2016/3/9 - Szolgálatával Jézus azt adta, amire szükség volt

Azt add, amire szükség van!

Gondolkodjatok azon, mik az emberek legfontosabb szükségletei. Gyorsan szedjétek össze és írjatok egy listát belőle, mielőtt a tanulmány átvételét elkezdenétek.

Jézus földi élete során rengeteg beteget meggyógyított. Ahogy járt-kelt az emberek között, úgy tűnik a történetekből, mindig pontosan tudta, kinek mire van szüksége. Sokszor előre válaszolt a ki nem mondott kérdésekre, teljesítette a titkos szükségleteket.
  • Gondolkodtatok már azon, honnan tudhatta ezeket ilyen pontosan? Valami szuperképessége volt? Honnan jött ez a tudás?

Ugyanakkor van néhány olyan eset, amikor lejegyzi a Biblia, hogy mielőtt meggyógyított volna egy beteget, megkérdezte, mire van szüksége, mit szeretne. Egy ilyen történet a Bartimeusé is. Olvassuk el a történetet és vizsgáljuk meg néhány szempontból. Márk 10:46-52
Képzeljük el a helyzetet. Jézust hatalmas tömeg veszi körül, akik folyamatosan látni és hallani akarják, isszák a szavait. Ahogy halad Jézus és körülötte nyüzsög a tömeg, az út mellett ül egy szerencsétlen vak ember, aki ott szokott koldulni. Piszkos, rossz ránézni, ráadásul folyamatosan Jézus után kiabál. Akármennyire csitítják, annál jobban ordít. Jézus nem ment oda hozzá, talán egy darabig hagyta, hogy Bartimeus könyörögjön, majd magához szólította. Mivel Jézus kérése volt, az emberek kénytelenek voltak odavinni hozzá. Mindenki ismerte őt, tudták, hogy ott szokott ülni a porban, de amíg Jézus magához nem szólította, el akarták némítani. Úgy gondolhatták, hogy egy ilyen szerencsétlen, vak ember nem is lehet méltó arra, hogy Jézus felfigyeljen rá. Jézus pedig megkérdezni: mit szeretnél, mit tegyek veled?
  • Hogy lehet, hogy Jézus megkérdezte Bartimeustól, mit szeretne? Nem lehetett számára egyértelmű, hogy ez a vak ember látni akar?
  • Hogyan élhették meg a jelen lévők, Jézus tanítványai és az őket kísérő tömeg ezt a jelenetet? 

Most egy pillanatra váltsunk nézőpontot és képzeljük magunkat Bartimeus helyébe. Nem lát semmit, csak hallja a tömeg morajlását, és reménykedik, hogy az az ember halad el mellette az úton, akiről már annyi csodát hallott. Érezte, hogy nem sok esélye van Jézussal találkozni, hisz az emberek, akik a Mestert körülveszik, lenézik őt.  Akkoriban úgy tartották – ahogy ma is sokan, tévesen –, hogy ha valakit súlyos betegség ért, az az elkövetett bűnei miatt van. Bartimeus is bizonytalan lehetett. Nem tudott olyan bűnéről, ami miatt ilyen szörnyű büntetést érdemelt volna, hiszen sok embert ismer, akik nála sokkal rosszabb dolgokat követnek el, és makkegészségesek. De mivel annyiszor mondták, már szinte ő is elhitte, hogy Isten haragszik rá, ezért sújtotta vaksággal. De azt mondják, ez a Názáreti a megígért messiás, aki megszabadít a bűnből. És ha akkora bűne van, hátha megkönyörül és megszabadítja, és visszaadja a látását. Bartimeus egy lapra tett fel mindent, ez volt az egyetlen reménye. Nem tudhatta, de reménykedett benne, hogy Jézus nem csak csodatévő, de olyan könyörületes is, hogy szóba áll vele. És mindenki legnagyobb megdöbbenésére Jézus magához hívatta Bartimeust. Ő feltápászkodott és ment a hang irányába. Talán sose volt még ilyen boldog. Elhitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, és a hite gyümölcsöt termett. Jézus megkérdezte tőle: Bartimeus, mit szeretnél? Mit tegyek veled? 
  • Vajon mikor kérdezhetett tőle utoljára bárki bármit is? Vajon mikor hallhatta utoljára: Bartimeus, mit szeretnél? Mit jelenthetett számára ez a kérdés?

Ahogy eddig láthattuk, Jézusnak számos oka lehetett arra, hogy miért kérdezte meg Bartimeust, mielőtt bármit tett volna vele. Ugyanakkor, ha Bartimeus szemszögéből nézzük a történetet, akkor érthetjük meg talán a kérdés lényegét. Jézus odafordult hozzá, figyelmet szentelt neki, érdeklődött iránta.
  • Nézzétek meg a listát, amit a legfontosabb szükségletekről írtatok. Van közöttük olyan, amit ebből a történetből kiolvashattunk?

Biztosan írtátok, hogy nagyon fontos és alapvető szükségletünk, hogy szeressenek minket. A szeretet egyik megnyilvánulása, ha odafigyelnek ránk. Az odafigyelés univerzális jó cselekedet! Mindenkinek szüksége van rá! Olyanokkal szemben is gyakorolhatjuk, akiket egyáltalán nem ismerünk. Ellen White azt írta egyszer, hogy az őszinte érdeklődés olyan hatalmas fegyver, ami a legerősebb védőbástyákat is lebontja, így megnyitja az utat az emberi szívekhez. 
  • Tapasztaltál már olyant, hogy egy nagyon introvertált ismerősöd az őszinte érdeklődésed hatására megnyílt neked és olyan dolgokról beszélgettetek, amit nem gondoltál korábban?
  • Van olyan a környezetedben, aki szerinted kicsit több figyelmet igényelne? 

Az őszinte érdeklődés nem a végállomás. Jézus sem állt meg a kérdésnél, nem vonta meg a vállát és nem ment tovább, hanem teljesítette Bartimeus szíve vágyát. Még ha mi nem is vagyunk képesek ilyen csodálatos gyógyításokra, mégis sokat tehetünk azokért, akik megnyílnak nekünk és elmondják a szükségleteiket.  
  • Milyen az az érdeklődés, amire Te szívesen megnyílsz és beszélgetsz a másikkal?
  • Mi kell ahhoz, hogy valakinek elmondd a szükségleteidet? Mitől lesz egy baráti beszélgetés egyben szolgálat is? 

Kívánom, hogy Te is hasznos eszköz lehess Isten kezében, és biztos vagyok benne, hogy megáldja a szolgálatodat!

Zsuzsi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések