válasz nem is olyan nehéz. Hiszen aki el van telve saját bölcsességétől, az nem is olyan bölcs, hiszen a bölcs ember tiszta szívvel alázatos. Hozzákapcsolnám még a következő kérdést is: Lehetünk-e magunktól bölcsek? A bölcsesség éppen ugyanolyan tulajdonság, mint a többi, mint amit ugyanúgy Istentől kaptunk. Bölcs nem lehet senki saját magától. De akkor mi az a bölcsesség?
Talán az él bennünk, hogy a bölcsesség a bölcsek erénye és a bölcsek nem mások, mint az okosok, tudósok, álomfejtők, csillagászok, papok, szerzetesek, akik a könyveket bújják nap mint nap, értekezéseket tartanak egy magas rangú posztban. De a Biblia egy érdekes tényt tár elénk. Habár bölcseknek nevezi azokat a vándorokat, akik Jézushoz jöttek, azokat, akik Nabukonodozor udvarában az álomfejtéssel próbálkoztak, mégis az igazi bölcsességet nem az elméhez és a tudáshoz köti elsősorban, hanem a szívhez.
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13, Új fordítás)
Hogy köthető ez az igevers a bölcsességhez?
Példabeszédek könyve 4. fejezete arról ír, hogy szerezzünk bölcsességet magunknak és ez ne tudásban nyilvánuljon meg, hanem „öleljük magunkhoz az bölcsességet és értelmet”, ami maga a nagybetűs Igazság, a mi hitünk.
Bölcsességünk tehát nem elsősorban tudásunkban kell, hogy megnyilvánuljon, hanem szívünkben, hogy belátjuk, ahogy a Példabeszédek könyve mondja, a helyes ösvényen való járás az, ami bölccsé tesz minket. Így leszünk Jézushoz hasonló gondolkodású emberek, akik türelmesen és alázatosan tudnak vitázni és beszélgetni, belátni a mások igazát és maguk hibáját, ha kell. Van egy híres tudós, aki a következőt fogalmazta meg.
A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.
Nem kell felettébb okosnak lenned, a világ tudományait értened, igazságodat hangoztatnod ahhoz, hogy bölcs légy. Inkább menj Jézushoz és lásd meg, hogy nélküle nem tudsz bölcs lenni és lásd meg, hogy az ő szeretete az, ami téged éltet. Ez a belátás vezet bölcsességre. Légy alázatos és türelmes bölcs!
Kristóf
Megjegyzések
Megjegyzés küldése