A cím láttán az volt az első benyomásom, hogy a Példabeszédek könyve 25. fejezetének 11. versét fogjuk tárgyalni:
„Mint aranyalmák ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó, és a helyes döntés.” (EFO)
Azonban a vezérfonalul szolgáló bibliaverseket végigolvasva rájöttem, hogy más, hasonlóan velős igéket fogunk tanulmányozni ezen a héten.
Olvasd el Te is a Példabeszédek könyvének 20, 21, 22. fejezetét, Jeremiás könyvéből a 9. fejezet 23-24-es verseit, valamint Máté 25:35-40 szakaszát.
Tartalmas versek mind, érdemes lenne mindannyiukkal egyenként hosszabb időn keresztül foglalkozni, de hagyatkozzunk néhányra a napok kiemelt bibliaszövegei közül!
„Sokan barátodnak mondják magukat, de találsz-e egyet is, aki igazán hűséges hozzád?” (Péld 20:6 EFO)
E sorok írásakor még egészen friss A Hobbit: Az Öt Sereg Csatája nyújtotta élmény. Ne filmkritikára számíts, csupán a film egyik legellenszenvesebb figuráját említeném meg. Láttad már? Ha igen, sejted, kire gondolok? (A kép alapján már nem lesz nehéz dolgod... :) )Ha a tipped Alfrid volt, akkor eltaláltad. A fenti szöveget olvasva rögtön ez az „alak” ugrott be, mint aki szélkakas módjára mindig a haszonszerzés lehetősége felé fordul, és ennek érdekében olykor kedvében jár valakinek, de valójában folyton az az érzésed, hogy szemrebbenés nélkül képes lenne ugyanazt a személyt hátba is támadni. És való igaz, megszámlálhatóan kevés azon emberek száma, akikben a végsőkig megbíznánk, és talán így is már mindenkiben csalódtunk, vagy csalódni fogunk.
„Ki mondhatja: Megtisztítottam szívem minden rossztól, bűneimtől megtisztultam?” (Péld 20:9 EFO)
„A jó fület és az éles szemet egyaránt az Örökkévaló teremtette.” (Péld 20:12 EFO)
Pál egy ismert hasonlata szerint mindannyian Krisztus testének egy-egy része vagyunk. Lehet, hogy más-más feladatokkal vagyunk ellátva, de Isten mindenikünket egyenlőnek teremtett. A bűnbeesés óta abban is egyenlőek vagyunk, hogy egyikünk sem képes önmagától legyőzni a bűnt.
„Azt mondja az Örökkévaló: „Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs, se erejével az erős, se gazdagságával a gazdag! Ha dicsekedni akar, hát azzal dicsekedjen, hogy igazán ismer engem, tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel, igazságosan kormányozom a föld lakóit, mert ezekben telik kedvem” — mondja az Örökkévaló.” (Jer 9:23-24 EFO)
„Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.” (Mk 9:35 EFO)
Úgy tartja a mondás, minél magasabbra kapaszkodik valaki, annál nagyobbat eshet. Ennek ellenére emberi logikánk és indítékaink szerint egyre jobban próbáljuk érvényesíteni érdekeinket vagy hangsúlyozni erényeiket. Ugyanakkor például a Zsoltárokban, a Példabeszédekben vagy az Újszövetségben gyakran szembesülünk azzal, hogy Isten gondolkodása merőben más.
„Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25:35-40 Károli)
Bevallom, időről időre úrrá lesz rajtam a gondolat, amikor pénzt kérnek tőlem az utcán, hogy „ugyan, úgyis csak káros dolgokra költené...” Azt is bevallom, hogy ha úgy döntök, hogy adok nekik, nem azért teszem, mert Jézust vélném felfedezni bennük, hanem, mert azzal nyugtatom magam, hogy „az ő felelőssége, hogy mihez kezd a rendelkezésére álló pénzzel”. Ti hogyan viszonyultok ehhez a kérdéshez?
Az ideális talán az volna, ha mindig lenne nálunk némi élelem, kifejezetten erre a célra... Ezentúl gondoljunk erre is. De ami talán még fontosabb, hogy a „felelősséghárítás” mellett (e kalap alá vehetők még a néha-néha felmerülő „fizessek-e tizedet? jól használja fel az egyház?” vagy „fizessek-e adót? helyesen bánik vele az állam?” kérdések.
A válasz: Mk 12:17) meglássuk a koldusban Jézust, vagy eszünkbe jusson, hogy őt is velünk egyenlővé teremtette Isten. (Ugye emlékszel még Péld 20:12-re?)
Az lehet az érzésetek, hogy kissé csapongva haladtunk a héten, és való igaz, sok igazságot ölelnek fel a fenti részek. Pár témából nem is vontam le következtetést, szándékosan a levegőben lógni hagytam őket, remélem, ezzel további elmélkedésre ösztönözhetlek Titeket. :)
És abban is bízom, hogy amikor Jézus értünk jön, tágra nyílt szemekkel hallgatjuk majd, hogy állítólag valamikor enni adtunk Neki... :)
Magyi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése