Gondolkodtatok Ti már azon, hogy mit miért teszünk? Én bevallom sokszor. Néhány év gazdasági képzés alatt belém nevelték, hogy az ember hogyan is működik a világ szerint. Egyszer, régebben említettem már a Maslow-féle szükségletpiramist. A közgáz egy elmélete alapján az emberi szükségletek így épülnek egymásra, ezek a mozgatórugók. Ez határozza meg, hogy mire van kereslet és kínálat.
Nézzük meg Jónás történetét. Bár rövid történet a Bibliában, de érdemes elolvasni. Néhány jellegzetességet nagyon gyakran megfigyelhetünk magunkon is. Mindannyiunknak van Istentől rendelt feladata. De sokszor elfelejtünk Istentől hozzá bölcsességet és alázatot kérni. Igyekszünk a saját értelmünk és ítélőképességünk alapján dönteni. Nem volt ez máshogy Jónásnál sem. A sikeres próféta saját bölcsességére támaszkodva gondolta ki a szerinte helyes megoldást. Csak éppen elfelejtette, hogy Isten szolgáiként, tanulva Mesterünktől, az emberek javát kell szolgáljuk.
Egy lelkipásztorral történt beszélgetésem világított meg egy érdekes felvetést. Az ok-okozat, az, hogy valamit csak valamiért teszünk a bűn világának szüleménye. De Jézus az önzetlenségre tanít bennünket. Arra a „mégis” elvre, ami nem igényel előfeltételt. Nem kell, hogy kimutatható hasznosságot okozzon számomra a végén, mégis megteszem a dolgom, a szolgálatom. Mert tudom, hogy Istentől rendelt feladatom és a jutalmam nem így mérhető.
Jézus szerette az embereket. Végtelen tudása volt, mégis mindig türelmesen, nem kérkedve válaszolt a kérdésekre. Vajon bennünket mi tehet ilyen nyugodt emberré a hétköznapokban?
Könnyű jót tenni, amikor ezért elismernek, megdicsérnek és a „jócselekedetek” példáiként emlegetnek bennünket. Viszont mi van akkor, ha úgy segítünk, hogy arról senki nem tud, nem hall, sőt (a megsegített személyen kívül) mást nem is érdekel?
Bárki mondhatja, hogy van hite, de az a hit igazi fokmérője, ahogyan felebarátunkkal bánunk…akkor is, ha úgy gondoljuk, nem látják.
A héten tehát forgassuk meg szívünkben azt a gondolatot, hogy mi is a mi szívünk vágya? Mi az, amiért mi az emberek javát szeretnénk szolgálni?
Egyszerűbben ezt úgy fogalmazhatnám meg, hogy mindennek lesz egy ok-okozati összefüggése, amit teszünk. Mindenért, amit teszünk, valamilyen ’hasznosságot’, előre lépést várunk. Itt jön a képbe a Biblia tanítása. Ahogy a címben is olvashatjuk, volt Valaki, aki nem szorosan e piramis mentén lépdelt előre. Mesterünk úgy akarta az embert szolgálni, hogy nem a saját igényét, elvárásait nézte. Pedig nem kisebb dolgot hordozott, mint a mi Üdvösségünk lehetőségét. Ezen a héten gondolatébresztőként arról fontos gondolkodnunk, hogy a mi szívünkben milyen motiváció is van az emberek szolgálata iránt. Mi az, ami a szolgálat alatt bennünket irányít?
Nézzük meg Jónás történetét. Bár rövid történet a Bibliában, de érdemes elolvasni. Néhány jellegzetességet nagyon gyakran megfigyelhetünk magunkon is. Mindannyiunknak van Istentől rendelt feladata. De sokszor elfelejtünk Istentől hozzá bölcsességet és alázatot kérni. Igyekszünk a saját értelmünk és ítélőképességünk alapján dönteni. Nem volt ez máshogy Jónásnál sem. A sikeres próféta saját bölcsességére támaszkodva gondolta ki a szerinte helyes megoldást. Csak éppen elfelejtette, hogy Isten szolgáiként, tanulva Mesterünktől, az emberek javát kell szolgáljuk.
- Neked mi az a szolgálatod, amit az emberekért tudsz végezni?
- Honnan tudod, hogy ezt kell tenned?
- Mindig örömet okoz, hogy ha ezt a szolgálatot végzed?
Egy lelkipásztorral történt beszélgetésem világított meg egy érdekes felvetést. Az ok-okozat, az, hogy valamit csak valamiért teszünk a bűn világának szüleménye. De Jézus az önzetlenségre tanít bennünket. Arra a „mégis” elvre, ami nem igényel előfeltételt. Nem kell, hogy kimutatható hasznosságot okozzon számomra a végén, mégis megteszem a dolgom, a szolgálatom. Mert tudom, hogy Istentől rendelt feladatom és a jutalmam nem így mérhető.
- Ez akkor azt jelenti, hogy adott esetben mindenki számára haszontalan dolgokat is meg kell tegyek?
- Ti mit gondoltok a motivációról?Milyen ha helyes motiváció?
- Mi a véleményetek az önfeláldozásról napjainkban?
- Hogyan értelmezik ezt az emberek?
Jézus arra hív bennünket, hogy legyünk kedvesek az emberek iránt és szolgáljunk értük. Jézus az ilyen magatartást és hozzáállást Isten jellemével hozza összefüggésbe:
„Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok és a magasságos Isten fiai lesztek.” (Lk 6.35, URK)Ha sikerül megértenünk azt, hogy az Istentől kapott bölcsességgel hogyan lehet szolgálni, akkor fogjuk tudni egyáltalán elképzelni azt az elvet, hogy a „szeretet soha el nem fogy” (I. Kor 13)
Jézus szerette az embereket. Végtelen tudása volt, mégis mindig türelmesen, nem kérkedve válaszolt a kérdésekre. Vajon bennünket mi tehet ilyen nyugodt emberré a hétköznapokban?
Könnyű jót tenni, amikor ezért elismernek, megdicsérnek és a „jócselekedetek” példáiként emlegetnek bennünket. Viszont mi van akkor, ha úgy segítünk, hogy arról senki nem tud, nem hall, sőt (a megsegített személyen kívül) mást nem is érdekel?
Bárki mondhatja, hogy van hite, de az a hit igazi fokmérője, ahogyan felebarátunkkal bánunk…akkor is, ha úgy gondoljuk, nem látják.
A héten tehát forgassuk meg szívünkben azt a gondolatot, hogy mi is a mi szívünk vágya? Mi az, amiért mi az emberek javát szeretnénk szolgálni?
NaTomi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése