Ugrás a fő tartalomra

2023/02/08 – A szombat és a vég (május 13 – május 19)


 


8. A szombat és a vég

„Ekkor ismét láttam: magasan az égen egy angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a Föld lakóinak – minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Erős hangon ezt kiáltotta: »Istent tiszteljétek és féljétek! Őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!«” (Jelenések 14:6-7)
Biztos vagyok benne, hogy sokunknak volt (vagy esetleg van?) olyan hosszabb-rövidebb időszaka, amikor sem a szombat, sem a vég nem képviselt semmilyen pozitív értéket, sokkal inkább szorongást és terhet jelentett. Mindeközben körülöttünk beszéltek „a szombat öröméről/nyugalmáról” (még sosem ültek végig egyetlen vontatott maratoni prédikációt sem?), vagy láthattunk izgalomtól csillogó szemű embereket beszélni a végidő nyomorúságairól (kissé mazochista dolog, nem?). Az, hogy most itt vagy, és olvasod ezt, nem kis dolog ezek után!
Elemezzük a bibliaszöveget a következő kérdések segítségével!
Mit jelent az angyal szó? Kit vagy mit jelképezhet? (Olvasd el a Máté 28:18-20-at!)
Milyen idegen szót szoktunk használni az örömhír kifejezés helyett? Milyen üzenet lehet ez az örömhír? (Olvasd el az Efézus 3:2-10-et!)
Milyen három felszólítást tartalmaz az üzenet? Ki vagy mi az üzenet középpontja?
Első pillantásra furcsa, hogy hol is van ezekben a kiáltásokban az örömhír. Jó, talán még másodikra, vagy harmadikra is. Mégis, amikor János leírja, amit a látomásban látott, nem egy rettenetes és ijesztő üzenetről beszél, hanem örömhírről. Most akkor vagy Jánosnak vannak furcsa fogalmai a jó hírekről, vagy pedig mi értelmezzük félre ezeket a pontokat… Vegyük őket sorra!
Istenfélelem
„Ne féljetek az emberektől, mert ők csak a testeteket képesek megölni, a lelketeket nem! Istent tiszteljétek és féljétek, aki mind a testet, mind a lelket el tudja pusztítani a gyehennában! Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér, mégsem pusztulhat el közülük egy sem Mennyei Atyátok tudta nélkül! Ő még a hajszálaitokat is számon tartja, tehát ne féljetek: ti sok-sok verébnél értékesebbek vagytok!” (Máté 10:28-31)
Furcsa ellentmondásban áll egymással, hogy míg gyakran kapunk felszólítást a Bibliában arra, hogy féljük Istent, addig az evangéliumokban Jézus többször is nyugtatja úgy a tanítványokat, hogy „én vagyok, ne féljetek!”.
Te gondolkodtál már, hogy mi lehet a különbség az istenfélelem és az Istentől való félelem között? Meg tudod fogalmazni, hogy mire jutottál?
Isten nem akarja, hogy féljünk tőle, de azt igen, hogy vegyük komolyan, amit mond. Tudod, én tanárként dolgozom, és valahol nagyon meg tudom érteni Istent ebben. Szeretem, ha jó hangulatban telnek az óráim, szeretem a diákjaimat, és szeretném, ha valamit át tudnék adni nekik abból, amit én tudok, hogy ők is láthassák/érthessék azokat a fantasztikus dolgokat, amiket én is. De ha ők a jó hangulatú órát úgy értelmezik, hogy azt csinálnak, amit akarnak, nem figyelnek és nem tanulnak, annak következményei lesznek. Nem akarom, hogy féljenek tőlem, de azt nagyon is, hogy vegyenek engem komolyan. És ehhez néha szigorúnak kell lennem, következetesen tartanom kell magam a büntetéshez, hiába sajnálom nagyon az elveszett jó hangulatot.
Hogyan tudod komolyan venni Istent? Mik ennek a jelei? Honnan tudhatod azt, ha éppen nem veszed őt komolyan?
Az ítélet
„Mert felállt Isten, hogy ítéljen, s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat.” (Zsoltárok 76:9)
C. S. Lewis, a Narnia krónikáinak szerzője A zsoltárokról című szövegében azt fejtegeti, hogy mi lehet az oka annak, hogy a zsoltárírók az ítélet napját általános örömünnepként mutatják be (olvasd csak el a 67. vagy a 96. zsoltárt!). Ennek okaként a különböző nézőpontot emeli ki: „A különbség abban áll, hogy a keresztény úgy képzeli el az ítéletet, mint egy bűnügyi tárgyalást, ahol ő ül a vádlottak padján, a zsidó pedig mint egy polgári peres ügyet, ahol ő a felperes.”
Próbálj utánajárni egy kicsit az igazságszolgáltatás rendszerének! Mi a különbség a két helyzet között?
Olvasd el a 2Péter 3:12-14-et! Melyik gondolkodáshoz áll közelebb ez a kép?
Mit gondolsz, van okunk félni az ítélettől? Olvasd el a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetét (de legalább az első pár verset)!
A teremtés
„Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult az alkotástól. Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.” (1Mózes 2:2-3)
Ma olyan korában élünk, amikor mindenre tudományos módszerekkel meghatározható választ keresünk. A Biblia azonban nem ebben a korban íródott, és sok olyan területet érint, ami a tudomány számára megközelíthetetlen. Nem a hogyan és a mikor kérdésével foglalkozik, hanem azzal, hogy ki és miért alkotta meg a világot, illetve arra keresi a választ, hogy mi következik mindebből.
Elevenítsd fel kicsit a múlt heti tanulmányt! Miért teremtett Isten?
Olvasd el a következő idézetet! Mit emel ki és miért a teremtés történetéből?
„A szombat maga az örökkévalóság jelenléte az időben, és az eljövendő világ előíze. (…) a teremtés szombatjáról szóló tanítás a bibliai teremtéstan ismertetőjévé lesz, ellentétben a világnak, mint természetnek a felfogásával.” (Jürgen Moltmann)
Az emberek számára az első nap azzal telt, hogy Istennel töltötték az idejüket. Nem azzal, hogy őrült módon belevetették magukat a munkába, nem az ismeretlentől való félelemmel és szorongással. A szombatra nem Istennek volt szüksége: ő mindent letett egy napra, hogy az emberek életének első napját (ami a teremtés szempontjából a hetedik), újszülött teremtményeivel töltse. És ez a nap olyan jól sikerült, hogy Isten elkülönítette a teremtésben, és valami ilyesmit mondott: „Ez szuper volt! Ismételjük meg minden héten!” – és úgy is lett. A teremtés napjai mellé az egy hetes rendszerbe bekerült egy olyan nap, ami arról szól, hogy emlékezünk: Isten mindent a kezében tart. Nem kell félnünk semmitől, nincs olyan fontos dolog, amit ne rakhatnánk félre egy napra, mert ő gondoskodik rólunk.
Szerinted hogyan telt Isten és az emberek első közös napja? Beszélgessetek erről a csoportban! Te mivel töltenél egy olyan napot, amikor kettesben lehetsz Istennel?
Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2014/4/1 - Jakab, az Úr testvére

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/1/7 - Az egekig ér kegyelmed (február 17)

  Az egekig ér kegyelmed Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér! Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet! (Zsoltárok könyve 57:10-11) Érezted már azt, hogy kényszeresen jobb akarsz lenni? Érezted már azt, hogy méltatlan vagy az elismerésre, vagy esetleg nem vagy elég jó ahhoz, hogy Istenhez menj? Ha igen, miért? Ha nem… Taníts, mester! A zsoltárok egy jó része dicsőítő énekeket tartalmaz. Lényegében olyan művek, amik Isten érdemeit sorolják fel különböző költői módszerekkel, és kifejezik csodálatukat. Nem lehet rossz, ha olyan felszabadult kapcsolatban vagy Istennel, hogy te is hasonlóképpen gondolkodsz. El tudod mondani, milyen csodálatos a kegyelme vagy a jósága. Azért ez manapság nem a legegyszerűbb. Te szoktad dicsőíteni Istent? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Mi változtathatna ezen? (Ha szoktad dicsőíteni, akkor ne változtass rajta!) Kényszerből nem nagyon lehet dicsőíteni. Képzeld el a következőt! Egy poros, dohos s