2024/1/7 - Az egekig ér kegyelmed (február 17)

 

Az egekig ér kegyelmed

Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,

hűséged a felhőkig ér!

Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,

dicsőséged borítsa be a földet! (Zsoltárok könyve 57:10-11)

Érezted már azt, hogy kényszeresen jobb akarsz lenni? Érezted már azt, hogy méltatlan vagy az elismerésre, vagy esetleg nem vagy elég jó ahhoz, hogy Istenhez menj? Ha igen, miért? Ha nem… Taníts, mester!

A zsoltárok egy jó része dicsőítő énekeket tartalmaz. Lényegében olyan művek, amik Isten érdemeit sorolják fel különböző költői módszerekkel, és kifejezik csodálatukat. Nem lehet rossz, ha olyan felszabadult kapcsolatban vagy Istennel, hogy te is hasonlóképpen gondolkodsz. El tudod mondani, milyen csodálatos a kegyelme vagy a jósága. Azért ez manapság nem a legegyszerűbb.

Te szoktad dicsőíteni Istent? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem? Mi változtathatna ezen? (Ha szoktad dicsőíteni, akkor ne változtass rajta!)

Kényszerből nem nagyon lehet dicsőíteni. Képzeld el a következőt! Egy poros, dohos szoba közepén állsz, ahol minden csupa penész, és csak néhány résen szűrődik be fény (egy kicsit horrorisztikusra sikerült a kép). Az ajtóban egy marcona nagy, mogorva arcú ember áll, és rád kiabál: “Énekelj valamit! De vidám legyen ám!” Mennyire tudnál őszintén örömmel énekelni valami vidám éneket? Én tuti semennyire!

A dicsőítés nem jöhet kényszerből. Épp ezért nem is elvárás Istentől, ahogy a barátodnak sem elvárása, hogy dicsérd őt, de azért jól esik neki. Isten nem követeli, hogy dicsőítsd, de örül, ha megteszed.

Gondolkodj el egy kicsit azon, milyen történeteid vannak arról, amikor azt érezted, hogy Isten veled volt? Mikor érezted azt, hogy megajándékozott valamivel? Meséld el Istennek, hogy mit jelentett akkor neked! Próbáld ki pár napig, és figyelj magadra, miként változik az, amit mondasz, vagy akár te magad!

A kényszeresség rossz. Isten szabad akarattal teremtette az embert, így amikor valami beszabályoz, korlátoz, hadakozunk ellene. Úgy lettünk kitalálva, hogy magunk dönthetünk. Nem szeretjük, ha beszabályoznak bennünket.

Itt egy másik zsoltár is. Olvasd el, és utána gondolkodjunk róla együtt!

Tisztíts meg bűneimtől izsóppal,
hogy tiszta legyek!
Moss meg engem,
és fehérebb leszek a hónál!

Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot!
Hadd örüljenek újra csontjaim,
amelyeket összetörtél! (Zsoltárok könyve 51:9-10)

Szerinted milyen különbség van aközött, hogy valaki kényszerből változik meg, vagy vágyik a változásra? (Tettél újévi fogadalmat? Kényszerből tetted?) A fenti zsoltáríró milyen érzésekkel küzdhet, mit érezhet? Milyen az istenképe? Jó? Rossz? Kényszeres? Szabad?

Isten örül, ha őt dicsőíted, de nem rabszolgákat, hanem szabad embereket akar. Nem az a célja, hogy azt tedd, amit Ő akar. Az a célja, hogy vele akarj lenni. Isten egy jó szülő, és egy jó szülő szeretné, ha jó kapcsolata lenne a gyerekeivel.

A zsoltár írója (Dávid) érzi azt, hogy valami nem stimmel. Valami baj van az Istennel való kapcsolatával. Épp ezért szeretne visszatalálni mellé. Próbálja helyretenni az életét, de nem kényszerből, hanem szabadon, mert érzi, hogy neki ez jó. Isten ilyen embereket szeretne. Szeretné, ha te és én mellette lennénk, és dicsőítenénk őt. Nem kényszerből, hanem azért, mert nekünk jó.

Szerinted Isten szerethet kevésbé vagy jobban valami miatt? Mi tudja nála elérni azt, hogy kevésbé szeressen? Mi éri el, hogy jobban? Istennél vannak “szintek” a szeretetben?

Mindig is érdekesnek tartottam, hogy úgy gondolkodunk Isten ítéletéről, mint aki egy listát néz, és jobbra-balra pakolgatja a rajta lévő neveket: a jók és a rosszak listájára. Mint múlt héten írtam, ez a Mikulás, nem Isten.

János azt mondja: “Isten maga a szeretet.” (János első levele 4:8b) Tehát Isten nem szeret téged valahogy. Isten maga a szeretet. Nem tud nem szeretni, vagy kevésbé szeretni. Ezt nagyon nehezen veszi be a gyomrunk, de Isten mindig a szeretet szemüvegén keresztül néz bennünket.

A minap egy fiatal megkérdezte tőlem, hogy Isten szereti eszerint azt is, aki egész életében tagadta a létét, esetleg kifejezte, hogy nem szereti, vagy akár gyűlöli Őt? Szerinted a fentiek tükrében ez hogy van? Ti mit mondanátok erre?

Képzelj el megint egy jó szülőt! Ideális esetben nincs semmi, ami miatt kevésbé szeretné a gyermekét. Persze nem biztos, hogy mindenben egyetért vele, vagy helyeseli minden lépését, de szereti, bármi is történjen. Isten sokkal jobb szülő, mint bárki a világon. Tehetsz te bármit, mondhatsz bármit, Isten szeret, mert Ő a szeretet.

A bűn, mint egy vírus megfertőzte az embert. Már évezredek óta, generációról generációra pusztítja a kapcsolatot Isten és ember között. A jó hír, hogy van rá gyógymód. Nem kell távol maradnod tőle. Megteheted, hogy elfogadod a kezet, amit már olyan régóta nyújt feléd. Isten szeret, kegyelme és jósága téged is hív.

Most már érted, miért mondja a zsoltáros, hogy “kegyelmed és jóságod magasabb az égnél”?

Dávid