Próbáltál már valakit megtéveszteni?
Számítsd bele ebbe a hazugságot, füllentést, puskázást, életrajz leadásánál írt ferdítéseket, vagy akár azt is, amikor valaki megkérdezte, hogy „Hogy vagy?”, és te mosolyt erőltetve magadra, azt mondtad, hogy „Remekül!”, habár valójában közel sem voltál olyan jól.
Szerinted megtévesztésnek számít a fotó-filterek használata? Vagy az, ha egy párkapcsolatra vágyakozó férfi behúzza a hasát a strandon, amikor a kiszemeltje elsétál mellette? Vagy amikor legszívesebben jól kifakadnál a főnöködnek vagy a tanárodnak (akinek a kezében van a fizetésed/osztályzatod), de inkább lenyeled a békát a saját érdekedben, és kedvességet színlelsz? Mit gondolsz: vajon mindig rossz dolog az ilyen típusú „megtévesztés”?
Képzeld el, hogy bűvész vagy, és meg szeretnéd nyerni a bűvész-világbajnokságot. A világ legtutibb trükkjét próbálod kitalálni. Milyen alapelveket vennél figyelembe a trükk megalkotásakor? Állítsd össze az alábbi cilinderből a trükköd receptjét:
Érveld meg, hogy miért éppen azokat az alapelveket választottad! Mi a különbség a trükk és a valódi dolgok között? A bűvészeken kívül eszedbe jut bárki, aki ilyen alapelveket használna?
Mi van akkor, ha te is megtévesztés áldozata vagy? Lehet, hogy nem szemfényvesztésnek vagy megtévesztésnek hívják, hanem propagandának, manipulációnak, befolyásolásnak, vagy agyafúrt módon „igazságnak” vagy „oktatásnak”?
Hol a határ, amelyet tisztelnie kellene minden politikai szereplőnek, influenszernek, reklámokat és egyéb marketing fogásokat alkalmazó vállalatnak, vagy éppen vallásos gondolatokkal és motivációval rendelkező egyénnek, intézménynek? Mit tegyek, ha engem céloznak meg e kor zseniális “bűvészei”?
A vallásos vetület
Van olyan igevers, ami ijesztő számodra? Nekem van:
„Ki fognak zárni titeket a zsinagógai közösségből, sőt, egyeseket meg is ölnek közületek! Akik pedig megölnek benneteket, azt fogják hinni, hogy ezzel Istennek tesznek szolgálatot.” (János 16:2)
Én úgy szoktam gondolni, hogy amit teszek, az Istennek tetsző szolgálat. Te is így gondolod magadról? Lehetséges, hogy tévedünk? Lehetséges volna, hogy valaki nagyon vallásos, nagyon hisz, nagyon buzgó, és mégsem a jó irányba halad? Ez alapján a biblivers alapján…
Én úgy gondolom, hogy amiben hiszek, az igaz – éppen ezért hiszek benne. Nem durva, hogy ezt hiszi magáról mindenki?! Miből gondolod, hogy a sok milliárd ember közül, akik nem értenek egyet veled, pont neked van igazad, és az ő „igazságuk” valójában hazugság, és ők megtévesztés áldozatai? Nem lehet, hogy pont te vagy a megtévesztés áldozata, csak azt hiszed, hogy neked van igazad?
A farizeusok is azt hitték, hogy helyesen cselekszenek, amikor keresztre feszítették Jézust. Azt gondolták, az ő atyjuk Ábrahám, és így automatikusan övék az igazság, aztán Jézus felvilágosította őket.
Olvassátok el Jézus felvilágosító szavait János 8:42-47-ben!
A farizeusok tehát megtévesztés áldozatai lettek, és oda jutottak, hogy az igazság (mármint a Jézus szerinti) úgy hangzott, mintha hazugság lenne, annak az ellenkezője pedig számukra igazság volt – és olyannyira meg voltak győződve, olyan erős hitük volt az ő “istenükben”, hogy akár erőszakot is alkalmaztak (volna) az igazság nevében.
Te mit gondolsz, neked igazad van? Mit tehetünk azért, hogy mi ne legyünk megtévesztés áldozatai? Vajon a hetednapi adventisták, a Hetednapi Adventista Egyház, Ellen G. White, a Biblia (vagy legalábbis az én értelmezésem) tévedhetetlenek?
Gyakran az is megtörténik, hogy bizonyos emberek erőszakot alkalmaznak az igazság nevében. Te tettél már ilyet? Egyáltalán mi számít erőszaknak?
Állítólag a szabad információ korszakában élünk, és könnyen találhatunk érveket a saját véleményünkre és annak ellentétére is. Valljuk be, hogy nehéz pontosan tudni, mit is gondoljon a keresztény ember bizonyos 21. századi kérdésekről. Néha azt is nehéz pontosan meghatározni, mit jelent az, hogy „keresztény” – csak nézd meg hányan mondják magukat annak, pedig mennyire mások, mint te vagy én. Pszichológiailag nehéz ezt elviselni, ezzel a tudattal együtt élni, ezért a tények helyett, tudattalanul – hogy magunkat védjük – azt látjuk, amit látni akarunk, az általunk preferált értelmezést. Amikor az igazságot keresem, akkor az egyházamhoz, gyülekezetemhez, tanítóimhoz, a szüleim által rám hagyott bölcsességhez, az általam elfogadott irodalomhoz fordulok; ahhoz az értelmezéshez, ami a legtöbb érzelmi biztonságot adja, ami érzelmileg sokat jelent számomra, amit ismerek. És mi történik, hogyha véletlenül olyan információra találok, ami ezzel nem egyezik?! Automatikusan azt feltételezem, hogy az nem igaz, és automatikusan elhessegetem, megpróbálok ellenérveket felhozni ellene, vagy egyszerűen nem értem.
Mi ezzel a baj? Mit tegyünk hát? Dobjunk el minden “igazságot”, mondván, hogy minden szubjektív? Mi maradna akkor? Mi adna biztonságot? Ezekkel a kérdésekkel és gondolatokkal a fejedben olvasd el 1Korinthus 13-at, mert hiszem, hogy itt jó alapot találhatsz az igazsághoz!
Következtetés
Sátán egy rendkívül etikátlan bűvész. Végső megtévesztése ugyanolyan, mint az összes többi: valamilyen “igazság” nevében erőszakra készteti az embereket. Gyűlöletet támaszt bennünk azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak mint mi. Felsőbbrendűségi érzést ültet azok szívébe, akik beveszik a trükkjét. Arra hívlak, hogy harcolj ez ellen.
Az alábbi fegyvertárból válaszd meg, milyen eszközökkel szállsz szembe a megtévesztésekkel:
a Bibliám olvasása egy egészségesebb istenkép reményében; egyéni imádság; közös imádság; Ellen G. White-irodalom olvasása; ravaszság; intelligencia; a család ereje; szülői bölcsesség; a gyülekezeti közösség bölcsessége; az egyház tanítása; barátok tanácsa; együttérzés; empátia; alázat; hűség; kitartás a véleményem mellett; szólásszabadság; lelkiismereti szabadság; az internet bölcsességének ereje; józan paraszti ész; kritikai gondolkodás.
Mit adnál még hozzá a fegyvertárhoz?
H. Zsombor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése