Soha véget nem érő imádat
„Éneklek az Úrnak egész életemben, zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok” Zsolt 104:33 (ÚRK)
A magyar nyelv értelmező szótára a következőképp határozza meg az „imád” ige jelentését: „Rendkívüli mértékben szeret vkit, vmit; rajong érte, bálványozza”, illetve „Istenként v. isteniként tisztel”. Gyerekkoromban azt tanították nekem a szüleim, hogy imádni csak Istent szabad. Ez alapján nem volt helyes például olyat mondani, hogy imádom a csokoládét.
Te egyetértesz ezzel a szemlélettel? Szerinted mi a különbség a rajongás és a bálványimádás között?
Az emberek sokféle különböző okból imádják (vagy épp nem imádják) Istent. A fent idézett zsoltár íróját például ezek a gondolatok késztetik Isten dicsőítésére: „Ha [Isten] letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.” (Zsolt 104:32, SZIT)
Benned milyen reakciót vált ki, ha aktív vulkánokra és földrengésekre gondolsz? Eltér a te reakciód a zsoltár írójáétól? Miért?
A különböző szentélyek, templomok és áldozati helyek elterjedtek voltak az ókori világban. A népek kegyhelyei és az azoknál gyakorolt vallásos szertartások általában az istenek befolyásolását szolgálták. Az emberek java része úgy hitte, az istenek jóindulatát ki kell érdemelniük áldozataikkal. El akarták érni náluk, hogy megóvják őket a szerencsétlenségektől és biztosítsák számukra mindazt, amire szükségük volt a túléléshez, a viszonylagos jóléthez. Az istenek, akikben hittek – és ők maguk is – kegyetlenek és korruptak voltak. A romlott világ– és istenképük társadalmi igazságtalanságokat szült. Elnyomták és kizsákmányolták a kiszolgáltatott embereket. Ezért vezetett erkölcsi és társadalmi hanyatláshoz valahányszor a zsidóság átvette a környező népek istentiszteleti gyakorlatait és világnézetét.
Milyen olyan elemeket fedezel fel a saját és a környezeted hitvilágában, amelyek azt sugallják, hogy Istent nekünk embereknek kell megbékítenünk önmagunkkal? Megjelenik bárhol az az elképzelés, hogy Isten jóindulata megvásárolható? Az Istenről alkotott különböző elképzeléseknek milyen hatásait ismered fel magadon és a társadalmon?
Az Isten által készíttetett ószövetségi sátor és az azt övező istentiszteleti rendszer több tekintetben hasonlított az ókori vallásos kegyhelyekhez (pl. használtak oltárt, tömjénfüstölőt, mutattak be állatáldozatokat stb.). Azonban volt néhány alapvető különbség is. Amíg a népek templomai általában faragott kőből egy magaslaton épültek fel, helyhez kötöttek és fényűzőek voltak, addig Isten egy egyszerű mozgatható sátort építtetett, amely az emberek sátraival azonos szinten volt felállítva. (2Kir 17:29 vö. 2Móz 25:8) A legtöbb ókori istentiszteleti helyre az embereknek fel kellett menniük, hogy az istenek közelébe kerülhessenek. Izrael Istene azonban nem várta el az emberektől, hogy ők menjenek fel hozzá. Inkább Isten jött le az emberekhez. Ennek eredményeként a szentélyét sík talajon, az emberek között állíttatta fel, az izraelita tábor közepén. Jóllehet, a Biblia beszél arról, hogy Isten egy hegyről kötött szövetséget Izraellel és adta nekik a törvényt, illetve arról is, hogy Isten a Sion hegyében lakik. (Jóel 3:17) Amiben a Biblia szemlélete mégis más, az az, hogy bár Isten megjelenik úgy is, mint aki egy hegyen lakik, messze magasabban az emberek lakóhelyénél, ennek ellenére ő jön le, hogy az emberek között éljen. Isten messze nagyobb az embereknél, felettünk áll, de mégis Ő jön közel hozzánk.
Milyen képet közvetít mindez számodra Istenről és az ő elvárásairól az emberek felé? Milyen hagyományokat vagy előírásokat ismersz, amelyek, mint hegyek nehezítik meg az emberek számára, hogy közel kerüljenek Istenhez?
Isten a találkozás sátrát szívből jövő önkéntes adományokból építette fel. (2Móz 25:1; 35:21-29) Ezzel szemben Salamon nagymértékű adókat és megközelítőleg 180 000 kényszermunkást használt a templom elkészíttetéséhez. (1Kir 5:13,15 [27,29 RÚF]) Míg Isten sátra az emberek között volt, a templom egy hegyen épült fel. (2Krón 3:1) Salamon Isten lakhelyét távolabb helyezte az emberek közvetlen szomszédságából egy hegy tetejére, hasonlóan a többi nép isteneihez és templomaihoz. Salamon nem csak templomépítő volt, hanem ő volt az első király is, aki áldozóhalmokat építtetett Izraelben. (1Kir 11:7) Ezek a magaslatok meglehetősen negatív szerepet töltöttek be Izrael történetében.
Salamon királysága a halálát követően összeomlott, a templomot később a babilóniaiak lerombolták. Bár a babilóniai fogságot követően a templom újjá épült, Isten jelenléte soha nem töltötte be azt újra. Pedig Isten megígérte:
„Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.” Haggeus 2:6-9 vö. Mik 4:1
A második templomot Kr.u. 70-ben lerombolták a rómaiak. A helye azóta szinte folyamatosan feszültség és konfliktus középpontja. Nem úgy tűnik, mintha Isten ezen keresztül adna békét. Az ígéret arra a templomra vonatkozhat, amelyet azok az emberek képeznek, akikben feltételnélküli szeretet él.
Szerinted mik azok a dolgok, amelyek képesek őszinte Istenimádatot kiváltani az emberekben?
Felhasznált irodalom: Marcos Torres, hidden. (https://amzn.eu/8ebhBk8)
D. Marci
Megjegyzések
Megjegyzés küldése