Ugrás a fő tartalomra

2015/4/13 - Jeremiás könyvének tanulságai

Mit is tehetnénk az év utolsó napjain, mint emlékeznünk mindarra, ami mögöttünk van... Mindenhol ez megy, összegeznek, mérlegelnek, elemeznek, felelevenítenek, „bestofmoments” akárhova is kattintasz vagy kapcsolsz. Az értékelés jó  Pál apostol azt tanította, hogy mindannyian magunk adunk számot Istennek az életünkről (Róma 14:12–, vagyis jó tisztában lenni azzal, hányadán is állunk. Neked mennyire volt eredményes az éved? Miket értél el? Milyen mérföldkövek mellett haladtál el idén?
És mit gondolsz, mi a helyzet Jeremiás prófétával? Ő hogy tekintett volna vissza azokra az eseményekre, amikről beszéltünk? Az ő élete mennyiben volt eredményes? Sokat szenvedett, néha panaszkodott és sírt is. Úgy tűnik – néhány kivételtől eltekintve –, hogy a királyok, a papok, a próféták és az átlagemberek nem csupán Jeremiás üzenetét gyűlölték, hanem őt is. Saját népe még hazaárulónak is nevezte. Végül a romlás és végzet napjai bekövetkeztek, amelyről a próféta szólt, de a nép elutasította figyelmeztető szavait. Egy sáros verembe dobták, remélve, hogy ott meghal. A próféta saját szemével látta népének fogságba vitelét, valamint Jeruzsálem és a templom pusztulását. Emberi mértékkel nézve kevés jó dolog történt életében. Bizonyos szempontból úgy is fogalmazhatunk, hogy eléggé nyomorúságos élete volt. (SzIsk. 108. o.)
  • Gondold végig: Jeremiás győztes volt, vagy vesztes? Egyáltalán, mi alapján mérhető, hogy valaki győztesnek vagy vesztesnek számít-e?
Tudod, amikor valaki beosztott, az ő sikere a munkaadója sikere is egyben. Jeremiás munkaadója Isten volt, és úgy tűnik, ő elégedett volt a Jeremiás által elvégzett munkával. Ez szerintem nagyon sokat mond el Istenről, és arról, hogy mi is a feladatom az ő beosztottjaként.
  • Mit kért Isten Jeremiástól, mikor megkérte, hogy dolgozzon neki? (Jeremiás 1:4-10, 17-19)
  • Gyűjtsd pontokba Jeremiás „munkaköri leírását”!
  • Ennek alapján mit gondolsz: sikeresen végezte Jeremiás a rábízott munkát?
Jeremiás üzenetének nagyon jó összefoglalását olvassuk a Jeremiás 7. fejezet elején:
„Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni! Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen. Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«. Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással, ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák, csak akkor fogok veletek együtt lakni ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam. Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit! Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek! S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!” (Jeremiás 7:2-10  EFO)
Jeremiás üzenete nekünk is szól, nem csak Júda babiloni fogság előtt élő népének. Ha ez alapján kell értékeld az éved, milyen újévi fogadalmakat kéne tenned? Írd le egy papírra!
„Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!” (Jeremiás 31:33-34 – EFO)
Ha megvan, készen állsz rá, hogy megkösd Istennel a szövetséget, melynek jelentőségéről nemrég beszéltünk (ITT olvashatod). Már csak döntened kell: megkötöd a szövetséget Istennel?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…