2015/3/5 - Fogoly misszionáriusok

SZABAD FOGLYOK

Épp a TV-t nézed, amikor a kedvenc sorozatod hirtelen félbeszakad. Azonnali friss híreket látsz a képernyőn. Az országodat megszállta az Amerikai Egyesült Államok. Kinézel az ablakon, és tankok százai dübörögnek az utcán. Mindenfelé katonák törnek be a házakba és viszik, aki és ami vihető. Elfog a félelem, de igazán még erre sincs időd, mert másodperceken belül már a te házadban is ott vannak, és visznek. Még a gyülekezeti bútorokat, berendezéseket is viszik.

A repülőn Amerika felé van időd átgondolni, hogy vajon mi is fog rád várni, de ami jön, arra számítanál a legkevésbé: öltönyös, sötét napszemüveges, ijesztő fickó hozza a hírt, kiszólva egy sötétített limuzinból a reptér előtt, hogy maga az elnök kíván elhelyezni a Fehér Házban, mert igazán jól képzett és bölcs embernek tudnak téged, szóval továbbképzésben részesítenek ott, és aztán valamilyen vezetőpozíciót kell majd elláss ebben az idegen országban, az elnök keze alatt – feltéve, hogy megfelelsz a kritériumoknak. Ja egyébként, ha már kritériumok: akik nem felelnek meg, hamar elkerülnek a vadászmezőkre, úgy hírlik. Egyéb furcsa dolog, hogy valahogy ez az Amerika mit sem tud a Biblia Istenéről. Sőt, sokan megvetéssel néznek erre az egész históriára, így rád is, aki hiszel ebben. Ők szívesebben hódolnak a maguk dolgainak, de az pont nem a Te Istened. Dilemma. Mit teszel most ezen a teljesen idegen helyen, ahol talán az élet felé nyílt egy kapu, és az életben maradás egyik kritériuma lehet akár az is, hogy azoknak a dolgoknak kell hódolni, amiknek mindenki már hódol rajtad kívül? Nem akarod a nagy vadászmezőkön végezni azért, mert a világképed, az életed nem felel meg, igaz?

Egy komolytalan kérdés: Eszedbe jutna ekkor missziózni? Eszedbe jutna napi háromszor imádkozni akkor is, amikor törvény tiltja és a büntetés halálos? Ha igen, akkor milyen épeszű gondolat venne rá?

Nos, ha hiszed ha nem, Dániel épp ezt élte meg, mikor Babilonba hurcolták, és fogoly lett egy idegen országban, ahol mindenki a bálványimádás híve volt. Fura, hogy mit tesz ahelyett, hogy feladná a hitét, hogy igazi elismerést kapjon és beilleszkedjen. Vajon mi lehetett az, ami arra a döntésre késztette, hogy bizony megéri hűségesnek maradni ehhez az Istenhez, megéri Róla nap mint nap beszélni, még ha az ember élete múlik is rajta? Mert bizony ugyan azzal az Istennel van dolgunk ma is.

Hasonlót tapasztalt József is, amikor Egyiptomba került rabként, és élvezetek, beilleszkedés, elfogadás, csábítás várta azzal a feltétellel, hogy egy kicsit beadja a derekát, egy kicsit lemond arról amiben hisz, egy kicsit behódol. Ám rájött, hogy mindezek számára annyira nem is csábítóak. Sőt, ellenkezőleg! Számára is és Dániel számára is valahogy egyetlen dolog volt, ami még az életnél is fontosabbá vált, amit a világért el nem cserélt volna. Ez a dolog valahogy arra indította őket, hogy kerüljön bármibe is, de hűségesek lesznek, és csak Róla szeretnének beszélni nap mint nap, és mintha a legtermészetesebb dolog lett volna félretettek dicsőséget, elismerést, önérdeket, biztonságot.

Nem a jutalom iránti vágy volt az, ami erre a döntésre vezette őket. Sőt nem is valami büntetéstől való félelem irányított őket ebben. Valami sokkal fantasztikusabb!

Két dolgot szögezzünk le, mielőtt ezt a fantasztikus valamit feltárjuk:

1. Nem arra koncentráltak, és nem arra fókuszálták az akaraterejüket, hogy hűségesek maradjanak minden helyzetben és ellenálljanak a csábításnak, élvezeteknek, kísértéseknek. Sőt még csak nem is az volt az elsődleges, hogy arra koncentráltak, hogy első dolguk az legyen, hogy Róla beszéljenek és missziózzanak – bár tényleg ez lett az első dolguk, de nem erre koncentráltak!
2. Ezek az emberek olyan emberek voltak mint te meg én. Átlagosak. Nem voltak különleges képességeik, nem voltak különbek nálunk. Ugyan olyan bűnösök voltak mint mi, akiket megtalált Valami fantasztikus.

Mindezek után bennem megfogalmazódik a nagy kérdés: hogyan?! Őszintén… Én szeretném tudni, hogy mi volt a titkuk. Hogy lehet az, hogy valaki ugyan úgy imádkozik, amikor tudja hogy az életébe fog kerülni? Mármint, most gondolj bele. Tegyük fel, hogy a szomszédjaid tudják, hogy te szoktál imádkozni, mert szoktak látni. Nem mintha azért imádkoznál, hogy lássanak, csak szimplán nagyon szeretsz imádkozni valamiért, annyira, hogy napi háromszor is imádkozol. Ekkor összefognak ellened a szomszédjaid. Ezek brutális szomszédok, és elhatározzák, hogy ha még egyszer meglátnak, hogy imádkozol, megölnek. Te megtudod mindezt, és biztos vagy benne, hogy képesek rá, hogy ilyet tegyenek. Mit csinálsz? Egy kicsit arrébb húzódsz, valahova elbújsz, hogy ne lássanak, ahogy imádkozol? Vagy csak szimplán nem imádkozol egy ideig? Nem nagy cucc nem? Egy ideig csak, aztán úgyis azt fogják hinni, hogy akkor többet nem fogsz, és már nem fognak figyelni… Nem nagy cucc végül is, nem?

De Dánielt nem a saját élete érdekelte, nem a saját biztonsága, nem az, hogy mit gondolnak róla mások, mert ő bízott Valakiben. És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy jaj, mi milyen gyenge emberek vagyunk, hogy nem bízunk eléggé. Ha nem bízunk eléggé az nem azért van mert gyengék vagyunk. És ezzel el is értünk a mondanivalóhoz.

A nagy kérdésre, hogy hogyan tudtak ezek a hozzánk hasonlóan átlagos emberek hűségesek maradni, bizonyságot tenni, hívők maradni egy olyan társadalomban, ami nem csak, hogy teljesen elutasító az efféle vallással szemben, de még üldözi is azokat, akik vallják és az életükre tör – ja, és mindezt Dániel és József örömmel, boldogan, örömkönnyek között élte meg.

Hogyan?

Egyszerű és nagyszerű. Találkoztak az Istennel. Nem csak azt látták, hogy bizony mindenható, mindentudó. Nem Isten hatalma volt az, ami arra késztette Dánielt, hogy mindent félredobjon azért A Kincsért, amit megtalált, hanem az, hogy látta, hogy micsoda szív dobog a Mindenhatóban. Ahogy minden nap időt töltött a Menny Parancsnokával, rájött, hogy akivel időt tölt, az nem más mint a Szeretet. Tökéletes és tiszta mások-hasznának-a-keresése. Nem erőszakos, nem alkalmaz kényszert, nem lesz rád dühös, ha rosszat okozol neki, nem önkényes, nem keresi a maga hasznát, csak a tiédet, nem érdekli az ÉN, csak a TE, meg a TI, meg az ŐK. Látta, hogy mennyire oda van ez az Isten a bűnösért. Szó szerint oda van. Nem csak látta, érezte is, hogy ez a Király oda van érte. Annyira, hogy képes egy kereszthez szegezve elmondani, hogy „Jobban szeretlek Téged, mint a saját létezésemet, dicsőségemet, posztomat, erőmet, mindenemet. Téged, személyesen!”

Látva ezt, szemlélve ezt nap, mint nap a Vele való közösségben, ahogy Ő napról napra feltárta ezt a szeretetet, Dávid is és József is úgy érezte, hogy kimondhatatlanul vonzódik ehhez az Istenhez, aki maga a Szeretet, és nincs jobb dolog, mint Vele együtt lenni, mint Őt szolgálni, mint neki örömet okozni, mint belenézni a szemébe és együtt egy jót nevetni, mint kézen fogva járni Vele, mint játszani Vele. Nincs jobb dolog, nincs menőbb dolog, nincs királyabb dolog mint ez az Isten. Ő a csúcs. Ezt érezték mind, és jöhetett bármi, amíg ezen az Istenen tartották a szemüket, az én mindig háttérbe szorult, és valahogy mindig Róla kezdtek el beszélni, mert Vele és az Ő csodálatosságával volt tele a szívük.

Szeretnéd megérteni, mi az a misszió? Nézz Jézusra, aki Istenként, ember bőrbe öltözve az Őt átszegezőkért imádkozik, ahogy barátnak szólítja az árulóját, és megbocsátó szeretettel tekint Péterre, aki káromkodva tagadja meg. Nézz a Szeretet Bajnokára. Ő szeret téged pont úgy, ahogy vagy. Lépj Vele kapcsolatba minden nap és tapasztalni fogod, hogy ez a szeretet nem ismer határokat. Sohasem áll meg. Ragaszkodik. Ezt megtapasztalva olyan spontánnak és könnyűnek fogod érezni az engedelmességet, a hűséget egy ilyen csodálatos Istenhez, mint Dániel és József, akik fogolyként is szabadok voltak, mert tudták, hogy a Királyok Királya a legjobb Barátjuk is egyben. A bűnösök Barátja és Szeretője. Ő melletted áll. Tapasztald meg te is, és légy ennek a barátságnak a terjesztője.

Zsombi