Ugrás a fő tartalomra

2015/3/2 - Ábrahám az első misszionárius

A SZUPERHŐSÖK HADSEREGE
Érdekes, mennyi szuperhőst szeretünk nézni, olvasni, lájkolni, osztani… Sólyomszem a kedvenced? Vagy Hulk? Vasember is jó arc, s habár Batman nagyon komoly, azért talán az ő története a legjobb! Mit gondolsz? Vagy számodra nincs igazi szuperhős? Mindenki valamennyire hamis és álképességekkel rendelkezik, ami nem is létezik a valóságban? Igen, talán így nehéz hinni nekik.
Azonban most szeretnék Neked egy szuperhőst bemutatni a sok közül. Merthogy sok van/volt, igaz nem mindegyiknek van/volt páncélja, nem mindegyik repül(t), sőt még hatalmas gépfegyverük sincs, az egyiknek csak pár kavicsa és egy parittyája volt.

Van egy szuperhős, aki mikor felnézett az égre, ezernyi csillagot látott. Minden egyes csillag ugyanolyan volt, ugyanúgy pislákoltak és akkor ez a szuperhős, ott a puszta ég alatt kapott egy ígéretet.
„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« (Galata 3:6-8, EFO)
Talán már kitaláltad, hogy a szuperhősünk nem Superman, hanem Ábrahám. Na, és miért lesz Ábrahám szuperhős?

Ha kicsit merészen fogalmazunk, akkor lehetne azt mondani, hogy a Biblia egy szuperhős-könyv. Bizony! Hiszen mit találunk egy jól megírt szuperhős történetben? Az író elmondja, hogy hogyan jutott hozzá a különleges képességéhez, elmondja a családi hátterét a főszereplőnek, elmondja a tetteit, majd egy nagy-nagy jelenet után minden jóra fordul (az esetek többségében).
Ha mindezt Ábrahám történetére vetítjük, akkor úgy vélem, szinte nem is lehetne másra jobban illeszteni a szuperhős jelzőt. Hiszen a történet megvan – Ábrahám, aki egy nagy és gazdag városban lakik, Ur városában. Átlagos élete van, amikor egyszer csak égből érkező szó szupererőként hatott rá – Isten szólt hozzá:
„Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: »Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked! Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged! Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én sújtom átokkal! Rajtad keresztül megáldom a föld összes nemzetségét!«” (1Móz 12:1-3, EFO)
És Ábrahám felvette az „Á” betűvel díszített szuperruhát és a családjával együtt követte Isten szavát. Majd útra kel és kalandos története meg sem áll haláláig.

Elképesztő példa lehet Ábrahám nekünk. Olyan mélységes hittel volt megáldva, ami teljesen megbízott Isten utasításában. Nem gondolkozott és nem sajnálkozott a szép és kényelmes életéért, hanem szó nélkül elment arra a földre, amit a Mindenható mutatott neki.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világunkban nem csak egy égből származó kiáltó szótól különleges képességgel megáldott ember létezett és létezhet. Viszont minden egyes különleges képesség, ami alászáll, valamiben másmilyen. Ábrahám kitűnő misszionárius volt. Kitűnő családapa és hívő. És habár ember volt és voltak botlásai, életét végigkísérte az isteni jelenlét. Amerre járt, bizonyságot tett Istenről és hirdette az Igét. Ahogy a gyerekeknek képregényhősök, úgy nekünk, felnövő fiataloknak, felnőtteknek példa lehet több pátriárka és az apostolok közt Ábrahám. A „másik” féle szuperhősök. Ők nem úgy mentenek meg egy világot, hogy szétrombolják azt, hanem miközben mentik, építik azt. Egy dolog szükséges ehhez. Jézus. Ahogyan Vasembernek a páncélja, Supermannek a földönkívüli ereje, úgy nekünk, földi szuperhősöknek Jézus ereje az, ami erőt ad. Hisz Benne van erőnk, aki minket megerősít!

A hetekben nagy port kavart a melegházasságot legalizáló amerikai törvény a világon. Elgondolkodtam, hogyan viszonyulna ehhez a jézusi erő? Most elgondolkodtam, hogyan viszonyulna ehhez Ábrahám. Ellen White a Pátriárkák és próféták című könyvében pedig pár csodálatos mondatban leírta azt, ami szerintem a keresztény szívén lehetne. Nem csak ezzel kapcsolatban. Mindig.
„A pusztuló lelkek iránti szeretet ihlette Ábrahám imáját. Gyűlölte a romlott város bűneit, de arra vágyott, hogy a bűnösök megmeneküljenek. Sodomáért való mélységes aggodalma mutatja, hogyan kellene aggódnunk a megrögzött bűnösökért. Gyűlölnünk kell a bűnt, de szánnunk és szeretnünk a bűnöst. Körülöttünk emberek rohannak a reménytelen és félelmetes pusztulásba, mint egykor Sodomában. Mindennap lezárul valakinek a kegyelmi ideje. Minden órában, akik átlépik a kegyelem határát.
Ki inti és kérleli a bűnöst, hogy hárítsa el ezt a félelmes végzetet? Hol vannak azok a kezek, amelyek kinyúlnak érte, hogy visszatartsák a haláltól? Hol vannak azok, akik alázatosan és rendületlen hittel könyörögnek értük Istenhez?”
Isten nem arra teremtett minket, hogy földönkívüli erőktől mentsük meg egy nagy tettel az egész világot. Nem is kell megváltani a világot. Ezt már megtette Valaki helyettünk.

Ez az idézet arra ébresztett, hogy a szuperhősi munka itt kezdődik. Az ima és Istennel való kapcsolat és a vele való munka. Mert a munka bizony sok, de munkás kevés. És tekintsünk Ábrahám példájára! Aki kész volt kiszállni a komfortzónából, hogy Isten munkáját segítse. Nem voltak kifogásai, nem halogatott, hanem azonnal beszállt a szuperhősök hadseregébe, hogy rombolás nélkül, a világot építve mentsék meg azt, Jézussal a sereg élén!

Úgy hallottam, éppen toborzó van a te településeden is, a kérdés már csak az, van-e kedved csatlakozni?

Kristóf

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…