Ugrás a fő tartalomra

2017/2/8 - Jézus Péter írásaiban

„Az emberek lenézték őt, még barátai is elhagyták. Tudta, mi a fájdalom, és hogy mit jelent a betegség, de mi arcunkat eltakartuk, hogy ne is lássuk. Nem törődtünk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:3-5 – EFO)
„Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk. Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből.” (1Péter 2:24 – EFO)
 Jézus az érthetetlen Isten. Egyszerűen mindig meg tud lepni. Péter is így volt vele. Tapasztalt ember volt, ismerte a világot, amiben élt. Tudta, hogy csak a kemény munkával lehet elérni valamit és ő nem volt tétlen. Ismerte a világ törvényszerűségeit, a halak mozgását, a szél irányát és mindig tudta, mit kell tenni. Erre jön Jézus és már az első perctől kezdve megingat mindnet, amiben olyan biztos volt. Na jó, ezek csodák és még szép, hogy természetellenesek. De mi van Jézussal? Amikor már azt hinné, hogy tudja kicsoda, mindig rácáfol az elképzeléseire. Ő a Felkent, a Messiás! Akkor miért nem akar király lenni? Ő a Mester! Akkor miért mossa meg a lábam a szolgák helyett? Mindenható, csodatevő, akkor miért hagyja, hogy elfogják és megöljék? 
A pogány istennek bezzeg sokkal egyszerűbbek. Van XY isten, aki haragszik vagy csak birtokába van valaminek ami nekünk is jól jönne. Hozunk neki áldozatot, ő megenyhül és nem pusztít el minket vagy odaadja, ami nekünk kell: eső, hadi szerencse, miegymás. Egyszerű, mint egy faék. De Jézus egészen más.

Nem tudom, hogy mi jut eszedbe, ha meghallod azt, hogy engesztelő áldozat. Ha az előbbi egyszeri pogány istenséget vesszük, akkor a képlet egyszerű. Adok és kapok valamit. De mi van a Biblia Istenével? A Szentháromsággal? Az Atya elküldi a Fiát meghalni, mert haragszik az emberiségre? Hagyja, hogy az emberek megkínozzák és megöljék, mert akkor mindezek után könnyebben meg tud bocsátani? Hát, ha belegondolsz, ennek semmi értelme! De akkor mire az engesztelés?

Képzeld el, hogy egy fronton harcoló újonc vagy és ez az első napod. Ha láttad a Fegyvertelen katonát, akkor ez könnyen fog menni. Ott állsz a golyózáporban, a robbanások és a halálsikolyok kellős közepén. Rettenetesen félsz és az őrmestered üvölti rád a parancsokat. Nagy nehezen, remegve előhúzol egy gránátot, kibiztosítod, de ügyetlen vagy és a lábad elé ejted. A pániktól ledermedsz és csak azt tudod, hogy most meg fogsz halni. Ám ekkor egy ellenséges katona kiválik a gomolygó füstből és teljes erejéből feléd rohan. Nem törődik a géppuskatűzzel, csak téged néz és az elejtett gránátodat. Egy évezrednek tűnik a másodperc, de odaér hozzád. Ráveti magát a gránátra, hogy megvédjen téged és az életletét adja azért, hogy te túléld.  És ha már nem vagy elfoglalva azzal, hogy éppen ne halj meg, valószínűleg az első gondolatod az lesz, hogy „ezt meg miért csinálta”?! 
Amikor Péter engesztelő áldozatként mutatja be Jézust, aki Isten, aki Szabadító, valami hasonlóra gondol. Számunkra Ő teljesen érthetetlen, kiszámíthatatlan, meglepő, követhetetlen és megdöbbentő! De mindezt azért érezzük, mert ki akarunk engesztelni egy haragvó Istent és nem vesszük észre, hogy minket kell kiengesztelni! Mert mi haragszunk Istenre! Rendben, cáfolj meg, ha még soha sem fordult meg a fejedben, hogy Isten miért ilyen gyengének/naivnak/pancsernek stb. teremtett? Vagy mondjuk miért nem egy kontinenssel nyugatabbra egy jómódú családba? Hogy miért nem véd meg, vagy tesz valami csodát, amikor aztán tényleg komoly bajban vagy? Ha nem Istent okolnánk mindenért, akkor a káromkodásaink úgy kezdődnének, hogy „a sátán…(sípszó)…”. És mégis mi Isten válasza a dühünkre, a félelmünkre, a haragunkra vagy éppen a közönyünkre? Az engesztelés… hogy ráveti magát arra a gránátra, amit neki szántál, de téged pusztítana el. Hogy meglepődj és végre feltedd a kérdést, hogy „ezt miért csináltad?”. Hogy megmutassa, hogy Ő egészen más, mint amit addig gondoltál róla és végre békét köss vele.

Péter megismerte ezt a kiismerhetetlen Jézust és biztosít arról, hogy ha félreteszel minden előítéletet, amit gondoltál addig Róla, akkor nem csak meg fog lepni, de valódi békére találsz Vele, ami túlmutat mindenen, amit addig ismertél.

Kérdések:
  • Te milyennek látod Jézust?
  • Mit gondolsz, miért ennyire kiismerhetetlen számunkra? Mitől tűnik bonyolultnak a személyisége?
  • Miért olyan fontos neki, hogy minket (akik tulajdonképpen az ellenséges oldalon harcolunk, de minimum hatalmas öngólokat rúgunk) megmentsen?
  • Szerinted miért vagyunk hajlamosak Istent hibáztatni az életünk nehézségeiért?
  • Mit gondolsz, hogyan lehet Jézust jobban megismerni?


Jácint

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…