Ugrás a fő tartalomra

2016/3/7 - Jézus az emberek javát szolgálta

Gondolkodtatok Ti már azon, hogy mit miért teszünk? Én bevallom sokszor. Néhány év gazdasági képzés alatt belém nevelték, hogy az ember hogyan is működik a világ szerint. Egyszer, régebben említettem már a Maslow-féle szükségletpiramist. A közgáz egy elmélete alapján az emberi szükségletek így épülnek egymásra, ezek a mozgatórugók. Ez határozza meg, hogy mire van kereslet és kínálat.
Egyszerűbben ezt úgy fogalmazhatnám meg, hogy mindennek lesz egy ok-okozati összefüggése, amit teszünk. Mindenért, amit teszünk, valamilyen ’hasznosságot’, előre lépést várunk. Itt jön a képbe a Biblia tanítása. Ahogy a címben is olvashatjuk, volt Valaki, aki nem szorosan e piramis mentén lépdelt előre. Mesterünk úgy akarta az embert szolgálni, hogy nem a saját igényét, elvárásait nézte. Pedig nem kisebb dolgot hordozott, mint a mi Üdvösségünk lehetőségét. Ezen a héten gondolatébresztőként arról fontos gondolkodnunk, hogy a mi szívünkben milyen motiváció is van az emberek szolgálata iránt. Mi az, ami a szolgálat alatt bennünket irányít?
Nézzük meg Jónás történetét. Bár rövid történet a Bibliában, de érdemes elolvasni. Néhány jellegzetességet nagyon gyakran megfigyelhetünk magunkon is. Mindannyiunknak van Istentől rendelt feladata. De sokszor elfelejtünk Istentől hozzá bölcsességet és alázatot kérni. Igyekszünk a saját értelmünk és ítélőképességünk alapján dönteni. Nem volt ez máshogy Jónásnál sem. A sikeres próféta saját bölcsességére támaszkodva gondolta ki a szerinte helyes megoldást. Csak éppen elfelejtette, hogy Isten szolgáiként, tanulva Mesterünktől, az emberek javát kell szolgáljuk.
  • Neked mi az a szolgálatod, amit az emberekért tudsz végezni?
  • Honnan tudod, hogy ezt kell tenned?
  • Mindig örömet okoz, hogy ha ezt a szolgálatot végzed?
Azt persze nem állíthatjuk, hogy nem lesz gyakran nehéz ez az út. A közgazdaságtan is jellemzi ezt a hozzáállást. Altruista ember. Az, aki nem a saját hasznosságát, szükségleteit követi, hanem akár saját kárán is a másikért cselekszik. Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy a motivált keresztyén olyan altruista, aki tisztán látja az ok-okozati összefüggést, ismeri azt, hogy kinek milyen haszna válik abból, ha a helyes dolgokat cselekszi. Vagyis adott esetben azért áldozza föl magát tudatosan, mert látja, hogy abból valaki más számára esetleg nagyobb hasznossága származik.
Egy lelkipásztorral történt beszélgetésem világított meg egy érdekes felvetést. Az ok-okozat, az, hogy valamit csak valamiért teszünk a bűn világának szüleménye. De Jézus az önzetlenségre tanít bennünket. Arra a „mégis” elvre, ami nem igényel előfeltételt. Nem kell, hogy kimutatható hasznosságot okozzon számomra a végén, mégis megteszem a dolgom, a szolgálatom. Mert tudom, hogy Istentől rendelt feladatom és a jutalmam nem így mérhető.
  • Ez akkor azt jelenti, hogy adott esetben mindenki számára haszontalan dolgokat is meg kell tegyek?
  • Ti mit gondoltok a motivációról?Milyen ha helyes motiváció?
  • Mi a véleményetek az önfeláldozásról napjainkban?
  • Hogyan értelmezik ezt az emberek?

Jézus arra hív bennünket, hogy legyünk kedvesek az emberek iránt és szolgáljunk értük. Jézus az ilyen magatartást és hozzáállást Isten jellemével hozza összefüggésbe:

„Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok és a magasságos Isten fiai lesztek.” (Lk 6.35, URK)
Ha sikerül megértenünk azt, hogy az Istentől kapott bölcsességgel hogyan lehet szolgálni, akkor fogjuk tudni egyáltalán elképzelni azt az elvet, hogy a „szeretet soha el nem fogy” (I. Kor 13)
Jézus szerette az embereket. Végtelen tudása volt, mégis mindig türelmesen, nem kérkedve válaszolt a kérdésekre. Vajon bennünket mi tehet ilyen nyugodt emberré a hétköznapokban?
Könnyű jót tenni, amikor ezért elismernek, megdicsérnek és a „jócselekedetek” példáiként emlegetnek bennünket. Viszont mi van akkor, ha úgy segítünk, hogy arról senki nem tud, nem hall, sőt (a megsegített személyen kívül) mást nem is érdekel?
Bárki mondhatja, hogy van hite, de az a hit igazi fokmérője, ahogyan felebarátunkkal bánunk…akkor is, ha úgy gondoljuk, nem látják.

A héten tehát forgassuk meg szívünkben azt a gondolatot, hogy mi is a mi szívünk vágya? Mi az, amiért mi az emberek javát szeretnénk szolgálni?
NaTomi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…