Ugrás a fő tartalomra

2016/3/10 - Jézus elnyerte az emberek bizalmát

„De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből​. (Lk 5:15 – ÚRK).
Biztosan volt már olyan, hogy nagyon szeretted volna elnyerni valaki bizalmát, mindent megtettél, hogy a bizalmába fogadjon. Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy a legmesszebb menőkig elkövetek mindent, hogy annak a valakinek ne csupán a szimpátiáját nyerjem el, hanem a bizalmát is. Nagyon sok esetben az embernél a bizalom elnyerése nem jelent annyira sokat, mint amennyire Jézus esetében jelentett. Mi emberek csak időlegesen szoktunk ilyen és ehhez hasonló dolgokba bocsátkozni, de Jézusnál egészen más volt a helyzet.

1. Miért fontos, hogy bizalommal forduljunk egymáshoz? És Jézushoz/Istenhez?

Szoktuk mondani, hogy a bizalom mindennek az alapja, ami valóban így is van. Amikor a Biblia a bizalomról beszél, akkor azt az egyik legerősebb szóval teszi: ’PISTIS’ (Újszövetség). Ez a kifejezés nem csupán a bizalom szavát jelenti, hanem: rábízni, ránehezedni, ráhelyezni, megbízhatóság, stb. Szóval, amikor a Biblia bizalomról beszél, akkor sokkal mélyebb értelemben vett bizalmat fejez ki, mint ahogyan azt mi hétköznapi módon értjük, és értelmezzük.
Hogy Jézusban miért bíztak az emberek, az egészen egyszerű: mert látták, hogy Jézus nem a saját célja elérése érdekében használja őket, hanem azért van velük, mert valóban szereti őket, és segíteni akar nekik, miközben Isten igazságát közvetíti számukra, és a megváltás munkáját végzi értük.

Mielőtt elvárnánk, hogy mások bízzanak bennünk, először nekünk kell igazán Istenbe vetnünk a bizalmunkat, hogy aztán megváltást nyerjünk tőle, amit majd közvetíthetünk embertársaink felé.

2. Hogyan nyerhetjük el Jézushoz hasonlóan mi is az emberek bizalmat?

Ez egy nagyon kényes kérdés, olyannyira kényes, hogy ez sajnos még családokon belül is nagyon nehezen, vagy pedig egyáltalán nem megy. Miért? Mert valaki bizalmának az elnyerése nem egy az emberrel vele született tulajdonság, éppen úgy, mint a szeretet. Egyesek azt gondolhatnák, hogy Jézusnak nem voltak küzdelmei, nehézségei, szenvedései, tehát neki könnyebb volt bizalmat ébreszteni másokban. A Biblia viszont mást mond:
„Ki [Jézus] az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsidok. 5:7 – ÚRK)
Jézusnak is küzdelmeken és szenvedéseken át kellett megtanulnia többek között a bizalom elnyerésének titkát is. Mindennek a kulcsa az Atyával való kapcsolata volt, valamint az írás kutatása. Jézus nem egyszer hívja fel a figyelmet az írások (Biblia) kutatására. Mivel Jézus és az Atya között mély, bizalmi kapcsolat volt, megláthatta, hogy mi az emberek valódi szükséglete, és így valóban azt tudta nyújtani, ami szükséges segítség volt számukra. Amikor a Biblia arról beszél, hogy az emberek úgy nyilatkoznak Jézusról, hogy: „úgy beszél, mint akinek hatalma van”, valójában csak azt említik meg, hogy Jézus az életével prédikál, mert minden amit mond, azt a saját élete bizonyítja.

3. Melyik réteg bizalmát nyerte el Jézus? Miért?
„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” (Luk. 15:1­2 – ÚRK)
A Biblia rengeteg helyen beszél arról, hogy Jézust tömegek kísérték az útján. Nem egyszer számol be arról, hogy még az ellenséges farizeusok és írástudók közül is lettek követői. Nagyon érdekes ezt olvasni Jézusról, hiszen például a farizeusok ellenségéül szegődtek, ő mégis szeretettel és bizalommal fordult hozzájuk, amíg csak lehetett.

Mi ebből a tanulság?

Magamnak úgy tudtam ezt megfogalmazni, hogy bár nagyon nehéz, sőt emberi módon lehetetlen, de amennyire csak rajtunk múlik, mindenkivel békességben kell élnünk, pont úgy, ahogyan Jézus is tette. Amennyiben őt szeretnénk követni, akkor nekünk sem csupán üres szavakat kell hangoztatnunk, hanem az életünkkel kell bizonyságot tenni arról, hogy valóban Isten az, akivel mi szoros és élő kapcsolatot ápolunk. Így könnyebben megláthatjuk, akár erőlködés nélkül is, hogy hol, és mit, de főleg hogyan tudunk segíteni, és bizalmat ébreszteni az emberekben. Jézus is ezt tette.

Hogy miért? Mert a szeretete sokkal nagyobb volt, mint a saját igazságérzete.


Jerry

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…