A múlt tanulságai
Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
Régi énekeket mondok,
Ősrégi titkokat hirdetek...
Amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
Hogy senki el ne felejtse. (78. zsoltár, 1-4. vers)
“Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi!” panaszkodik az idős nagypapa egy ősrégi (talán már több, mint 20 éves) Chio reklámban, a fotelban üldögélve. Válaszként a lánya kimegy a konyhába és behoz neki két csomag hagyományos chipset, amit a bácsi megkóstol, és arcán átszellemült nosztalgiával emlékszik vissza fiatalkora kellemes ízeire.
Talán te is szoktál időnként ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzéseket hallani, esetleg mondani. (“Régen minden jobb volt!” “Bezzeg az én időmben!”) Neked mi a véleményed? Régen valóban minden jobb volt? Vagy ez nem csak vélemény kérdése, hanem egyszerűen tény?
Amióta ember az ember, mindig is érdekelt bennünket a múlt. Ez érthető, hiszen eddigi életünket is a múltban éltük le, és ha megfelelően tudjuk értelmezni a történteket, sokat tanulhatunk, nem csak saját korábbi tapasztalatainkból, de akár évszázadokkal, évezredekkel korábbi eseményekből is.
A zsoltárok könyvét olvasva számos olyan éneket, tanítást találunk, amelyek célja az volt, hogy az emberek azokat hallva, énekelve, emlékezzenek a rég történt dolgokra, és ha lehet, tanuljanak belőle (lásd pl. 78., 80., 105., 106., 135. zsoltár). Ezeken túl a Szentírásnak számos egyéb szakaszában megjelenik a régmúltra emlékezés, sőt, az Újszövetségben Jézus követői, az apostolok is rendszeresen úgy kezdték Jézusról szóló beszédüket, hogy a kezdetektől fogva elmesélték Isten népének történetét.
Ossz meg a csoporttal egy történetet arról, amikor tanulni tudtál a múltból, akár a saját életedből, akár a történelemből szűrtél le valamilyen tanulságot!
Talán sokszor azért gondoljuk úgy, hogy ‘régen minden jobb volt’, mert a múltból tudunk tanulni, könnyebben értelmezzük, míg a jelenünk tele van feldolgozatlan információval, a jövőnk pedig szinte teljesen ismeretlen. És nem utolsósorban az a közhely is igaz, hogy idővel minden megszépül. Sokan vágynak vissza a múltba, és gyakran nem azért, mert jobb vagy könnyebb lett volna az életük, hanem azért, mert az akkori nehézségeket már megszokták, kiismerték, míg a mostaniak sokszor ismeretlenek. Minden történelmi kornak és életkornak megvannak a maga szépségei és kihívásai.
Sőt, érdekes módon, a Biblia sem csak a régi dolgokról beszél mindig. Ézsaiás egyik próféciája egyenesen így szól:
“Ne gondoljatok a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek! Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43,18-19)
Miről szól ez a szakasz? Talán segít, ha elolvassátok a fejezetet az elejétől a 21. versig! Hogyan tudjátok összeegyeztetni mindezt azokkal a gondolatokkal, amelyekben a Szentírás a múltra emlékeztet?
Az Ó- és Újszövetség múltra emlékeztető szakaszainak két fő célja van. Az egyik az, amit már részben érintettünk: Isten népe gyakran hibázott a múltban, és ha nem felejtik el ezeket a hibákat, akkor a jelenben könnyebb lesz jó döntéseket hozni. A második cél azonban ennél sokkal pozitívabb: a múlt emlékeztet minket Isten gondviselésére. Ahogyan a múltban megszabadította népét az Úr, úgy bízhatunk ma is a gondviselésében, még akkor is, ha jelenleg a sötétben tapogatózunk, és nem látunk kiutat.
Kicsit olyan ez, mint az autóvezetés. Ha szerencsés vagy, eljutsz a célodhoz anélkül, hogy belenéznél a visszapillantó tükörbe. (Ezt semmiképp ne próbáld ki otthon, sőt, még az utcán sem!) Mégis, minél többet használod a visszapillantókat, annál biztonságosabb lesz az előrefelé vezető utad a saját magad, és mások számára is.
Gyűjtsetek össze közösen még néhány olyan dolgot, ami miatt jó visszaemlékezni a múltra!
Ismétlésként egy utolsó gondolat: a múlt biztonsága teszi számunkra lehetővé azt, hogy reménnyel tekintsünk az ismeretlen jövőbe. A Biblia nagy része a múltról szól, mégis talán az alábbi rövid mondattal lehetne legjobban összefoglalni benne Isten üzenetét: “Íme, én mindent megújítok!” (Jelenések 21,5 EFO).
Olvassátok el közösen Jelenések könyve 21,1-5, valamint 22,1-5. verseit! Milyen reményt ad neked személyesen a jövőre nézve ez az ősrégi történetekről és bölcsességekről szóló könyv?
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése