Ha tudnád, hogy hamarosan meghalsz, te kinek írnál levelet? A családodnak? A barátaidnak? És mit írnál nekik? Péter nagyon is valóságosan szembesült ezzel a problémával. Második levelében azokat a dolgokat gyűjti össze, amelyeket mindenképpen tudatosítani akar a címzettekben, még a halála előtt.
Most a 2Péter 1:1-15-ig tartó részt vizsgáljuk meg alaposabban.
Mi lehet a levél témája a bevezetője alapján?
Mi a legnagyobb veszély a világban? Érinti ez a keresztényeket?
Azt hiszem, ennek a résznek az alaposabb megértéséhez sokat segít, amit Pál a Filippi 3:1-10-ben ír. Keresztényként gyakran gondoljuk azt, hogy különbek vagyunk a „világiaknál”. Pedig elég egyértelmű, hogy tulajdonságaink és hajlamaink alapján teljesen ugyanolyanok vagyunk. Az egyetlen dolog, ami megkülönböztet minket, az a Jézussal való különleges kapcsolatunk, de az pedig nem egy kisajátítható dolog. Szóval az, amiben különbek vagyunk, az tényleg különlegessé tesz minket, de semmiképpen nem magasabb rendűvé vagy jobbá másoknál. A Jézussal való különleges kapcsolatunk nem tökéletessé tesz minket, hanem kereszténnyé, Krisztust követővé. Minél közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal, annál kevésbé fog fontosnak tűnni bármi más, annál inkább hozzá szeretnénk hasonlítani, annál inkább közeledünk Krisztus tökéletességéhez (nem a sajátunkhoz).
Hasonlítsd össze azokkal, amiket a Galata 2:22-23-ban találsz!
Miért olyan fontos, hogy ezek megjelenjenek az életünkben?
Ahogy egyre jobban megismerjük Jézust, ahogy egyre közelebb kerülünk hozzá és elkezdünk egyre inkább rá hasonlítani, olyan gyümölcsök jelennek meg az élerünkben, ami felkelti a körülöttünk élők figyelmét is. Ezek azok, amik vonzóvá teszik bárki számára Krisztus követését. Nem mindig nagy igazságokra vagy ijesztő próféciákra van szükségük az embereknek. Sokkal vonzóbbnak tartják azokat a hiteles keresztényeket, akiknek kiegyensúlyozott és boldog életük van, akiket boldoggá tesz a Jézussal való kapcsolatuk.
Mi a „gyógyszer” erre az állapotra?
Tudjuk azt, hogy amit nézünk, amire figyelünk, az meg fog változtatni minket. Nem lehet őszinte kereszténynek lenni változás nélkül, az teljesen értelmetlen lenne. Krisztust követő csak akkor lehetsz, ha Krisztust nézed. Követni csak úgy lehet valakit, ha rá figyelünk. A motiváció kulcsát is leírja: egyrészt a hála, másrészt a vágy, hogy Jézussal legyünk. Bármilyen furcsa, szerintem Péter nem a jutalomra hajtott, ő tényleg csak arra vágyott, hogy a barátjával találkozzon, és együtt legyenek megint. Tisztán emlékezett arra az alkalomra (tulajdonképpen mindkettőre), amikor Jézus elhívta őt a szolgálatra. Kiválasztott lett, és meggyőződése, hogy nem csak ő, hanem mi is azok vagyunk.
Miért tartja ennyire fontosnak, hogy a többi keresztény is a lehető legtöbbet hozza ki a Jézussal való kapcsolatából?
Elsőre talán még fura is egy kicsit, hogy miért nem a családjának, a gyerekeinek, vagy a legjobb barátjának ír levelet? Jó, biztos írt nekik is, de miért érezhette olyan fontosnak, hogy írjon egyet a keresztények nagy családjának is? Az első tanulmányban láttuk, hogy Péter mindent Jézus követésére tett fel. Tényleg a barátjának tekintette Jézust, és hitte azt, hogy ami az életében jó dolog történt, azt neki köszönheti. Jézus halála után ezt akarta megosztani minél több emberrel. Nem fél a haláltól, sőt, szerintem az Apostolok számára tényleg örömteli gondolatot jelentett, hogy mikor legközelebb kinyitják a szemüket, az a barátjuk mosolyog rájuk, aki a legkedvesebb volt nekik.
Péter, és mindenki, aki őszintén keresztény, el sem tud képzelni nagyobb örömet és fontosabb dolgot annál, hogy másoknak is lehetőséget adjon arra az örömteli életre, ami neki van, mióta Krisztust követi. Légy az, akinek mondod magad! Kereszténynek mondod magad? Legyél Krisztus követője. Nézz rá, és megváltozik az életed!
Most a 2Péter 1:1-15-ig tartó részt vizsgáljuk meg alaposabban.
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, üdvözletét küldi mindazoknak, akik velünk együtt ugyanazt a drága hitet kapták Istenünk és Üdvözítőnk, az igazságos Jézus Krisztus által. Mind több és több kegyelem és békesség töltsön be titeket azáltal, hogy Istent és Urunkat, Jézust, személyesen és egyre mélyebben megismeritek.” (1-2)Kiknek ír Péter?
Mi lehet a levél témája a bevezetője alapján?
Oké, a levél tehát minden kereszténynek szól. Ezt elég könnyű kiolvasni belőle. Na de kik azok a keresztények, és mi az a hit, amit Jézus által kaptak? Keresztény az, aki Krisztust követi, és ebből következik az a hit is, amit tőle (mármint Jézustól) kapott: új élete lehet, ami minden tekintetben felül fogja múlni az előzőt. Elárulom már előre: az egész most tanulmányozott szakasz arról fog szólni, hogy kik is azok, akik igazán kereszténynek tekinthetők.
„Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket. Egyúttal igen nagy és értékes ígéreteket is adott nekünk, amelyek megragadása által kimenekülhetünk a jelen világ romlottságából, és részesülhetünk az isteni természetben. A világ romlottságának gyökere pedig az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul.” (3-4)Milyen előnyei vannak Krisztus követőinek? Ez azt jelenti, hogy ők különbek a többieknél?
Mi a legnagyobb veszély a világban? Érinti ez a keresztényeket?
Azt hiszem, ennek a résznek az alaposabb megértéséhez sokat segít, amit Pál a Filippi 3:1-10-ben ír. Keresztényként gyakran gondoljuk azt, hogy különbek vagyunk a „világiaknál”. Pedig elég egyértelmű, hogy tulajdonságaink és hajlamaink alapján teljesen ugyanolyanok vagyunk. Az egyetlen dolog, ami megkülönböztet minket, az a Jézussal való különleges kapcsolatunk, de az pedig nem egy kisajátítható dolog. Szóval az, amiben különbek vagyunk, az tényleg különlegessé tesz minket, de semmiképpen nem magasabb rendűvé vagy jobbá másoknál. A Jézussal való különleges kapcsolatunk nem tökéletessé tesz minket, hanem kereszténnyé, Krisztust követővé. Minél közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal, annál kevésbé fog fontosnak tűnni bármi más, annál inkább hozzá szeretnénk hasonlítani, annál inkább közeledünk Krisztus tökéletességéhez (nem a sajátunkhoz).
„Ezért hát ti is teljes erővel törekedjetek arra, hogy a hiteteket egészítsétek ki elsőként jósággal és tisztességgel, azután a tisztességet helyes ismeretekkel és tudással, továbbá mértékletességgel, állhatatossággal és türelemmel, majd istenfélő magatartással, s azonfelül a testvéreitek iránti kedvességgel és jóindulattal, végül az isteni szeretettel is. Ha mindezek megvannak, és egyre erősödnek bennetek, akkor Urunk, Jézus Krisztus mélyebb megismerése egyúttal tevékeny és eredményes életre is elvezet majd benneteket, amely jó gyümölcsöket fog teremni.” (5-8)Gyűjtsd össze a gyümölcstermő keresztények tulajdonságait!
Hasonlítsd össze azokkal, amiket a Galata 2:22-23-ban találsz!
Miért olyan fontos, hogy ezek megjelenjenek az életünkben?
Ahogy egyre jobban megismerjük Jézust, ahogy egyre közelebb kerülünk hozzá és elkezdünk egyre inkább rá hasonlítani, olyan gyümölcsök jelennek meg az élerünkben, ami felkelti a körülöttünk élők figyelmét is. Ezek azok, amik vonzóvá teszik bárki számára Krisztus követését. Nem mindig nagy igazságokra vagy ijesztő próféciákra van szükségük az embereknek. Sokkal vonzóbbnak tartják azokat a hiteles keresztényeket, akiknek kiegyensúlyozott és boldog életük van, akiket boldoggá tesz a Jézussal való kapcsolatuk.
„Akiből viszont hiányoznak ezek a tulajdonságok, az szellemileg vak vagy rövidlátó, mert elfelejtette, hogy a régebben elkövetett bűneitől Isten megtisztította. Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha, és nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában.” (9-11)Milyen okai lehetnek, ha egy keresztény nem kezd gyümölcsöt teremni?
Mi a „gyógyszer” erre az állapotra?
Tudjuk azt, hogy amit nézünk, amire figyelünk, az meg fog változtatni minket. Nem lehet őszinte kereszténynek lenni változás nélkül, az teljesen értelmetlen lenne. Krisztust követő csak akkor lehetsz, ha Krisztust nézed. Követni csak úgy lehet valakit, ha rá figyelünk. A motiváció kulcsát is leírja: egyrészt a hála, másrészt a vágy, hogy Jézussal legyünk. Bármilyen furcsa, szerintem Péter nem a jutalomra hajtott, ő tényleg csak arra vágyott, hogy a barátjával találkozzon, és együtt legyenek megint. Tisztán emlékezett arra az alkalomra (tulajdonképpen mindkettőre), amikor Jézus elhívta őt a szolgálatra. Kiválasztott lett, és meggyőződése, hogy nem csak ő, hanem mi is azok vagyunk.
„Ti ugyan jól tudjátok ezeket a dolgokat, és kitartóan ragaszkodtok az igazsághoz, amelyet elfogadtatok, mégis szeretnék segíteni nektek, hogy soha ne feledkezzetek meg ezekről. Hasznosnak tartom, hogy amíg ebben a földi testben élek, emlékeztesselek benneteket. Ugyanis tudom, hogy hamarosan el kell hagynom ezt a világot, amint azt Urunk, Jézus Krisztus kijelentette nekem. Ezért minden igyekezetemmel azon leszek, hogy segítsek nektek emlékezni ezekre, még az elköltözésem után is.” (12-15)Miért írja ezt a levelet a keresztényeknek Péter?
Miért tartja ennyire fontosnak, hogy a többi keresztény is a lehető legtöbbet hozza ki a Jézussal való kapcsolatából?
Elsőre talán még fura is egy kicsit, hogy miért nem a családjának, a gyerekeinek, vagy a legjobb barátjának ír levelet? Jó, biztos írt nekik is, de miért érezhette olyan fontosnak, hogy írjon egyet a keresztények nagy családjának is? Az első tanulmányban láttuk, hogy Péter mindent Jézus követésére tett fel. Tényleg a barátjának tekintette Jézust, és hitte azt, hogy ami az életében jó dolog történt, azt neki köszönheti. Jézus halála után ezt akarta megosztani minél több emberrel. Nem fél a haláltól, sőt, szerintem az Apostolok számára tényleg örömteli gondolatot jelentett, hogy mikor legközelebb kinyitják a szemüket, az a barátjuk mosolyog rájuk, aki a legkedvesebb volt nekik.
Péter, és mindenki, aki őszintén keresztény, el sem tud képzelni nagyobb örömet és fontosabb dolgot annál, hogy másoknak is lehetőséget adjon arra az örömteli életre, ami neki van, mióta Krisztust követi. Légy az, akinek mondod magad! Kereszténynek mondod magad? Legyél Krisztus követője. Nézz rá, és megváltozik az életed!
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése