7. tanulmány, február 11-17.
A legkisebbekért
Amikor Jézus a földön járt, sokat beszélt Isten Királyságáról, de nem úgy, mint ami majd egyszer létrejön, ha minden tökéletes lesz, hanem úgy, mint ami most is létezik. Isten 2000 évvel ezelőtt is ég és föld királya volt, és ma is az. Ha pedig Isten király, akkor királysága most is áll. De milyen is az a királyság, amit Jézus hirdetett?
Olvassátok el Lukács 4:16-19-et, és megtudjátok! Hasonlítsátok össze ezt a szakaszt Ézsaiás 61:1-2 verseivel! Miért pont ezt olvasta fel Jézus? Beszélgessetek arról, hogyan mutatják be ezek a gondolatok Isten királyságát!
Milyen jó lenne egy ilyen társadalomban élni, nem igaz? De jogos lehet az ellenvetés: „Én ma nagyon ritkán találkozom ilyennel! Hol van ilyenkor Isten országa?”
Nagyon jó kérdés. Azoknak, akik Isten Királyságát keresték, Jézus így válaszolt:
„Isten királysága bennetek és közöttetek van.” (Lukács 17:21 EFO)
Ha komolyan vesszük azt, amit az első tanulmányban olvastunk, akkor mi is a királyi család tagjai vagyunk, és ilyen pozíciónkban felelősek vagyunk a polgárok, más emberek jólétéért. Isten ajándékba adott minket egymásnak, és elsősorban ránk bízta azt a felelősséget, hogy megvalósítsuk a Királyság alapelveit. És nem csak az Újszövetségben tette ezt Jézus által, hanem már az Ószövetségben is, a szegényeket védő törvények segítségével.
Gondolkodjatok közösen az alábbi ószövetségi törvényekről: 2Mózes 23:10-11; 3Mózes 23:22; 5Mózes 15:1-11; Ézsaiás 58:6-8! Ma milyen hasonló szabályokat tudnátok hozni másokért a gyülekezetben, vagy ott, ahol éltek?
Miért emeli ki Isten olyan sokszor a szegényeket, elnyomottakat, elesetteket? Talán más nem olyan fontos? Dehogynem! Isten Királyságában mindenki egyformán számít! Pontosan ezért irányítja a figyelmet azokra, akik képtelenek saját magukon segíteni, saját jogaikat érvényesíteni. Ha te kerülsz tehetetlen helyzetbe, Isten téged emel a magasba. De minél önállóbb vagy, minél inkább képes vagy arra, hogy megállj a saját lábadon, és kiállj a jogaidért, annál nagyobb a felelősséged az elesettek iránt.
Kik azok a környezetedben, akiknek segítségre van szükségük? Egy anyagi nehézségekkel küzdő osztálytárs vagy munkatárs? Egy gyermekeit egyedül nevelő szülő? A hajléktalan, akivel rendszeresen találkozol az aluljáróban? Egy súlyosan beteg szomszéd? Egy egyedül élő idős a gyülekezetben? Mit tehetnél értük? Milyen mértékben érzed magad felelősnek irántuk?
Egy sakkjátszmában az egyik fő feladatod az, hogy megvédd a legfontosabb bábud: a királyod. Bizonyos szempontból ez a leggyengébb bábu is. Nem képes sokat mozogni, és nagyon könnyű sarokba szorítani. Isten Királyságában nem az uralkodó vagy a vezető van ilyen pozícióban, hanem az a réteg, akit Jézus csak úgy nevez, hogy „a legkisebbek.” Azok, akiket meg kell védenünk, akik mellett ki kell állnunk, mert Jézus is ezt teszi.
Sőt, ennél többet is tesz. Figyeljük csak meg azt a példázatát, amelyben két csoportra osztja Királyságának képviselőit (ezek vagyunk mi): jobbra a „juhokat,” balra a „kecskéket.”
„Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek, Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta!«” (Máté 25:34 – EFO)
“Úgy érzem, tartozom nektek, mert amikor éhes voltam, főztetek rám. Amikor szomjas voltam, töltöttetek nekem egy italt. Amikor egyedül ültem a sarokban, befogadtatok a körötökbe. Amikor nem volt megfelelő ruhám, feltúrtátok értem a ruhásszekrényt. Amikor beteg voltam, ápoltatok. Amikor a cellámban raboskodtam, lenyeltétek büszkeségeteket, és eljöttetek meglátogatni.” (35-36. vers, The Street Bible alapján)
A másik csapatról ennek az ellenkezőjét mondja: ezeket soha nem tettétek meg értem!
„»Na várjunk csak!« – ellenkeznek a ’kecskék’. »Veled megtennénk mindezt! Ha valaki olyan, mint Te, azzal figyelmesek, érzékenyek, befogadóak, nagylelkűek és gondoskodóak volnánk.« Jézus pedig ezt mondja nekik: »A legeslegkisebbek pontosan olyanok, mint én! Ha értük nem tettétek meg, értem sem tettétek meg.«” (44-45. vers, The Street Bible alapján)
Jézus nem csak kiáll a legkisebbekért, hanem azonosítja is magát velük. Istenként nem jelentett gondot számára, hogy „Az Univerzum Leghatalmasabb Uralkodója” címet félredobva olyan ember legyen, akit alacsony származása miatt elítélnek, nincs sok bevétele, és egyáltalán nincs hol laknia; hogy olyan ember legyen, akit a többség elutasít, mert más. A legkisebbek között ugyanis nem csak olyanok vannak, akiknek fizikai támogatásra van szükségük. Sokan egyszerűen csak másképp élnek, másképp gondolkodnak, mint az elfogadott. Isten Királysága, és a mi felelősségünk arról is szól, hogy őket hogyan támogatjuk.
Talán könnyebb megérteni, mit is jelent ez, ha elolvassuk a példázat mai feldolgozását, néhány lelkész átiratában:
Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert menekült voltam és befogadtatok; pedagógus voltam és kiálltatok mellettem; lelkészgyakornok voltam és mellém álltatok; az azonos nemű párommal jöttem a gyülekezetbe és helyet adtatok az első sorban; megittam havonta egy sört és megkereszteltetek; kiégtem, elfáradtam, zuhanok és magatokhoz öleltetek; gyerekként végigkiabáltam az istentiszteletet és áldottátok az Urat, hogy én is ott vagyok; idős demens voltam de huszadszorra is meghallgattatok; fogyatékos voltam és elvittetek nyaralni; női lelkész voltam és felszenteltetek; katolikus voltam és úrvacsorát adtatok nekem. Más voltam és elfogadtatok. (Máté 25,31-36 feldolgozás)
Te mit tudnál tenni ezekért a személyekért? Hogyan bővítenéd a listát?
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése