„Egy dolgot biztosan tudok: csakis azok lehetnek igazán boldogok, akik keresik és megtalálják a lehetőséget mások szolgálatára.” (Albert Schweitzer)
Egyszer egy lelkésszel beszélgettem az elhivatottságról. Próbáltuk megfogalmazni, hogy mi az az elhívás, amit érezhetünk a szolgálatunkban. Valahogy így hangzott: „Nincs annál nagyobb dolog, mint embereket Jézushoz vezetni.”
Ha komolyan vesszük azt, amit hiszünk és Jakab apostol levele alapján nem csak szóban, hanem tettekben, cselekedetekben is valljuk, akkor hamar rájövünk, hogy az e heti gondolatok a mi életünkre is vonatkoznak. Akkor is, ha esetleg nincs az imaházunkban ránk osztva vezetési feladat vagy nem érezzük magunkat vezetőnek. A vezetés lelki ajándék. Meg kell, hogy teremjen bennünk. Ápolni, gondozni kell, de legfőképpen akarni kell. Hiszek abban, hogy Isten mindenkit elhív egy olyan feladatra, ami rá van szabva és Ő tudja a legjobban végezni a közösségében, jól érzi magát benne. Te már megtaláltad a tied? Mi az? Ahhoz, hogy tudjuk milyen feladattal állunk szemben, konkrétan meg kell fogalmazni az elhívásunkat, szolgálatunkat is.
Egy mai modern vezetéselméleti könyv szerint a sikeres munkavégzés az emberek joga és nem kötelezettsége. Szolgáló vezetőként pedig a mi feladatok ennek biztosítása. Ezt csak akkor tudjuk elvégezni, ha otthonosan mozgunk a feladatban, sajátunknak érezzük ezt.
Hogyan válik valaki vezetővé? Kit hívunk vezetőnek?
Azt gondolom, hogy egy jó vezetőnek nem kell hangoztatnia, hogy Ő vezető. Tudják róla, elfogadják, mert természetes vezető a közösségben. Olyan ember, akire felnézek, szívesen hallgatok. Hogy miért? Mert első sorban saját érdekemben áll ezt tenni.
De tudja magáról, hogy Ő is vezetve van. Elsősorban Isten által. Teret és lehetőséget ad mindenkinek az adottságai, lelki ajándékai alapján. Tudatában van annak, hogy különbözőek vagyunk, egymásért. Vagy, ahogy Pál ismert hasonlata mondja:
„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenkén pedig egymásnak tagjai” (Róm 12,4-5 – RÚF)
De mivel kell rendelkeznie egy jó vezetőnek? Gyűjtsük össze a legfontosabb tulajdonságokat!
„Kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint a jó pásztor: viseljetek gondot azokra, akikért felelősek vagytok — de ne kényszerből, hanem önként, mert ez Isten akarata! Olyanok ők, mint Isten nyája. Ne a pénz utáni kívánságtól hajtva végezzétek a munkátokat, hanem készségesen! Ne zsarnokoskodjatok a rátok bízottakon, hanem mutassatok nekik példát! Amikor majd Jézus, a Főpásztor megjelenik, dicsőséges koszorút kaptok, amely soha nem veszti el a szépségét.” (1Péter 5:2-4 – EFO)
Egy szolgáló vezető legfőképpen szereti, akikkel együtt dolgozik és ezért viszont szeretik őt. Tanácsol, egyesít, bevon, elismer, beismer, alázatos, szelíd. De nézzünk meg 4 pontot külön:
- Odaszentelődés Istennek: Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy csak azt tudjuk továbbadni, amivel mi is rendelkezünk. A keresztény élet egyik jellemzője, hogy nem mersz jobban irányítani, mint ahogyan téged irányítanak. Emberségünk alapvető kapcsolata az, hogy elmélyült viszonyban legyek Istenemmel és saját magammal. Csak ez után tudok a környezetemmel és a másik emberrel is szóba állni. Isten vezetésének a tapasztalata teljesen meglepő fordulattal jelenik meg az életünkben. Minél jobban megy, minél jobban hasonlítunk Jézus jellemére, annál kevésbé leszünk tudatában. Különben a büszkeség a kegyesség állarcaként hat.
- Legyél jó példakép: nem csak azért vagyunk ezen a világon elvégezzünk valami szolgálatot vagy elmondjuk mindenkinek, hogyan kell csinálni. Amit hiszünk, megvalljuk. Tettekben. Ahogy egy kedvenc mondásom tartja: „Hirdesd Isten igéjét! És ha kell, használj szavakat is!” E példamutatás legyen igaz a munkánkban, családi életünkben, erkölcsünkben. De legfőképpen őszinteségünkben!
- Alázat, türelem: Szerinted ma hogyan kell értelmezni az alázatot? Mi a helyes formája? Péter levelében egy egyszerű tanácsot találunk: „Ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon” (1Pt 5,3 – RÚF). A római százados szavaival élve egy szolgáló vezető tudja és mindig szem előtt tartja, hogy „hatalmasság alá rendelt személy vagyok” és ezen a szemüvegen keresztül végzem feladatom.
- Szelídség: Mi a különbség a szelídség és a gyávaság között? Ha láttad esetleg a Fegyvertelen katona című filmet, talán emlékszel a jelenetre a kiképző táborban, amikor Desmondot piszkálja egy katonatársa, hogy védje meg magát, üsse meg. De nem teszi, amiért gyávának bélyegzi. Hogyan kell szerinted kiállni az elveink mellett úgy, hogy nem visszaütsz?
Ne gondold, hogy ha nincs szigorúan vett vezetési feladatod a gyülekezetben, vagy az életedben, akkor neked most nem szól ez a tanulmány! Olvasd el, mit ír Péter a továbbiakban: 1Péter 5:5-11.
Mi közük van az itt leírtaknak a vezetéshez?
Honnan tudjuk, hogy ez nem csak a lelkészeknek, presbitereknek és misszióvezetőknek szól?
Milyen értelemben vagyunk mindannyian vezetők? (1Pt. 2:4-10)
Sokszor úgy szoktuk egymást vigasztalni, amikor nem mennek könnyen a dolgok, hogy „valamit jól csinálunk, mert a Sátán nagyon igyekszik”. Ilyen feladatokat soha nem is lesz könnyű végezni. A Biblia egy nagyon szemléletes példával ordító oroszlánhoz hasonlítja azt, aki a munkádat támadni fogja. Láttál már oroszlánt vadászni? Titokban lesik ki prédájukat. A támadás előtti utolsó pillanatig rejtőzködnek. Nem észlelhetjük a veszélyt, csakis akkor, ha óvatosan, alázattal és figyelmesen szemlélődünk.
Mi is akkor a szolgáló vezetés? Ez mások önzetlen szolgálását jelenti, miközben olyan befolyást gyakorlunk rájuk, hogy Krisztus-irányultságú, céltudatos irányba fejlődjenek. Ezt kívánom nektek.
NaTomi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése