2015/4/4 - Dorgálás és büntetés

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jeremiás 17:14)
„Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor 1:9)

Mondhatnánk, hogy „sziszifuszi” munka a prófétáké. Tudjuk a görög mitológiából ismert történetet: Sziszüphosz királyt agyafúrt gonoszságai miatt örökös kőgörgetésre ítélték az istenek, ő a „példaképe” mindenkinek, aki sokat dolgozik feleslegesen. No nem az agyafúrtság és a gonosztettek miatt hasonlítanak a próféták erre a pórul járt királyra. 

Ha elolvasod Józsué könyvét, azt láthatod, hogy gyakorlatilag a nép időről időre visszatér a „húsos fazékhoz”, ahhoz az életformához, ami Istennek nem tetszik. Elfordulnak tőle, saját útjaikat keresik, nem ismerik fel, hogy Isten a javukat akarja. Ekkor lépnek közbe a próféták, és Isten üzenetét közvetítik a nép számára: ha nem tértek vissza a jó útra, bizony, megbánjátok! Innen folyamatábrát lehetne rajzolni: ha visszatérnek a jó útra, és egy darabig Istennel is élnek, egy idő után visszatérnek a sor elejére, és kezdődik minden elölről. A másik lehetőség, hogy meg se próbálják, és meghurcolják Isten szócsövét.

• Mit gondolsz, milyen lenne az élete egy mai prófétának?
• Milyen jellemtulajdonság elengedhetetlen a prófétai hivatáshoz?

Ez történt Jeremiással is - emlékeztek néhány tanulmánnyal ezelőtt. De ő nem adja fel: Isten üzenetét közvetíti, akár alkalmas, akár nem. Nincs ez máshogy akkor sem, amikor a nép elé tárja a bűneiket a héten tanult igékben sem.

Olvasd el Jeremiás 17:1-4-et!

• Milyen bűnöket ró fel Jeremiás?
• Milyen üzenetet hordoz ez a számunkra ma?
• Mi történt volna, ha a nép hallgat Jeremiás szavára?

A káoszban könnyű szert tenni a vezető szerepre. Amikor a nép elveszítette szem elől Istent, és bálványokat kezdtek imádni, teret adtak a „politikának”, egymás elnyomásának, és a destruktív viselkedésmódnak. Ez nyilván sokaknak tetszett, és Isten útja a saját emberi okoskodásaik végét jelentette volna. Jeremiás története ezért szomorú: azok az emberek fordultak szembe vele és akarták „eltenni láb alól”, akiket ő menteni akart. Bár konkrétumot nem olvasunk ezekben a fejezetekben, kutatók szerint kísérletet is tettek Jeremiás likvidálására, méghozzá méreg által.

Nyilván nem ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol hasonló helyzettel találkozunk — gondolj csak Jézusra! Olvasd el Jeremiás 11:18-23-at! Ismerős, nem? (V.ö. Lukács 4:14-30)

Zuhanó repülőn nincs ateista...

Olvasd el Jeremiás 14:1-16-ot! Az itt található történet maga nem meglepő: aszály sújtja a népet, és ahogy ez mindig is szokás volt, mindenki a jeruzsálemi templomba indul imádkozni. A probléma viszont a következő: eső kell nekik, nem Isten.

Esőért imádkoznak, nem Istenért.

Mint a zuhanó repülőn…

Jeremiás is együtt imádkozik velük, az ő indítéka viszont más. Neki Isten jelenléte kell, hogy segítsen neki és a népnek. Mit gondolsz, miért szólítja fel Isten mégis, hogy ne imádkozzon a népért? Elég elszomorító a helyzet, nem? 

Isten a látszattól eltérően nem hagyta el Jeremiást, és szomorú szemeit végig a népen tartotta, addig azonban, amíg a nép inkább más istenekhez fohászkodik, az egyetlen igaz Istent pedig „Mikulásnak” nézi — aki esőt ad, ha épp nincs — addig nem érdemes imádkozni értük.

Jeremiás küldetése még éppen csak elkezdődött: nem esőre van szükség, hanem megújulásra!

Kiki