Ugrás a fő tartalomra

2017/2/7 - Szolgáló vezetés

„Egy dolgot biztosan tudok: csakis azok lehetnek igazán boldogok, akik keresik és megtalálják a lehetőséget mások szolgálatára.” (Albert Schweitzer) 
Egyszer egy lelkésszel beszélgettem az elhivatottságról. Próbáltuk megfogalmazni, hogy mi az az elhívás, amit érezhetünk a szolgálatunkban. Valahogy így hangzott: „Nincs annál nagyobb dolog, mint embereket Jézushoz vezetni.”
Ha komolyan vesszük azt, amit hiszünk és Jakab apostol levele alapján nem csak szóban, hanem tettekben, cselekedetekben is valljuk, akkor hamar rájövünk, hogy az e heti gondolatok a mi életünkre is vonatkoznak. Akkor is, ha esetleg nincs az imaházunkban ránk osztva vezetési feladat vagy nem érezzük magunkat vezetőnek. A vezetés lelki ajándék. Meg kell, hogy teremjen bennünk. Ápolni, gondozni kell, de legfőképpen akarni kell. Hiszek abban, hogy Isten mindenkit elhív egy olyan feladatra, ami rá van szabva és Ő tudja a legjobban végezni a közösségében, jól érzi magát benne. Te már megtaláltad a tied? Mi az? Ahhoz, hogy tudjuk milyen feladattal állunk szemben, konkrétan meg kell fogalmazni az elhívásunkat, szolgálatunkat is.

Egy mai modern vezetéselméleti könyv  szerint a sikeres munkavégzés az emberek joga és nem kötelezettsége. Szolgáló vezetőként pedig a mi feladatok ennek biztosítása. Ezt csak akkor tudjuk elvégezni, ha otthonosan mozgunk a feladatban, sajátunknak érezzük ezt. 

Hogyan válik valaki vezetővé? Kit hívunk vezetőnek?

Azt gondolom, hogy egy jó vezetőnek nem kell hangoztatnia, hogy Ő vezető. Tudják róla, elfogadják, mert természetes vezető a közösségben. Olyan ember, akire felnézek, szívesen hallgatok. Hogy miért? Mert első sorban saját érdekemben áll ezt tenni.

De tudja magáról, hogy Ő is vezetve van. Elsősorban Isten által. Teret és lehetőséget ad mindenkinek az adottságai, lelki ajándékai alapján. Tudatában van annak, hogy különbözőek vagyunk, egymásért. Vagy, ahogy Pál ismert hasonlata mondja: 
„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenkén pedig egymásnak tagjai” (Róm 12,4-5 – RÚF)
De mivel kell rendelkeznie egy jó vezetőnek? Gyűjtsük össze a legfontosabb tulajdonságokat!
„Kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint a jó pásztor: viseljetek gondot azokra, akikért felelősek vagytok — de ne kényszerből, hanem önként, mert ez Isten akarata! Olyanok ők, mint Isten nyája. Ne a pénz utáni kívánságtól hajtva végezzétek a munkátokat, hanem készségesen! Ne zsarnokoskodjatok a rátok bízottakon, hanem mutassatok nekik példát! Amikor majd Jézus, a Főpásztor megjelenik, dicsőséges koszorút kaptok, amely soha nem veszti el a szépségét.” (1Péter 5:2-4 – EFO)
Egy szolgáló vezető legfőképpen szereti, akikkel együtt dolgozik és ezért viszont szeretik őt. Tanácsol, egyesít, bevon, elismer, beismer, alázatos, szelíd. De nézzünk meg 4 pontot külön: 
  • Odaszentelődés Istennek: Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy csak azt tudjuk továbbadni, amivel mi is rendelkezünk. A keresztény élet egyik jellemzője, hogy nem mersz jobban irányítani, mint ahogyan téged irányítanak. Emberségünk alapvető kapcsolata az, hogy elmélyült viszonyban legyek Istenemmel és saját magammal. Csak ez után tudok a környezetemmel és a másik emberrel is szóba állni. Isten vezetésének a tapasztalata teljesen meglepő fordulattal jelenik meg az életünkben. Minél jobban megy, minél jobban hasonlítunk Jézus jellemére, annál kevésbé leszünk tudatában. Különben a büszkeség a kegyesség állarcaként hat.
  • Legyél jó példakép: nem csak azért vagyunk ezen a világon elvégezzünk valami szolgálatot vagy elmondjuk mindenkinek, hogyan kell csinálni. Amit hiszünk, megvalljuk. Tettekben. Ahogy egy kedvenc mondásom tartja: „Hirdesd Isten igéjét! És ha kell, használj szavakat is!” E példamutatás legyen igaz a munkánkban, családi életünkben, erkölcsünkben. De legfőképpen őszinteségünkben!
  • Alázat, türelem: Szerinted ma hogyan kell értelmezni az alázatot? Mi a helyes formája? Péter levelében egy egyszerű tanácsot találunk: „Ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon” (1Pt 5,3 – RÚF). A római százados szavaival élve egy szolgáló vezető tudja és mindig szem előtt tartja, hogy „hatalmasság alá rendelt személy vagyok” és ezen a szemüvegen keresztül végzem feladatom. 
  • Szelídség: Mi a különbség a szelídség és a gyávaság között? Ha láttad esetleg a Fegyvertelen katona című filmet, talán emlékszel a jelenetre a kiképző táborban, amikor Desmondot piszkálja egy katonatársa, hogy védje meg magát, üsse meg. De nem teszi, amiért gyávának bélyegzi. Hogyan kell szerinted kiállni az elveink mellett úgy, hogy nem visszaütsz? 

Ne gondold, hogy ha nincs szigorúan vett vezetési feladatod a gyülekezetben, vagy az életedben, akkor neked most nem szól ez a tanulmány! Olvasd el, mit ír Péter a továbbiakban: 1Péter 5:5-11

Mi közük van az itt leírtaknak  a vezetéshez?
Honnan tudjuk, hogy ez nem csak a lelkészeknek, presbitereknek és misszióvezetőknek szól?
Milyen értelemben vagyunk mindannyian vezetők? (1Pt. 2:4-10)

Sokszor úgy szoktuk egymást vigasztalni, amikor nem mennek könnyen a dolgok, hogy „valamit jól csinálunk, mert a Sátán nagyon igyekszik”. Ilyen feladatokat soha nem is lesz könnyű végezni. A Biblia egy nagyon szemléletes példával ordító oroszlánhoz hasonlítja azt, aki a munkádat támadni fogja. Láttál már oroszlánt vadászni? Titokban lesik ki prédájukat. A támadás előtti utolsó pillanatig rejtőzködnek. Nem észlelhetjük a veszélyt, csakis akkor, ha óvatosan, alázattal és figyelmesen szemlélődünk.

Mi is akkor a szolgáló vezetés? Ez mások önzetlen szolgálását jelenti, miközben olyan befolyást gyakorlunk rájuk, hogy Krisztus-irányultságú, céltudatos irányba fejlődjenek. Ezt kívánom nektek. 

NaTomi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…